Eladó Szeleczky Zita százmilliós villája

Eladó Szeleczky Zita, a '30-as és '40-es évek ünnepelt filmcsillaga számára épült villa a Dunakanyarban. Ha megmondanánk, hogy 400 millió forintért, talán el sem olvasnák cikkünket, pedig ritka képeken és interjúrészleteken keresztül idézzük meg a színésznőt.

A SZELECZKY VILLÁRÓL:

Az ünnepelt filmcsillag egykori rezidenciájából csodálatos panoráma nyílik a Dunakanyarra, Esztergomtól-Visegrádig, valamint a Pilis és a Börzsöny hegyvonulataira is. 

szeleczky

A 4 szintes villa elhelyezkedése, az erdő közelsége, az impozáns méretű nappali, a panorámás fürdőszobák, a kovácsoltvas korlátok, a csigalépcső, az ólomüveg berakásos nyílászárók, a közel 4 méteres belmagasság, és a gyönyörűen kialakított kert adja többek között az ingatlan egyedi szépségét. 

szeleczky_2

A házat 1996-ban teljesen mértékben renoválták, így a korábban elhanyagolt, romos épületből luxusingatlan vált. Az 5 ezer négyzetméteres telken fekvő házat aszfaltozott magánúton lehet megközelíteni.

szeleczky_4

SZELECZKY ZITÁRÓL:

1933-ban érettségizett a Veres Pálné Leánykollégiumban. 1937-ben végezte a Színművészeti Akadémiát. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja lett (1936-1941). 1942-1943-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1944 elején a Madách Színházban vendégszerepelt. 1944 őszén ismét a Nemzeti szerződtette. A budapesti A Reggel című napilap 1945. április 16-án azt közölte, hogy Sopronban öngyilkos lett. A budai rendőrség politikai osztálya által elfogott Haltenberger Gyula (Szeleczky első férje) megerősítette ezt a később álhírnek bizonyult információt. 1945-ben elhagyta az országot, a Népbíróság elítélte háborús magatartása miatt, egyebek közt azért, mert 1944. novemberében egy ún. "Hungarista Est" keretében elszavalta a Föl a szent háborúra! című, oroszok elleni védekezésre buzdító Petőfi-verset, amit a rádió is közvetített.

szeleczky-000

Részlet Gajdó Tamás riportjából, ami 1990. december 17-én jelent meg a Pedagógusok Lapjában:

Szülei ellenezték, hogy színésznő legyen?

Édesapám nagyon szerette a színházat, s már gyermekkoromban elvitt előadásokra, s nővérem is nagy színházrajongó volt. Először a Testnevelési Főiskolára akartam menni.
Jó tornász voltam, s arra vágytam, hogy olimpián eljátsszák miattam a magyar himnuszt.
Hetedikes gimnazista koromban álltam elő azzal a kéréssel, hogy színész lehessek. Különösen édesanyám családja ellenezte a dolgot, de édesapám bízott bennem, hogy kiváló leszek ezen a pályán is. Legnagyobb bánatomra sohase láthatott színpadon, mert még csak az előkészítőre jártam az Akadémiára, amikor meghalt.

Ki volt a kedvenc színésze?

Nővérem is, én is Ódry Árpádért rajongtunk, s természetesen Bayor Gizit is istenítettük.
A Színművészeti Akadémián Ódry Árpád lett az igazgatója, és tanította is.
Ódrynak köszönhetem, hogy belém plántálta a magyar vers iránti szeretetet. Hogy verset mondtam, az mindig nagy segítséget jelentett. Elsősorban lelkileg: hiszen a költő gondolatait tolmácsolni önmagában is csodálatos élmény. De másik két tanárom is kiváló volt. Kiss Ferenc a Nemzeti színházi játékstílust hozta, míg Góth Sándor a könnyebb, természetesebb viselkedésre tanított bennünket. (...)

szeleczky-006

Az Akadémia után rögtön ösztöndíjas lett.

Korábban, Tamás!
 Óriási kitüntetés volt! A Nemzeti Színházba a legkiválóbb növendékeket szerződtették. Ódry Árpád behívatott, amikor végeztem, és azt mondta: "Nézze, tudom, hogy a magánszínházak sokkal csábítóbb ajánlatokat tesznek, de magának a Nemzeti Színházban van a helye."
S tényleg nagyon jól beilleszkedtem a társulatba. Jászai Marihoz hasonlóan én is szentnek éreztem a színházat. Amikor beléptem a kiskapun, daloltam a boldogságtól.

