'Leépülőben az operajátszás, sokk alatt a táncművészet'

Gulyás Dénes az operatársulatok leépülésére, Mihályi Gábor a magyar táncművészet háttérbe szorulására, Kelemen László pedig a valódi népművészettel szemben a "gagyi" térhódítására figyelmeztetett az Országgyűlés pénteki kulturális szakmai nyílt napján.

Gulyás Dénes operaénekes, parlamenti képviselő (Fidesz) előadásában figyelmeztetett arra, hogy fontos megkülönböztetni a valódi értékeket teremtő kultúrát a szórakoztatóipartól. "A legfontosabb, hogy tisztázzuk, egyetérthetünk-e abban: a tágabban értelmezhető kultúra (...) társadalmi megtartó erő-e?" - szögezte le a művész-politikus.

gulyasdenes Mint felidézte, 40 évvel ezelőtt a Magyar Állami Operaház még évi 540-560 előadást tartott játszóhelyein, a Zeneakadémián frissen végzett művészek munkára, társulatra találtak Budapesten, Debrecenben, Győrben, Pécsett és Miskolcon, egy Mozart-bemutató pedig társadalmi érdeklődésre tartott számot.
Összegzése szerint ma az operaházi produkciók létrehozásának költségei szinte kifizethetetlenek, a művészek gyakran szerződés nélkül tartanak próbákat, előadásokat, a kifizetések akár másfél évet is késnek, de az énekesek nem mernek szólni, mert attól félnek, még kevesebb fellépési lehetőséghez jutnak. Mint kiemelte, az Operaház társulata a statisztikák ellenére valójában leépülőben van, és hasonló a helyzet a vidéki műhelyeknél is.
Gulyás Dénes úgy vélte, a kulturális nagyberuházások nem sorolhatók a kultúrára fordított források közé, mert a kulturális élet színvonalát az azokban zajló programok adják meg.
A kivezető utat a képviselő részben a művészeti oktatási rendszer és a munkaerőpiac felvevőképességének összehangolásában látta, utóbbi fejlesztésén keresztül. Gulyás Dénes emellett az öt hazai háromtagozatos színház egyetlen intézménnyé való összevonását javasolta, mert véleménye szerint azok finanszírozása nem függhetne a jelenlegi fenntartó önkormányzatok változó anyagi helyzetétől.
Mint az előadó hangsúlyozta, a kultúrára fordított pénzből sok jut a "talmi és a vacak" támogatására is, és a valódi értékek a médiában is kevéssé jelennek meg.

mihalyi Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke, a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) művészeti vezetője úgy vélte: a magyar táncművészet méltatlanul háttérbe szorult mind a társadalmi megítélés, mind a szakmai elismertség tekintetében.
A terület három nagyobb ágat: a balettot, a népi és a kortárs táncot fogja át - mondta, rámutatva, hogy a táncművészeti együttesek között "alig van két hasonló működési formát felmutató együttes". A hazai balettegyüttesek működési formája rendkívül változatos, a három nagy hivatásos néptáncegyüttes (Honvéd Táncszínház, Duna Művészegyüttes és MÁNE) csak korlátozott önállósággal rendelkezik. Teljesen független működés csak kortárstánc-csoportoknál felmutatható, ezeknek azonban bizonytalan és kiszámíthatatlan a finanszírozása.
Mihályi Gábor felidézte: a 2008-as előadóművészeti törvény nem vette figyelembe a táncszakma sajátosságait, és a táncosoknak nem volt érdemi beleszólásuk a jogszabály idei módosításába sem. Megállapítható: a törvény a kőszínházi struktúrát preferálja, nem véve figyelembe a szakma sokszínűségét, a végrehajtási rendeletek azonban még csak most készülnek - fűzte hozzá.
A táncszakma elvárja, hogy a felsőoktatási és a szakképzési törvény illeszkedjen egymáshoz - hangsúlyozta az előadó, hozzátéve: az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek drasztikus csökkentése lehetetlen helyzetbe hozná a táncegyütteseket.
Mihályi Gábor elmondása szerint a táncművészek korhatár előtti nyugdíjának tervezett megszüntetése "sokkolta a teljes magyar táncművészetet"; üdvözölte azonban a szerzői jogi törvény készülő módosítását, mert a jogszabály jelenleg nem védi a koreográfusok szellemi tulajdonát.

kelemen Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója előadásában arra figyelmeztetett: a mai magyar közvélekedés szerint a népi, paraszti kultúra múzeumba való, és a média is "gagyi revüket" ad valódi népművészet helyett. "Ha nem figyelünk oda, gyorsan elveszíthetjük magyar népi kultúránkat" - hangsúlyozta.
A reményre okot adó jelenségek közül Kelemen László a táncházmozgalmat emelte ki: Budapesten és vonzáskörzetében ma több mint ötven, heti rendszerességgel működő táncház található. Mint elmondta, a Hagyományok Háza is a táncházmozgalomra alapozva jött létre 2001-ben, azzal a küldetéssel, hogy a népi kultúrát visszajutassa a mai kulturális közéletbe, és élővé tegye azt.
Az igazgató beszámolója szerint az intézmény keretein belül a MÁNE mellett egy folklórdokumentációs központ és egy népművészeti módszertani egység működik.