"Nem a szakma véleménye a fontos, hanem a nézőé"

A Magyar Teátrum jubileumi összefoglalóját közöljük, melyben megszólal Darvasi Ilona a soproni színház igazgatója.

A MÚLTRÓL

A német korszak

A város színházi élete nem csak ebben a 20 évben mérhető, amit Mikó István igazgatásától számítunk. Már 600 évvel ezelőtt kezdődött, pontosabban 1412-ben a húsvéti passiójátékokkal, amiket később Lackner Kristóf latin nyelvű darabjai, a jezsuiták iskoladrámái, majd a hivatásos német vándortársulatok előadásai követtek.

3__Miko_Istvan1730-tól már élénkebbé vált Sopron színházi élete, bár még mindig német nyelven folytak az előadások. Először 1792-ben került magyar nyelvű darab a színre. Lakos János: Hunyadi László című drámáját adták elő az evangélikus líceum diákjai, ami kezdeti lépése volt a magyar nyelvű színjátszás elterjedésének Sopronban. Méltó színházépületre is szükség volt, a nem kis feladattal a város Franz Lössl bécsi építészt bízta meg, aki gyönyörű klasszicista épületet tervezett. Végre megkezdődhetett az állandó társulatok korszaka. Kezdetben, 1841-ben, a város kötelezte a német színigazgatót, hogy az épületet legalább hetente kétszer engedje át az odaérkező magyar társulatoknak.

A Magyar Színpártoló Egyesület szerepéről

Sőt 1885-ben a magyar színjátszás támogatására megalakult a Magyar Színpártoló Egyesület. 1905-től már magyar színtársulaté lett a soproni főszezon: az első teljes hat hónapos évad, amelyben 169 előadást játszottak magyarul. Mivel a század elején tűzveszélyesnek nyilvánították a színház épületét, szükségessé vált a felújítása. A városi közgyűlés 1909-ben Medgyaszay Istvánt bízta meg a tervezéssel, aki azonban a teljes átépítést javasolta. Az elfogadott javaslat nyomán modern színháza lett Sopronnak.

A színház megszűnéséről

Az új épületben két-három évenként cserélődtek a társulatok, pedig olyan neves színészek játszottak benne, mint Vízváry Mariska, Jászai Mari, Márkus Emília, Rajz János, Jávor Pál. Pénz is volt a támogatók jóvoltából, színes is volt a repertoár, mégis bukással kényszerült távozni mindegyik társulat. Az elkövetkező háborúk, forradalmak, gazdasági válságok alaposan kimerítették a város kasszáját, és több polgár is követelte a színház bezárását az ínséges időkben. Azonban Sopronyi - Thurner Mihály polgármester felemelte szavát a dühös tiltakozás ellen, mondván: a város vezetése a súlyos gazdasági helyzetben sem hanyagolhatja el szellemi kötelezettségeit. Időközben az 1945-1950-ig tartó időszak próbálkozásait egy határozott mozdulattal lesöpörte a „színről” a vidéki színházak államosítása és ezzel elveszni látszott a remény, amiért 500 éve mindent megtettek a soproni polgárok, hogy megszülessen a SOPRONI SZÍNHÁZ! Aztán 1980-ban a színház önálló intézményként is megszűnt.

