Előbb a csésze, aztán az absztrakt

Megérkezem a Puskin kávézóba, egy cetlivel, amire azokat a szavakat - idegbeteg unatkozás, ellenőrizhetetlen, film, üresség, színésznek készült- és idézeteket - (pl.: "számomra a szabadság ijesztő. [...], akkor attól félek, hogy nem fogok csinálni semmit, mert végtelen a lehetőség") - jegyzeteltem, amelyekről eszembe jut mit szeretnék mindenképpen megkérdezni Attilától. Persze mindezt lényegében elfelejtem, akárcsak azt, hogy miért Gigor, miért nem Galambos „néven fut". Viszont az kiderül, miért lényeges, hogy összeomlott az ír gazdaság, hogy mit mondott Arisztotelész, és hogy összegabalyodnak-e a színészek.

gigor_attila__stiller_akos_fotoja
Gigor Attila
fotó: Stiller Ákos


- Két éve készülsz egy új filmre A nyomozó után, amivel nyertél anno a Filmszemlén, de ehelyett színházban volt premiered.

Gigor Attila: Egyre többet járok színházba, most már dolgozni is. Ennek az az oka, hogy nem tudjuk, milyen helyzetbe kerülhetnek hamarosan a filmesek. A nyomozó magyar, svéd és ír koprodukcióban készült. Mind a két partner újra érdeklődött irántam, úgy tűnt, szerezünk további támogatókat, de közben az ír gazdaság összeomlott, most pedig a magyar filmtámogatás került veszélybe. Tehát a reménybeli producerek sem vesznek minket komolyan, hiszen összedőlt a koprodukciós struktúra. Az meglehetősen reménytelennek látszik, hogy magyar pénz nélkül belevágjak bármibe. Amire készülök, egy régi szinopszis alapján alakul tavaly február óta. Hosszú meló megírni, pláne nekem. Nem teng túl bennem az önbizalom, hamar el tudom hitetni magammal, hogy hülyeség, amit írok, de szerencsére a producerem, Pusztai Feri elküld workshopokra, hogy visszajelzést kapjak arról, mennyire működik a forgatókönyv.

- Mi a jelentősége ezeknek a kurzusoknak, mit hozhatnak?

Gigor Attila: Magyar forgatókönyvek kétséges színvonala abból fakad, hogy kevéssé tanítják az írást. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen én azt tapasztaltam, hogy egy szerzői filmes képzés keretében, kiváló tanárok nagyon hasznos véleményére alapozhatunk, az ízlésviláguk kikristályosodott esszenciáját tudják átadni nekünk, de hiányzik az objektív, történetszövési oktatás, és egyfajta számonkérés, ami az említett workshopokon megadatik. Kapsz egy olyan szakembert, akit nem érdekel, ki fia borja vagy, csak azt nézi, amit írtál. Először megkérdezi, mit akarsz mondani, elérni; nagy nehezen válaszolsz, néhány napos nyökögés és irogatás után, ő pedig következetesen számonkér. Minél több szkriptdoktorral találkozik az ember, annál pontosabban tudja megfogalmazni, mi az, amire törekszik.


- Koncz Teréz, filmrendező szakos barátném most, Brüsszelben, először találkozott John Truby nevével, aki a világ egyik legismertebb forgatókönyvíró guruja és több kötetben, világszerte előadásorozat formájában adja át a mesterséget. Amikor mesélt róla, felmerült bennem a kérdés, miért nem oktatják őt itthon.


Gigor Attila: A workshopokon számomra is kiderült, hogy a történet hatásmechanizmusát lehet tanítani, és ez nem ördögtől, vagy Hollywoodtól való, hanem Arisztotelésztől. Ez odakint evidens, míg Magyarországon azt kérdezik: „ezek szerint te sablonfilmeket akarsz készíteni?" Ilyenkor azt a közhelyet tudom lóbálni, hogy addig ne fessél absztraktot, amíg egy csészét nem tudsz lerajzolni. Lehet azzal takarózni, hogy Fellini nem jegyzett le egyetlen forgatókönyvet sem, és Bergman soha nem tanult írni, de nekik ment a filmezés, míg az emberiség 99 százalékának tanulnia kell.

