Cabiria éjszakái - Karinthy Színház

Diszkomfort érzésem van. A közönség túlságosan is úrinak hat, sűrű a parfüm, a büfénél pedig láthatan jól fogy a kis kiszerelésű pezsgő. Érdekesen néz ki a fukszos, szétmelírozott hajú ötvenes csávó. Karinthy Márton piros mackófelsőben a lobbiban lődörög. Szűkek a terek. Gyorsan leülünk, kezdődjön.

Az előadás alapanyaga Fellini azonos című filmje, ami 1958-ban megkapta a legjobb külföldi film Oscarját. Az életéből kitörni vágyó, Cabiria művésznevű kurva sztorija nem túl fordulatos: a lányok hétköznapjait bemutató klipszerű jelenetek után jön a fordulat, majd a nem meglepő finálé. Nem láttam a filmet, de ez az előadás így kevés. Nincs feszültség. Néhány percenként sötét borul a színpadra és átrendezik a díszletet. A papírmasé díszletért egyébként is kár - nyilván büdzsé kérdése, de ha nincs pénz, inkább találjanak ki mást, a kartonból kivágott Vespa robogó sokkal inkább illúzióromboló, mintha Kecskés Karina és Árpa Attila üres háttér előtt találnának egymásra. Ronda a színpad. A nevek erőltetten temperamentumos ("olaszos") hangsúlyozása sem kellene.


Összességében messze nem a kínos, cipőt néző típusú a szünettel kb. 2 órás előadás (lásd például Trainspotting vagy két hete a Fajok eredete Mucsiékkal), de nincs benne erő, az azonnal felejthető kategória. Fanyalgok persze úgy, hogy abszolút nem vagyok a Karinthy célközönsége - a többieknek, feltehetően törzsközönségről van szó, biztosan működik Mészáros Márta rendezése, becsúszik még 1-2 nyíltszíni taps is.

A szereplők közül muszáj muszáj kiemelni Kapócs Zsókát, akinek a színészi pályafutásáról eddig fogalmam sem volt, itt viszont a tekintélyes dimenziókkal rendelkező bulvárceleb tenyérnyi picsaruhájában és neccharisnyájában mindenképpen figyelemreméltó jelenség (szuper hajat csináltak neki!), és egyébként sem lóg ki a többi színész közül. A főszereplő Kecskés Karina energikus jelenség, de ezzel együtt túlságosan csinos, elegáns és bölcsészlányos a fizimiskája, így egy pillanatra sem hiszem el neki, hogy a római éjszakában dolgozik. Árpa Attila korrektül hozza a félszeg csábító szerepét, amin nyilván rosszindulatúan meg kellene lepődnöm, de azt mondják, hogy teljesen jól nyomja, mióta kitalálta, hogy színész lesz. A többieknek nem sok szerep jut, kivéve Kovács Istvánt, aki pont abban a két jelenetben szerepel, amiben akadt egy kis feszültség (éjszaka a színésznél, illetve a mágus). Kellemes meglepetést jelentenek viszont a középiskolás  Nemes Nagy Ágnes Humán Szakképző Iskolából kölcsönzött színiképzős statiszták, akik között akadnak igen érdekes ábrázatok és lendületesen teszik a dolgukat.