A Nemzeti Színház tekintélyes és nagy múltú együttesébe hogyan illeszkedett be a fiatal Szeleczky Zita?

Természetes, hogy csodálat és rajongás övezte az idősebb színészeket. Én már akadémista-koromban is bejártam a próbákra, és néztem a "nagyokat". Különösen Bayor Gizi volt hozzám nagyon kedves és jó. Engem akkoriban az ő utódjának tartottak, mégis mindig szívből jövő instrukciókat adott. Egész életemben emlékeztem rá. Nagy művész és nagy egyéniség volt.

A Nemzeti Színháztól váratlanul távozott az 1940/41-es évad végén. Mi volt az előzménye ennek a gyors döntésnek?

Nemzeti Színház németországi vendégszereplésre készült, többek között a Csongor és Tünde című darabbal. Először nekem szánták Tünde szerepét, de Szörényi Éva kapta meg.
Én Ledért játszottam, s nagyon megszerettem ezt a szerepet. A németországi turné előtt Németh Antal közölte velem, hogy Tündét kell játszanom. Nem akartam Ledér szerepéről lemondani, amelyben nagy sikerem volt, és a kritikának is tetszett. Megmakacsoltam magam. Később tudtam meg Magyar Bálinttól, hogy előttem már Bayor Gizi is visszautasította a szerepet s az utazást. Nem is gondoltam, hogy akkora bonyodalom lesz belőle. Támadtak a sajtóban, hogy nem akarok a baráti Németországban fellépni. A Színészkamara fegyelmi bizottsága elé idéztek. Az eltiltást feddésre enyhítették, de Németh Antal elengedett

szeleczky-005

Mivel Szeleczky Zita gyakran szerepelt a honvéd-kívánsághangversenyeken, a katonák között nagy népszerűségnek örvendett. Öt páncélost Zitának kereszteltek el, 1942 végén pedig eljegyezte őt a 121. gépvontatású tüzérüteg, amivel vőlegényeinek száma 160 fővel gyarapodott.1944. december 10-én játszik utoljára Magyarországon /Gárdonyi Géza: Annuska/, másnap testvérével Kőszegszerdahelyre utazik a családhoz. Az országot 1945. március közepén hagyja el.

Részlet Hegyi Imrének adott interjújából:

"Hát, tudja, hogy milyen volt akkor a helyzet. Jöttek az oroszok, és rettenetes dolgok történtek. Nyugat-Magyarországon vártuk, hogy még visszatérhetünk, és csak az utolsó pillanatban menekültünk, amikor az oroszok már ott voltak mögöttünk. Alig-alig bírtunk bekerülni a sorba, mert sok ezernyi menekülő hömpölygött ott. Már nem volt benzin, nem volt olaj, hogy betegyük a kocsiba. A sors azonban kegyes lett hozzánk, a jó Isten megsegített. Két katona bejött annak háznak az udvarába, ahol éppen tartózkodtunk, és megkérdezte, hogy itt osztanak-e kávét. Aztán máris felismertek: Jaj, hát ez a Szeleczky Zita művésznő! És nagyon elkezdtek örülni. Megkérdezték: Miért nem tetszik menekülni? Mondom: Mennénk mi, de nincs semmi, se benzin, se olaj. Ó, ne tessék félni - mondták -, mi egy repülőosztaggal vagyunk itt. Van két óriás tankkocsink, tele benzinnel... Ők adtak azután benzint, olajat, és ők dobták fel dolgainkat a nagy tankkocsikra. Amikor azonban átmentünk a határon, a németek elvettek mindent, mert nekik is szükségük volt benzinre. Így veszett el az én nagy ládám, tele a frontról küldött gyönyörű katonalevelekkel... Soha nem felejtem el, pénteken, 13-án kezdtem el rettenetesen sírni. Akkor döbbentem rá, hogy vége az én addigi életemnek. Más éra következik, a napos oldalról az árnyékos oldalra kerültem." 