- Mondtad, hogy egyre többet dolgozol színházban. Hogy „kaptál rá"?

Gigor Attila: Az egész úgy kezdődött, hogy csináltam egy felolvasószínházat, amit megnézett Lengyel Anna, dramaturg és elvitte a darabot Mácsai Pálnak. Megkérdezte, mit szólna hozzá, ha megrendezném az Örkény Színházban. A darab nem tetszett neki, de én igen, ezért elkezdtünk keresgélni és egy Bergmant találtunk, amit most bemutattunk a hétvégén, a Dúl-fúl, és elnémult.

 

IMG_4954
Gálffi László, Takács Nóra Diána a Dúl-fúl, és elnémul c. előadásban
fotók: Takács Zsolt | További képek a foto.szinhaz.hu-n >>>

 

- Miért vált egyértelművé, hogy megrendezheted?

Gigor Attila: Én is meglepődtem a Pali bátorságán. Nyilván az történt, hogy megnézte A nyomozót, konzultált a színészekkel arról, hogy milyen volt velem dolgozni. Jól ki szoktam jönni velük, mert imádom őket és biztos pozitív visszajelzéseket kapott. Kérte, hogy írjak egy koncepciót és az alapján igent mondott.

- Elmentem a premierre. Bevallom, áthallásosnak tűnt az első felvonás.

Gigor Attila: Igen, nem egyszerű a szerkezet, az első felvonásban rengeteg életrajzi elemet közlünk, azért, hogy a másodikban, kiderüljön: a szereplők a saját szánalmas életüket próbálják az „első hangosfilmre", erre a melodrámára ráerőszakolni, amit vetítenek és ami Schubert életét dolgozza fel. Gondolkodtunk, hogy azt a mondatot, miszerint „a filmipar nehéz helyzetben van" kihúzzuk-e, hiszen biztos mindenki azt gondolja, én írtam bele. Pedig Bergman fogalmazta meg 1993-ban. Mivel nem látom át eléggé a filmesek helyzetét, nem szeretnék politizálni az előadással -lehet, hogy lesz olyan darab, amivel érdemes lesz-, de ezt a magas labdát nem tudtuk nem lecsapni.

 

IMG_4815-2
Gálffi László a Dúl-fúl, és elnémul c. előadásban

 

- Miért fogott meg a Dúl-fúl?

Gigor Attila: Rajongok Bergmanért, pontosan azért, ami mindenben megjelenik, ami hozzá kötődik: az ő karrierjével a háta mögött, idős korában, képes volt azt gondolni, minden hiábavalóság. Nem tudom, ezek után mi miben bízhatunk, mégis ez a gondolat, hogy mindannyian szerencsétlen, hadonászó alakok vagyunk, akik próbáljuk megtölteni az ürességet valamiféle tartalommal, felemelő érzéssel tölt el. Bergman munkáinak nagy része számomra erről szól, akárcsak ez a darab, amit benépesítenek kedves, nevetnivaló, elmebeteg figurák.

- Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a filmkészítés idegbeteg unatkozás. Mennyire tapasztaltad ezt a színházban?

Gigor Attila: Ott nincs unatkozás. A színházi munkát sokkal fárasztóbbnak éltem meg, mint a filmkészítést, ugyanis az gyakorlatilag idegrendszerekkel való zsonglőrködés. A filmben fél napig dolgozol egy három perces jeleneten, míg a színházban az „egészet" szem előtt kell tartani, hiszen folyamatosan kérdéseket kapok a színészektől és meglepő problémákba ütközöm. Ennek az is lehet az oka, hogy számomra szokatlan volt a tér és az, hogy nem mindegy, ki hol megy ki és jön be, mert könnyen összegabalyodhatnak a szereplők. Új vagyok ezen a játszótéren, ezért hihetetlen módon rá voltam utalva a színészekre, akik mindenben segítettek, amiért rettentő hálás vagyok. Például Gálffi Laci elképesztő energiát adott.

 

IMG_4983
Gálffi László és Pogány Judit a Dúl-fúl, és elnémul c. előadásban

 

- Miért nevetsz?

Gigor Attila: Mert vicces a Laci és egyben egy komoly, óriási művész. Azt is látom, hogy ha ezt leírod, legyint maga előtt és mondja: menj a fenébe.

