15 év után újra Győrben: De mi lett a nővel?

1997. májusában a Győri Nemzeti Színház Padlásszínházában mutatták be Kiss Csaba rendezésében Csehov De mi lett a nővel? című darabját. A három szereplő Gyabronka József, Horváth Lajos Ottó és Honti György bejárta az országot a „férfimesével”, közel háromszáz alkalommal játszották a mai napig. Horváth Lajos Ottó mesélt a magyar színházi életben különlegesen hosszú ideje sikeres prózai előadásról.

HORVÁTH LAJOS OTTÓ AZ ELŐADÁSRÓL:

-Hogyan formálódik a mű és a benne játszó színészek 15 év alatt?

Horváth Lajos Ottó: Most, hogy belenéztem a sok évvel ezelőtti tv-felvételbe, azt látom, hogy érettebb emberek, színjátszók lettünk. Sok minden beépült, másként játszunk most. Bár a mai napig ölre megyünk egymással egy előadás után, hogy mit, hol éreztünk hibásnak, mégis azt kell mondanom, ezt jól tesszük. Szerintem most az egész sokkal jobb.

- A mondanivaló változott?

Horváth Lajos Ottó: A szerelem mondanivalója örök téma. A darab a férfi lélek vágyakozásáról szól, a női lélek megérthetetlenségéről, a nő iránti vonzalomról, a szerelem erejéről, ez nem változik soha.

-A játszók lelkében sincs változás?

Horváth Lajos Ottó: A benső viszonyok változnak. Ha magánemberként válaszolnék, a kérdésre: mit jelent nekem ma a szerelem, akkor más lenne a véleményem, mint 15 évvel ezelőtt. Magánemberként gondolhatunk, amit akarunk, és nyilván ez a nem verbális kommunikációnkban látszik is. Történnek változások bennünk, de az előadás egy feladat, amit szolgálnunk kell. Ehhez viszonyulhatunk érzékenyebben, vagy mélyebben, ahogy telik az idő.

-Milyen helyszínekre jutottatok el az előadással?

Horváth Lajos Ottó: Magyarországon Zsámbéktól Debrecenig, de jártunk vele Erdélyben Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszetgyörgyön, Moszkvában a Művész Színházban, megtanultuk oroszul a darabot. Tartottunk két előadást, az orosz kollégák nagy csodálatára. Azt hitték, hogy orosz anyanyelvű rokonságunk van. Először kicsit meg is sértődtek, mert kérdeztek tőlünk, és mi csak tolmács segítségével tudtunk válaszolni. Végül a sikeres orosz nyelvű előadás után bevallottuk, hogy nem tudunk oroszul.

-Megtanultátotok Csehovot eredetiben?

Horváth Lajos Ottó: Nem egészen. Azt a szövegkönyvet tanultuk meg, amit Kiss Csaba létrehozott, aki a darabot rendezte, dramatizálta, ugyanis visszafordíttattuk oroszra. Nekiálltunk megtanulni olaszul is, ez két kollégámnak sikerült, nekem nem. Persze megtanultam volna, csak végül valami szervezési problémán elúszott az olaszországi vendégszereplés. 

-Mi kell ahhoz, hogy három színész játssza ezt a történetet sok éven keresztül, és te még mindig ilyen csillogó szemmel beszélsz róla?

Horváth Lajos Ottó: Ez a szerencsének köszönhető, és annak, hogy a hármunk alkatából adódóan nem tudunk elereszteni bizonyos szinten alul egy problémát. Nagyon szeretjük az előadást, nagy érzelemmel ragaszkodunk hozzá. Ez tartja szakmailag és emberileg életben. Ez egy jó darab, jó előadás, jó játszani. Az eltelt idő alatt felnőtt egy generáció, lesznek, akik emlékeznek ránk 15 évvel korábbról, másoknak teljesen újat ad majd az előadás. Nekünk nagy öröm, hogy újra játszhatjuk itthon, ahol a darab megszületett. A 293. előadásnál tartunk vele, ezzel nem mindenki büszkélkedhet ebben az országban.

demi

Gyabkin: Gyabroka József, Aljosa: Horváth Lajos Ottó, Jura: Honti György

Kisfaludy terem 2011. november 16. szerda 19.00

Jegyek válthatók a színház jegypénztárában.

Jegyár: 2.000 Ft

RÉSZLET A DARABBÓL:

Sötét. Melankolikus szláv gitár. Feljön a fény. A színen egy nagybőgőtok, egy láda és egy kottatartó áll. Aljosa a színes női muszlinkendőt nézegeti, vággyal, szomorúsággal. Jura elveszi tőle s a belső zsebébe teszi. Gyabkin abbahagyja a gitározást, s mintha az imént elhangzott történet folytatása izgatná...

GYABKIN Te, Jura! De mi lett a nővel?

JURA Eltűnt!

ALJOSA Eltűnt?

JURA Igen, Irina Bikulina a halottak napja után eltűnt...

Indul az első játék. Jura „szerepet oszt”, bizalmasan, sokat sejtetően közli a történetet Aljosá­val – mintha egyik falubeli a másikkal sugdolózna – és elrejti Gyabkin elől, aki „civilből is egyre zavartabban viselkedik – majdnem úgy, mint a gyanúsított egyén

Igen-igen gyanús körülmények között... A falubeliek egy bizonyos Rogyio­novot gyanúsítottak. Sokszor látták a lány körül sündörögni... Sőt egyszer még az ereit is felvágta miatta! Irina eltűnése után ez a Rogyionov szerfölött gyanúsan viselkedett, zavart volt és visszahúzódó... A tornácán vérfoltokat találtak... A falubelik egyre többet suttogtak.

GYABKIN Most mi van? Én nem csináltam semmit.

JURA Valld be! Hova tetted Irina Bikulinát.

GYABKIN Szerettem Irinát, de gyilkos nem vagyok... Nem csináltam semmit, ártatlan vagyok!

ALJOSA Átkozott gazember! Nem tudtad megszerezni, és megölted?

GYABKIN Szerettem, de nem öltem meg! Ártatlan vagyok!

ALJOSA Kötelet neki, kötelet!

JURA Imádkozzál!

GYABKIN Nem! Ha engem felköthetnek, nincs Isten! Ezt nem engedheti! Nem!

Nekiesnek Gyabkinnak, lefogják, és felállítják a ládára

ALJOSA Elég! Mi az utolsó kívánságod: cigaretta, vodka?

GYABKIN Nem cigarettázom, nem iszom, én ártatlan vagyok!

ALJOSA Gyilkos vagy!

GYABKIN Nem! Esküszöm, hogy én nem öltem meg! Ártatlan vagyok!

ALJOSA Húzzák fel!

Gyabkin megrándul, eljátssza az akasztott embert. Jura elborzadva nézi nyikorgó himbáló­zását. Aljosa a hajánál fogva felrántja Gyabkin fejét, az arcába bámul

A rohadt gyilkos! Már szederjesedik a feje.

JURA Hagyd! Meghalt!

ALJOSA Úgy kell neki! Lelke a pokolra száll, hogy rohadjon meg!

Kíváncsian nézik a kötélen kísértetiesen ingó Gyabkint. Ez már „civil” kíváncsiság

JURA Jól csinálja!

Gyabkin lassan rájuk néz, mosolyog; tetszik neki saját hatása

ALJOSA Te, Jura! És Irina?

GYABKIN Tényleg, mi lett a nővel? Azt mondtad, eltűnt... megtalálták... 

Forrás: Győri Nemzeti Színház, De mi lett a nővel?