szeleczky-012a

Szeleczky Zita Ausztriában, majd Olaszországban élt, 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat s fellépett emigráns német színházak előadásain is. 1962-ben az USA-ba költözött. 1949-1974 között a világ magyar településeit látogatta önálló műsoraival. Több hanglemezt is kiadott. Vonzó külsejével, színpadi megjelenésével, intelligens és természetes játékával fiatal leányokat, lírai hősnőket és naivákat játszott rövid magyarországi pályáján. Emigrációs előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette. 1998 őszén hazatelepült, Érden élt. 1999, július 12.-én halt meg. Végakaratának megfelelően Nekézsenyben, a családi sírkertben helyezték örök nyugalomra. Huszonnégy magyar film főszereplője volt; a leghíresebb ezek közül a Fekete gyémántok, Rózsafabot, Gül Baba, Sok hűhó Emmyért, Sziámi macska, Zenélő malom, Nászinduló, Az első, Gyávaság, Áll a bál, Egy éjszaka Erdélyben, stb. - ez utóbbi a velencei filmversenyen - a magyar filmek közül elsőként - díjat nyert.

szeleczky-romeo

Ahogy Gobbi látja

Gobbi Hilda halála előtt egy rádiós riportban kiállt Szeleczky Zita mellett, és erélyesen utasította vissza a Szeleczky ellen elhangzott vádakat és pletykákat. A felvételt a rádió archívuma őrzi.
"Elmondtam, hogy együtt végeztünk Zitával, és soha-soha jobboldali kijelentést ez év alatt én tőle nem hallottam. Magyarkodott, díszmagyart viselt az esküvőjén, magyaros estélyi ruhákban szavalt. Legtöbbször Adyt, aki ugye, mégsem volt nyilas! Igaz, mélységesen vallásos volt, és így Mécs Lászlót is szavalt, de azóta Mécs Lászlót is rehabilitálták. Az új antológiában szerepelt két verse. De Várkonyi Zoli is kiállt Zita mellett, aki partnere volt 1944-ben, valami kétszemélyes darabban, a Madách Színházban. Az üldözött Várkonyinak Zita 1944 március tizenkilencedike után biztos rejtekhelyet kínált fel üldözői elől. Ezek után valóban csak hitvány emberek hihetik, hogy Zita antiszemita lett volna. Mikor minden este kiállt a színpadra Mária főhadnagyként a németek által megszállt Magyarországon és elmondta: "Szent március, mi most megesküszünk, hogy Pest-Buda falain soha többé idegen zászló nem lobog...", kérdezem én, milyen oldalon állt Szeleczky Zita? Jobb-, vagy a baloldalon? Egyiken sem! Színész volt, aki játszotta a rá osztott szerepet. És Zita a rá osztott szerepet mindig nagyon jól játszotta, mert szuper tehetségű színésznő volt. Hihette a Szeleczky Zita, aki minden este, amikor kilépett a színpadra, tombolva ünnepelt a közönség, hogy valami rosszat tesz? Tudni kell megbocsátani. Ahogy én megbocsátottam Muráti Lilinek, bár a madridi rádióban azt kiabálta, "Gobbi Hildát akasszák Bayor Gizi mellé!" Tudod, Öcsi, milyen büszke voltam én, hogy ha már felakasztanak, nem akárki, hanem Bayor Gizi mellett fogok lógni! Egy esetben nincs bocsánat, ha szándékosan ártunk valakinek, és azok számára, akik barátaikat árulják el!"

torocsikmari_szeleczkyzita

1990. október 25.,  Törőcsik Mari, Szeleczky Zita és Csikós Rózsi, a Bajor Gizi Színészmúzeum felújítás utáni megnyitóján

Hungarian Information Bulletin: HIRADÓ Z. F. E.:

"Én úgy érzem, hogy az Isten mindnyájunkat - akik itt vagyunk, és szabadon élünk - valami céllal rendelte ide. Mindenki, a tudása és tehetsége szerint kell, hogy szolgálja a magyarügyet. Én tengereken, világrészeken át magammal hoztam a mi magyar költőink lelkét... a nevetést a sírást - az önmarcangolást és megbékélést... a jaj-szót, a bekövetkezett sötét jövőnek előre vetett árnyékát, mely mögül a napfény - a reménység igyekszik előretörni... Majd jövök mint bujdosó igric, szeretném bejárni az egész világot, hogy egy-egy estére hazavigyem magyar testvéreimet egy országba, mely valaha boldog valóság volt mindannyiunk számára - ma pedig fájó... elérhetetlen álom...
"

 

Forrás: Ingatlan.com, Színház.hu, Színészkönyvtár, OSZMI