Emléktáblát avattak Szathmáry István tiszteletére

Emléktáblát avattak Szathmáry István színész, érdemes művész tiszteletére egykori lakóháza falán Budapesten, a XIII. kerületi Radnóti Miklós utcában.

A Vígszínház és a XIII. kerületi önkormányzat ünnepség keretében tisztelgett a színművész emléke előtt szerdán: egykori lakóhelyén, a Radnóti Miklós utca 19/B számú ház homlokzatán helyezték el Szathmáry István emléktábláját. A népszerű művész 1951-től 1988-ig, haláláig lakott a házban - közölte a kerületi önkormányzat sajtóreferense.
Az eseményen Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, színész-rendező és Hegedűs D. Géza színművész, a kerület díszpolgára mondott beszédet. Az önkormányzat nevében koszorút helyezett el Holopné Schramek Kornélia alpolgármester.
A színház tájékoztatása szerint Eszenyi Enikő úgy fogalmazott: "ma egy olyan embernek állítunk emléket, aki soha nem távozott el. Mert Te, Szatyi bácsi, maga voltál az élet és a jóság. Ahogy egy régi bölcs írta: azokból lesznek a legjobb emberek, akiknek "kedvük is van jónak lenni". És - tegyük hozzá - azokból lesznek a legnagyobb színészek is, még a legkisebb szerepekben is, akiknek kedvük és energiájuk van nagynak lenni. Te ilyen voltál, Szatyi bácsi: mindig megőrizted a kedved, a kedélyed, az energiád, az életszereteted, színpadon és civilben egyaránt - a legnehezebb időkben is".
A színház közleményében Kornis Mihályt is idézi, aki szerint "epizodista: a kis szerepeket játszó nagy színész neve. Minél jobb a színház, annál fontosabb művész az epizodista…". Jó epizodistából a közhiedelemmel ellentétben kevés van, Szathmáry István ilyen volt - olvasható az összegzésben.
szatmari

Szathmáry István A 22-es csapdája próbáján, 1979. Keleti Éva

Szathmáry István Budapesten született 1925. július 30-án. A Színművészeti Akadémiát 1946-ban végezte el, majd a Nemzeti Színház szerződtette. A Szegedi Nemzeti Színház tagja 1947-től 1949-ig, 1949-51-ben ismét a Nemzeti Színházban játszott. A Magyar Néphadsereg Színházába, a mai Vígszínházba Várkonyi Zoltán vitte magával 1951-ben, a színháznak haláláig tagja volt.
Fanyar humorral, kitűnő karikírozó képességével számos epizódszerepben nyújtott sikeres alakítást. Tehetségét a színpadon túl több filmben és tévéjátékban is kamatoztatta - így például a Szomszédok című tévésorozatban is szerepelt rövid ideig (15 fejezetben), Szöllősy Pál fogorvost, Jutka (Ivancsics Ilona) apját formálta meg. Munkásságát 1988-ban Érdemes Művész kitüntetéssel jutalmazták.
Színészi sikerei mellett Szathmáry István neve újságíróként, novellistaként is ismertté vált. A Mestersége színész című tévésorozatban 11 színésztársával készített bemutató riportot. Színészekről, színészemlékeiről hangulatos cikksorozata jelent meg a Film, Színház, Muzsika hasábjain. Portréi, anekdotái nem csupán a színházi világ legfényesebb csillagairól szóltak, pályakezdő színészek és idős statiszták léptek ki általa az ismeretlenségből. "Nem az üstökösökről akarok mesélni, hanem a pislákoló fényű, időnként fel-felcsillanó apró csillagokról. Nélkülük szegényebb volna az égbolt" - írta az 1989-ben megjelent, A kis csillag is csillag című kötetében. Szathmáry István Budapesten, 1988. december 28-án hunyt el.
Felesége, Szatmári Liza - aki szintén a Vígszínház társulatának tagja 1951 óta - 2008-ban férje emlékére díjat alapított, A kis csillag is csillag elnevezésű elismerést évente egy művész nyerheti el kiemelkedő epizódalakításáért.