A nő burka

Pénteken, október 22-én 17 órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdiójában Rosa Liksom, finn író és vizuális művész vendégeskedik. A művésznő Finlandia című videomunkájának vetítését felolvasás kíséri majd prózai és drámai írásaiból a BBTE színész szakos hallgatóinak tolmácsolásában. Az ezt követő közönségtalálkozón Visky András (író, dramaturg), Harriet Lonka (a budapesti Finnagora kulturális központ vezetője), M. Bodrogi Enikő (irodalomtörténész, fordító) és a közönség vállalkozó kedvű tagjai beszélgethetnek majd a vendéggel. A belépés díjtalan!

1135221119293.jpeg

 

Rosa Liksom először látogat Romániába, bár írásai, képregényei, festményei és kísérleti filmjei révén Európa-szerte ismert, besorolhatatlan egyéniség. Finnországban mára már klasszikusként tartják számon Liksomot, aki a 80-as évek végén és a 90-es években még igencsak polgárpukkasztónak számított mind témaválasztása, mind nyelvhasználata tekintetében. Műfajteremtőként emlegetik "stroboszkóp-prózájáért", azaz jellegzetes egyperces, monológszerű szövegekből felépülő novellaciklusaiért. Nyelvhasználata tekintetében szintén tabudöntögető volt. Elsők közt emelte be a finn beszélt nyelvet, olykor szlenget, és "leganyább" nyelvét, az észak-finn tornio-völgyi tájszólást/meänkieli nyelvet az irodalom közegébe. Rövid prózai műveiből számtalan színpadi feldolgozás született, drámáit több nyelvre lefordították. Magyarul most először hallhatnak majd részleteket Rikos [Bűn] című színművéből illetve Maa [Föld] című prózakötetéből.

A Finlandia semmiképp sem illusztrációja Liksom szövegeinek, mégis hasonló esztétikai gesztus szüleménye. Mintha a végtelen(ül könnyed) szigorral megformált teljes értelmezési nyitottság rekordkísérletei előtt álnánk. A lenge burkáikba burkolózó arctalan nők rituálisnak tetsző, néma vándorlása jellegzetesen északi tájakon, keresztül erdőn, mezőn, fagyott tavon, évszakokon és végső soron az ésszerűség határain, egyetlen időbelivé nyújtott, elvont kérdőjel.

A Finlandia burkában hangzanak el ezúttal Liksom groteszkjei. Írásainak tükrében önkéntelenül is magunkra csodálkozunk, bár első látásra úgy tűnik, egy bárpultnál könyöklő tetovált tini, az üvegablakon túl nyugtatók után kotorászó paranoiás üzletasszony, a krumpliföldön egy pillanatra felegyenesedő parasztember szemébe nézünk... "... mert Rosa Liksom feltalálta! Laposból görbe tükröt környezetbarát módon.
Nem ő, nem a gyártó görbíti a tükröt, hanem a belenéző görbül hétrét hol a nevetéstől, hol a fájdalomtól, hol pedig egyszerűen a foncsorfelület groteszk kicsinysége és földhözragadtsága miatt." (Bo Nefrén)

"Összeházasodtunk november tizennegyedikén, és a hónap le se járt, már gémóver volt nálunk. Fix két héttel folyt túl a hócipőmön ez a házasélet..." (Üres Paradicsom, 1989)

"Ha nő érkezik hozzánk állásinterjúra, az osztályvezetőnk egyenesen azzal a kérdéssel indít: kész-e ön a család helyett a munkát választani. Ha a válasz gyors, határozott igen, az interjú folytatódik. Ha a jelentkező egy pillanatra is elbizonytalanodik, a beszélgetésnek azzal vége. Így van ez, drága hölgyeim, mindent továbbra sem kaphatnak meg, még ha a Nők lapja mást is állít..." (Bűn, 2009)

"Örökbefogadás. Mért is kéne tönkrevágni a karrieremet és a testemet egy gyerekszüléssel, mikor a fejlődő országok tele vannak született szülőgépekkel? Ezeknek a nőknek kötelessége gyermekeket szülni számunkra, nyugati magas végzettségű nők számára, mintegy a gazdasági támogatás viszonzásaképp. Hiszen a szupersztárok is Afrikából vesznek csecsemőt maguknak, mért ne tehetném én is?" (Bűn, 2009)

"Émmá eehágyom eszta szereemet s vágyódozzást. Eszt éjn eccesmindenkórra eldönttem, késsz. Mer ha félelmetlen embber vólnék, tom abba nem hannám, de há micsinájjak ha féjlek. Féjlek bizén minden istenlováttó, de legesinkább a vágyóbánattó féjlek, attóhogy egyedűllegyek ezzeel a szerelemmee..." (Család, 2000)

 

forrás: Kolozsvári Állami Magyar Színház