- Volt kérdésem, de elfelejtettem. Ez valószínűleg azért van, mert a Laciról beszéltél. Eszembe jut, milyen szeretettel beszélt a múlt évben végzett osztályáról.

Gigor Attila: Valóban csodás. Az osztálya is imádta.

- Kiválaszthattad kikkel dolgozol a Dúl-fúlban?

Gigor Attila: Többé-kevésbé igen, de kaptam szempontokat. Ha a társulati rendszernek van értelme, akkor az az, hogy bizonyos emberekkel rendelkezhetsz. Pali leszögezte, hogy nem hívhatok vendéget. Gyabi (Gyabronka József) viszont általa került a képbe, és hihetetlenül boldog voltam, amikor megtudtam, hogy őt is rendezhetem, hiszen szerettem a Krétakörben. Egyébként az Örkényben nem nagyon lehet mellényúlni. Emellett az egész szakmát dícsérni tudom. Azt vettem észre, hogy általában nem a színészekkel van a baj, hanem a rendezőkkel, a darabokkal.

- Mennyire tudtál felkészülni?

Gigor Attila: Azt hittem sikerült, de kiderült, hogy mégsem. Másfél évig ültem a darab fölött Gáspár Ildivel, a dramaturggal. Olyan szövegkönyv született, amelybe instrukciókat foglaltunk, de azok végül haszontalannak bizonyultak. Kiderült, hogy azt is meg kell tanulnom, miként instruáljak egy díszlettervezőt. Bár Izsák Lilit ismerem régóta, úgy érzem, konkrétabb utasításokkal kellett volna ellátnom őt. Nem tudok képekben gondolkodni. Megszoktam, hogy az operatőrömmel, Herbai Mátéval, aki most a világításért felelt úgy dolgozom, hogy elmondom neki, mit jelent nekem egy jelenet, ő pedig elkezd fényekről beszélni. Ezután hülyeségeket beszélünk, egyikőnk sem érti a másikat és végül megszületik a koncepció.

- Mennyire igaz az, hogy szakmai körben szemérmes vagy? Megragadt bennem, hogy azt nyilatkoztad, egy darabig nem tudtál beszélni, mert azt hitted hülyeségeket mondasz, de később rádöbbentél, hogy mindenki hülyeségeket beszél.

Gigor Attila: Ez most is így van. Sokmindent nem látok és sok hülyeséget beszélek, ezért nem szabad nekem politizálni.

- Vagy épp ezért kéne. Én arra emlékszem, hogy a diplomarendezésem volt az első alkalmak egyike, amikor -az egyébként csodás Kovács Klaudia- operatőrrel kellett együttműködni, igyekeztem megfogalmazni mit szeretnék, majd összehordtunk egy ötlet- és hülyeséghalmazt. Neked mekkora magabiztosságot, hasznos tapasztalatot adott az egyetem?

Gigor Attila: Hagyott hiányérzetet bennem. Az egyetemen úgy tűnt, nincs lehetőségünk tévedni. Sokakon azt láttam, egyből filmművészként viselkednek, valamilyen elvárás mentén. Több gyakorlatra lett volna szükségünk a színészhallgatókkal. Soha nem mondhattam: ne tegyünk úgy, mintha nagy művészek lennénk. Mindig azzal kellett indítani, hogy eljátszom: tudom, miként kell rendezni, pedig fogalmam sincs róla. Ha belegondolok, az ember élete végéig sem fogja tudni, mert minden egyes nap olyan, mintha elölről kezdenéd.

- Ez valahol megnyugtató.

Gigor Attila: Igen? Engem ez frusztrál, jó lenne már picit hátradőlni, megnyugodni.

- Pedig mindig újabb esélyt kapsz. Talán aki ilyen szakmát választ azt is igényli, ami vele jár.

Gigor Attila: Nyilván. Ez olyan, mint a párkapcsolat esete. Felmerül a kérdés, minek idegesíti magát az ember vele, megéri-e az a sok szorongás? Ugyanakkor lehetetlen nem belebonyolódni. Az a furcsa, hogy még kicsiben is előjön a nyugtalanság, például az Ötvös Andrisékkal.

