Elhunyt Nagy László Zsolt

Hétfő este, egy szegedi vendégjáték közben, elhunyt Nagy László Zsolt, a debreceni Csokonai Színház társulatának tagja. A 30 éves művész az Unokák Színháza alternatív csoport F.A.L. című produkciója közben lett rosszul, s a kiérkező mentők már nem tudtak rajta segíteni, a helyszínen életét veszítette.

 

nagylaszloNagy László Zsolt 1980-ban született Püspökladányban. 2006-tól 2008-ig a Csokonai Színház stúdiósa volt, 2009-től pedig a társulat tagja. Az elmúlt évadban láthatta őt a közönség A zöld kígyó és a Szép Liliom, a Kőrózsa betonszív című előadásokban.
Korábban többek között a Ribillió Rómában, A macskák szerdája, az Úri muri, a Szegény Dzsoni és Árnika, A talizmán, Csattanuga Csucsu, az Oblom-off, a Krisztus oratórium, az Egy szerelem három éjszakája és a West Side Story előadásokban nyújtott prózai és táncos alakításai révén szeretette meg őt a közönség és a társulat.
A debreceni Unokák Színháza és a KonzervArtaudrium Színházi Műhely társulatának is tagja volt - írja a Csokonai Színház honlapja.


NEKROLÓG

Nagyon fáj...

Villám a tölgybe... Az egykori leventék hirtelen eleste a harcmezőn... „Be szép vagy be nagyon illesz leventének"... Piéta. A hegyes tőr az anyai szívben... És hogy mindez mivégre? Ereje teljében. Tegnap éjjel ezek kavarogtam bennem, és bizonyára hasonlók a társulat valamennyi szívében, ahogy futott a hír, (mert a rossz hír mindig sebesen jár).

Villámsújtotta tölgy.

„A fák életteremtő, életvédő szervezetéhez kell hasonlítania a színházban minden közösségi építménynek. Gyökér a törzsért, törzs az ágakért, ág a termésért, szerves egységben egymásért, az életért teljesítik természetadta feladatukat" - mondta egykor itt e színházban egy Színész, akit Te is követni vágytál. Most egy hatalmas ág szakadt le rólunk, irtózatos sebet ejtve rajtunk. Egy ág, melyen gyönyörű hajtások voltak, és amely virágot hozott volna, ha egy irtózatos akarat nem lép közbe tegnap este Szegeden, és le nem szakítja, mintha csak egy nádszál volna. Mert valójában az - nádszál az ember, „gondolkodó nádszál".

Ha végignézünk az elmúlt évadokon, szinte nincs előadás, amely a Te alázatos, tehetséges és odaadó jelenlétedet nélkülözte volna. Szerepek peregnek előttünk, sok-sok arcod, mert mindben ott voltál Temagad. Kerestél, mint Parsifal lovag a Zöldkígyóban (ó, ha most egy tánccal életre kelthetnénk!), rácsodálkoztál a női világra Tóth Erzsébet versein át, táncosként bravúrokat mutattál be az Eladott mennyasszonyban, hoztad a napszámos figuráját az Úri muriban, mind-mind más, és mindben ott voltál. És most nem vagy itt. Nem látunk. Mert mi még tükör által homályosan, te talán már színről színre látsz. Hogy a Goethe-darabban a lovag monológján fogást találj, a próbafolyamat alatt belső szövegként ajánlottam Neked József Attila versét, a Nagyon fájt. Hát ez most nekünk fáj nagyon, Laci!

De Te ezzel ne törődj, vissza se nézz, menj tovább! Hisszük, hogy útban vagy hazafelé!

A Csokonai Színház társulata nevében Rideg Zsófia

 

fotó: Máthé András
forrás: Csokonai Színház, Debrecen