Pindroch Csaba Szatmárnémetiben fog játszani

Pindroch Csaba Szatmárnémetiben fog fellépni, az Északi Színház Harag György Társulatánál. A budapesti színész a társulattól a napokban távozott Nagy Csongor egyik szerepét veszi át - közölte a társulat művészeti igazgatója.

pindroch

Pindroch Csaba (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Keresztes Attila, a Harag György Társulat művészeti igazgatója egy baráti telefonbeszélgetés során talált rá Pindroch Csabára, aki baráti alapon, ingyen vállalta el, hogy Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté című darabjában eljátssza Titta-Nane halász szerepét - olvasható a szatmar.ro hírportálon.
Keresztes Attila a hírt hétfői sajtótájékoztatóján jelentette be, amelyet azt követően tartott Stier Péter megbízott vezérigazgatóval együtt, hogy nemrég a társulat két színésze, Rappert Gábor és Nagy Csongor bejelentette távozását. Az utóbbi hónapokban velük együtt négy színész lépett ki a társulatból és elbocsátották az irodalmi titkárt. Rappert Gábor felmondása ellenére végigviszi az évadban rá osztott szerepeket.
A szatmar.ro szerint a meg nem erősített személyes ellentétek mellett a felmondásokban mindenképp szerepet játszott az is, hogy a közalkalmazotti státusban alkalmazott színészek bére nagyon alacsony. Az átlagos nettó fizetés 700-800 lej (49-56 ezer forint), míg egy 25 éve játszó színész 1400 lej (98 ezer forint) körüli összeget kaphat.

Az elmúlt hetekben felröppent pletykák szerint Keresztes Attilában is felmerült a lemondás lehetősége. A sajtótájékoztatón ezt is tisztázták: a két hirtelen felmondás után megkérdezte a színészeket, ha ő elhagyná a társulatot, ők maradnának-e, ám mindketten azt felelték, hogy mindenképp szakítanak valamilyen szinten a színház világával.

ker

Keresztes Attila

Az alábbiakban Keresztes Attilának, a Harag György társulat művészeti igazgatójának közleménye olvasható:

Egy intézmény életében előfordul az, hogy egyik vagy másik alkalmazottja felmond.  Volt már ilyen eset társulatunk életében is. Volt már ilyen más intézmények életében is. Egy alkalmazott életében is előfordul olyan, hogy felmond a munkahelyén. Volt már ilyen az én életemben is. Volt már ilyen a Nagy Csongor-Zsolt életében is. Egy repertoárszínházban a szerződéseket évad elejétől évad végéig számítják: évad közben csak vis major esetben szabad változtatni, hiszen bármilyen változás a közönségen csapódhat le - tudja ezt minden színházi ember és legtöbbjük tartja is magát ehhez.

De mert a törvény az íratlan színházi etika felett áll, jelen helyzetben nem tehetünk mást, mint tudomásul venni a kollégák döntését és Nagy Csongor-Zsolt esetében megoldani a behelyettesítését (Rappert Gábor szóbeli ígérete szerint vállalja a meglevő előadásai továbbjátszását), hiszen a színháznak működni kell, az előadásokat játszani kell, a nézőket nem hagyhatjuk cserben.

Jelen pillanatban a két felmondás következtében előállt helyzeten túl az egyes sajtótermékek által kreált hangulatkeltéssel is meg kell küzdenünk. Nehéz a kollégáknak színpadra állni akkor - márpedig az előadások nem sérülhetnek, hiszen a néző a legkevésbé sem hibás az előállt helyzetért -, amikor a sajtóban névtelen forrásokra hivatkozva újabb felmondásokat helyeznek kilátásba, miközben az előállt helyzet kapcsán tartott társulati ülésen minden kolléga megerősítette azt a szándékát, hogy nem hagyja el évad közben a társulatot. Valahol valaki hazudik - hiszek benne, nem a társulat tagjai.

 Az idei évad elején három tehetséges fiatal alkotó szerződött hozzánk. A sajtó szinte tudomást sem vett róluk. Úgy ítélték meg, a társulatépítés nem érdekes az olvasó számára - a felmondás viszont annál inkább.

Amióta ideszerződtem, minden fórumon próbáltam felhívni a figyelmet arra, hogy a szatmári színház nyomorúságos körülmények közt működik. Nem csupán az épület és az infrastruktúra állapota katasztrofális, de költségvetésünk erdélyi és romániai viszonylatban a legkisebbek közé tartozik. Ugyanazt a munkát végzi el egy szatmári színész, mint más színházbeli társa, csak épp a kollégája által keresett összeg töredékéért. De a munkát el kell végezni: a közönség nem kaphat csak negyedelőadást vagy félprodukciót, nem kaphatja ugyanazt az előadást négyszer a bérletéért, csupán amiatt, mert a színház rettenetes gazdasági körülmények közt létezik.

Ami az egyes sajtótermékekben megjelent, személyemet érintő, névtelen forrásokra hivatkozó nemtelen és igaztalan támadásokat illeti, mélységes szomorúsággal és felháborodással töltenek el. Ezek a támadások ártanak emberi és szakmai hitelemnek, így, amennyiben ezek a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan minden valóságalapot nélkülözve folytatódnak, kénytelen leszek megtenni a megfelelő lépéseket.

Amikor ideszerződtem, egy mélyrepülésben levő, szakmai szempontból leírt színházat vettem át. Az elmúlt két év alatt sikerült visszaállítani a társulat szakmai hitelét, sikerült a színházat visszaemelni a magyar és a romániai színházi köztudatba, ráadásul közönségünk is folyamatosan növekszik, mintegy bizonyítva, hogy a nézők zöme nem az értéktelen silány bóvlira vágyik. Ezt a szakmai előrelépést még azok az újságcikkek is kénytelenek elismerni, amelyek a legvehemensebben támadnak. Igazán kár, hogy ezt az előrelépést csak most veszik észre.

A fejlődést nem lehetett és nem lehet egyetlen varázsigével, cilinderből elővarázsolva elérni - ennek az ára a kőkemény, fegyelmezett értékteremtő munka. Ebben az időszakban hét előadást rendeztem Szatmáron - mintegy három és félszeresét annak, amennyit egy művészeti igazgató/főrendező szokott és kétszeresét annak, ami egy átlagos beosztott rendező penzuma lenne.

Keresztes Attila,
művészeti igazgató

Szatmárnémeti  2011. 11. 07

Forrás: MTI, Színház.hu, szatmar.ro