- Miben vesztek részt nyaranta?

Gigor Attila: Létezik egy People Team című tábor Kecskeméten, ahol gyerekekkel, kiskamaszokkal foglalkozunk. Csodálatos, ahogy az a csomó motiválatlan gyerek elkezd motiválódni. Ötvös Andrissal, Bányai Mikivel, Bánfalvi Eszterrel kínozzuk egymást, meg őket is. Nem azt akarjuk megmutatni, hogyan kell színpadon viselkedni, hanem -Andris nevezte el így- képzeletrehabilitációs intézetet hozunk létre, hogy a gyerekek ne felejtsék el mit jelent játszani, hogy egy üres kamrában megtörténhet az, amit elképzelünk. A fegyelmezés egyikünknek sem megy, de egyre nehezebb az elválás tőlük.

 

Kp_049
People Team tábor, Kecskemét

 

- Mit látsz magad előtt?

Gigor Attila: Megnézem délután a Harry Pottert. Bár az utolsó kettő szerintem már minősíthetetlen volt. Amúgy a Viktorral (Bodó Viktor) régóta flörtölünk szakmailag.

- Vele hogy találtatok egymásra?

Gigor Attila: Gimnáziumi osztálytársa és az első amatőr társulatának tagja voltam, akárcsak Dékán Edit koreográfus, Sárosdi Lilla színésznő, Vajda Robi, aki a Zsidó Színházat csinálja, Máthé Zsolt, aki az Örkény tagja, Vinnai András drámaíró. Tudod milyen jó színész az Andris!! Volt III. Richárd bemutatónk, Viktor játszotta a címszerepet, én Buckinghamet, készült egy Bűn és bűnhődés, abban Raszkolnyikovként tűntem fel. Előfordult, hogy mosolyszünetet tartottunk Viktorral, sok nézeteltérés miatt, de komolyodunk és velem sem könnyű. Talán tavasszal dolgozom a társulatával. Nagyon boldog lennék, ha bele tudnám ásni magam a színházba, mert azt hiszem, néhány történetet el tudnék mesélni és úgy néz ki, egy ideig nem forgathatok.

- Akkor lehet, hogy színházrendező lesz belőled.

Gigor Attila: Túl sokan vannak, akik miatt azt gondolom, messze vagyok ettől. Például Ascher Tamás, vagy Gothár Péter; mindkettőjük elképesztően magas színvonalon alkot a klasszikus keretek között. Beültek a Dúl-fúl próbára. Az nagy stresszel járt. Emellett rajongásom tárgya Süsü (Schilling Árpád), Pintér Béla és Bodó Viktor is nagyon fontos dolgot csinálnak. Bár érteném, hogy lehet ilyesmit elérni.

- Hogy viselted azt, hogy Ascher és Gothár megnéztek premier előtt?

Gigor Attila: Gothár Péter mondta, korábban kellett volna őt hívni; de én azt éreztem, szégyen, hogy milyen lassan áll össze az előadás. Igaza volt abban is, hogy „ilyenkor kell hívni jó szemű ellenségeket", akik kíméletlenül tudnak hasznos tanácsot adni.( Ezután odajönnek az asztalunkhoz és gratulálnak, illetve kérdezgetik Attilát. Valaki megemlíti, hogy Bodzsár Márk, aki forgatókönyvíróként végzett az egyetemen, készül első nagyjátékfilmjére.)

- Hogy viseled, ha gratulálnak?

Gigor Attila: Nagyon nehezen.

- Hogyhogy Márk készül a filmjére?

Gigor Attila: Úgy, hogy optimista. Forgat egy pilot-ot, Andris (Ötvös András) lesz a főszereplő, aminek külön örülök.

- Régóta ismered, akárcsak Bánfalvi Esztert...

Gigor Attila: Vele együtt harmadrostáztunk.

- Nem volt nehéz lemondani arról, hogy színész legyél, miután Szolnokon is eltöltöttél egy évet stúdiósként?

Gigor Attila: Nem, mert rájöttem, közepes lennék, mint színész. A mai napig nem döntöttem el mi leszek.

Tóth Berta | szinhaz.hu

 

Kapcsolódó cikk:
- KÉPREHINT - Kecskemét