Bérczes László gondolatai a szabadkai Cseresznyéskertről...

"Mit tehetünk, ha Ljubovhoz hasonlóan, aki azt mondja: 'Az életemnek nincs értelme a cseresznyéskert nélkül', mi azt mondjuk: 'Az életünknek nincs értelme a színház nélkül'?" - Bérczes László gondolatai a szabadkai Cseresznyéskertről.

IMG_6151

Az olvasópróbán valami ilyesmit mondtam a színészeknek:

ha van valami, amitől feláll a szőr a hátamon a színházban, az a minden finomságot legyűrő, minden hangot átkiabáló, úgynevezett „rendezői koncepció". De az a váratlan baleset történt, hogy „koncepcióval érkeztem".

Az előttünk lévő két hónap legfőbb feladata az, hogy megvalósítsuk ezt a koncepciót, de úgy, hogy az előadáson a néző csak az ezáltal életre keltett, már a maga egyszeri törvényei szerint működő, élő organizmussal találkozzon, és észre se vegye, hogy itt lenne valamiféle koncepció – a zenét hallgassa, ne a hangszert figyelje működés közben.

 

IMG_6246

 

Ezért most, egy héttel a bemutató előtt nem szeretném azt a valahai mankót most leírni.

De segítségül idézek néhány mondatot Georges Banu „Színházunk, a Cseresznyéskert" című könyvéből, mely könyv nagy segítségemre volt a munka során.

„(...) A Cseresznyéskert által felvetett kérdésre nem létezik felelet, amely mindkét oldalt kielégítené. Anélkül, hogy a színház konkrétan megvásárolhatóvá válna, helyzete a gyümölcsöskert rejtélyéhez hasonlítható.

És mi nem vagyunk Oidipuszok, hogy képesek volnánk megfejteni ezt a talányt. A színházat természetesen nem fogják elárverezni, ennek ellenére szembetűnő, ahogy menthetetlenül távolodik a mai szabadidő-civilizáció központjától – és az, ahogy a kisebbségi szokások margójára sodródik, a cseresznyéskert sorsával rokonítja.

Mit tehetünk, ha Ljubovhoz hasonlóan, aki azt mondja: 'Az életemnek nincs értelme a cseresznyéskert nélkül', mi azt mondjuk: 'Az életünknek nincs értelme a színház nélkül'?"

Bérczes László

IMG_6471

Вишнёвый сад

Cseresznyéskert

Fordította: Morcsányi Géza

 

Ranyevszkaja, földbirtokosnő: Vicei Natália

Ánya, a leánya: Pámer Csilla

Varja, a fogadott leánya: Kalmár Zsuzsa

Gajev, Ranyevszkaja testvére: Szilágyi Nándor

Lopahin, kereskedő: Csernik Árpád

Trofimov, diák: Pálfi Ervin

Szimeonov-Piscsik, földbirtokos: Kovács Nemes Andor

Sarlotta, nevelőnő: Pesitz Mónika

Jepihodov, könyvelő: Szőke Attila

Dunyasa, szobalány: Körmöci Petronella

Firsz, öreg inas: Mihajlo Jančikin m.v.

Jasa, fiatal inas: Ralbovszki Csaba

Csavargó: Takács Tibor

Zenészek:

Bakos Árpád m.v.

Pešikan Balša m.v.

Vörös Csongor m.v.

Állomásfőnök, postamester stb...: Baráth Attila, Szabó Zoltán

 

Díszletterv: Sárkány Sándor m.v.

Jelmezterv: Ledenyák Andrea m.v.

Zeneszerző: Bakos Árpád m.v.

A rendező munkatársa: Kiss Mónika m.v.

Rendezőasszisztens: Úri Attila

Súgó / ügyelő: Engi Georgina

Rendező Bérczes László m.v.

Bemutató: 2011. 10. 25.


IMG_6679

Csehovról

„Orvos volt és az orvos betegsége mindig súlyosabb páciensei betegségénél: a páciens csak érzi, az orvos pedig valamennyire tudja is, hogyan roncsolódik lassan a szervezete. Ez egyike azoknak az eseteknek, amikor a tudás voltaképpen meggyorsítja a halált." - Maxim Gorkij

 

„Minden novellájában, színdarabjaiban is az a nyugtalanító, elmondhatatlan feszültség, aminek olvasatára felkiáltunk: Mi ez? Miért ilyen lélekzetfolytóan szomorú és érdekes ez a történet? Mi szomorú abban, hogy egy öreg svindlernek 'lófeje' van, hogy kivágnak egy cseresznyéskertet, Ivanovna Olga megcsalja Dymovot, és mi az, ami ilyen erővel szól hozzám a Vanja bácsi című, kissé zavaros melodrámában? Írók, bámuljuk egy pillanatra ezt a mestert. Ez az író, akitől nem kell félni, nem marad meg a fülben. Mint egy dallam, modora nincs, iránya szürke, modortalan: ez a legnagyobb stílus."- Márai Sándor

CsehovAnton Pavlovics Csehov (1860-1904)

 

„Be kell látnunk, hogy az ember elhibázott lény. Lelkiismerete, amely a szellemé, sohasem lesz a természetével, a valósággal, társadalmi állapotával tiszta harmóniába hozható, és becsületes álmatlanság mindig lesz azoknál, akik valami homályos okból felelősnek érzik magukat az emberi sorsért, életért. Ha valaki szenvedett ebben, az Csehov volt, a művész – és egész költészete becsületes álmatlanság volt, a helyes, a megmentő válasz keresése a kérdésre: 'Mit tegyünk?'. - Thomas Mann

 

„Shakespeare nem használt írásjeleket, utólag lettek azok beillesztve. Darabja olyanok akár egy távirat: a színészeknek maguknak kell megalkotniuk a szavak összefüggő egységeit. (...) Csehov műveiben az írásjelek kódolt üzenetek, melyek a személyek egymáshoz való viszonyát, egymás iránt táplált érzelmeit rögzítik, azt a pillanatot, amikor a gondolatok egymásra találnak, vagy amikor magukra maradva haladnak tovább. Az írásjelek lehetővé teszik, hogy megérthessük mindazt, ami a szavakban rejlik." - Peter Brook

forrás: Szabadkai Népszínház Magyar Társulat