Harc a színházért

A rendszerváltás azonban újra utat nyitott az üresen álló színházhoz. Három pályázó csoport szerette volna birtokba venni Thália soproni templomát. 1991 nyarának végén az érdeklődők köre a budapesti Arizona Színházzal bővült, aminek Mikó István volt az igazgatója. Javaslatuk arra épült, hogy a központi támogatás segítségével felújított épületben 1992 őszétől azonnal indítani lehet az évadot, az Arizona és a Rock Színház budapesti repertoárjának soproni bemutatásával. A tervet a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottságának elnöke támogatta. 1991. október 15-étől 4 évig Mikó István a megalapított színház igazgatója. Az önkormányzat közgyűlése, az Arizona Színház igazgatósága, Mikó István, Nyerges Ferenc és Hirschler Rezső mint alapítók decemberben létrehozták a Soproni Színházért Alapítványt. A korszerűsített (például: forgószínpad beépítése, modernebb hang- és fénytechnika) és a gyönyörűen felújított színház megnyitóját 1992. december 3-án Dürrenmatt Meteor című komédiájának bemutatójával ünnepelték. A következő napon azonban a két színház közötti együttműködés jövője megkérdőjeleződött. A Fővárosi Önkormányzat által felkért kuratórium többséggel úgy döntött, hogy a következő évadtól a Mikó István által vezetett Arizona Színház szüntesse be működését és helyette a Törőcsik Mari nevével fémjelzett Művész Színházé legyen a budapesti Nagymező utcai Thália épülete. Hogyan tovább? Ha Sopron ezek után esetleg folytatni kívánja a kapcsolatot a megváltozott vezetésű és profilú társulattal, még mindig ott a kérdés, ők akarják-e az együttműködést? Törőcsik Mari egyértelműen azt nyilatkozta, a pályázati kiírás az Arizona Színházra szólt, és abban nem szerepelt Sopron. Mikó István azonban nem hagyta cserben a várost és a közönséget, akik már oly régóta áhítottak egy önálló, saját színházat. Folytatta, amit elkezdett immár függetlenül Budapesttől. A sikeres első évad után nemcsak a büszke soproniak mondhatták végre magukénak a Petőfi Színházat, hanem a színház is otthonra talált a hűség városában.  Mikó István 10 éven át, vagyis 2001. december 31-ig volt a Petőfi Színház igazgatója. Őt és társulatát nagyon szerette a város, de eljött a változás kora Valló Péter rendező rövid(14 hónapos)igazgatói tevékenységével. Valló Pétert 2003. március 1-jétől 2007. január 31-éig Szilágyi Tibor színművész követte az igazgatói székben, majd 2007. február 1-jétől Darvasi Ilona. Nem véletlenül őt választotta a város, hiszen pont ilyen menedzser-típusú vezetésre van most szüksége a színháznak ebben a nehéz gazdasági helyzetben, ahogy Nyerges Ferenc, a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója és egyben a színház egykori egyik alapító tagja annak idején nyilatkozta. Írta: Szaan


Adarvasiilona JELENRŐL BESZÉLT DARVASI ILONA IGAZGATÓ: 

Mottó: Amikor a Jóisten megteremtette az embert, megfelezte a szívét.

Ritkaság számba megy, hogy nő kerüljön egy színház élére. Pedig a gazdasági és kulturális élet irányításához egy női látásmód kifejezetten előnyössé válhat. Ahogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll, miért ne léphetne előtérbe a sikeres nő a maga valójában, bizonyítva, hogy ő is képes arra, amire a férfi az ő segítségével, sőt talán többre is. Mikó István, Valló Péter és Szilágyi Tibor igazgatósága után 2007-től női vezetést kapott a színház Darvasi Ilona személyében. Minden színház arra törekszik, hogy neves emberek álljanak az élükön, vonzerőt képviselve a közönség számára. Pedig a nézők nem az igazgató neve miatt látogatják az intézményeket, kivételt képez Mikó István alapító-igazgató személye, akit még most is rajongva szeret és tisztel a soproni közönség. Darvasi Ilona nem színész, nem rendező, nem láthatjuk se színpadon, se a tévé képernyőjén. 1957. szeptember 19-én született Dunakeszin egy szegény család hatodik gyermekeként. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemenszerzett diplomát népművelő-könyvtáros szakon. Már akkor rajongott a színházért, azért a varázslatos világért, ami később az élete részévé vált. Az egyik színházi előadáson ismerte meg és szeretett bele mostani házastársába, Nemcsák Károly színművészbe, akit két gyönyörű fiúgyermekkel ajándékozott meg: Balázssal és Mátéval. 2007. január 31-éig a Turay Ida Színház igazgatója volt. Miután megbízták a Soproni Petőfi Színház vezetésével, az általa alapított Turay Színház vezetését első házasságából született lánya, Darvasi Cecilia vette át.

"A lányom tudja és értékeli, érti és érzi, hogy mitől működik a Turay Ida Színház. New Yorkban 3 évig volt módja, hogy tanulja, tanulmányozza a színházi élet rejtelmeit. Ha idegennek adom át a Turayvezetését, elveszti lényegét, amiért ezt a színházat létrehívtam" – mondta Darvasi Ilona. "Szeretném, ha a lányom, amikor én már nem leszek, folytatná azt a keserves-szép munkát, amit elkezdtem. Ma már mint Nonprofit kft. működik a Turay és több mint 140 embernek ad állandó, biztos megélhetést. Bár jelen helyzetben egyre nehezebb életben tartani a kultúrát. Itt nemcsak a színházi előadásokra gondolok Sopronban, hanem a nemzeti ünnepeinkre szervezett rendezvényekre is, amikre évről-évre egyre többen látogatnak el. Fontosnak tartom a nagy történelmi tettek emlékének ápolását, hiszen az ad alapot életünkhöz, abból építkezünk, ott van minden tettünkben és gondolatunkban, erősíti a mi és gyermekeink magyarságtudatát, utat mutat a jövő építésében. A múlt ápolása a kultúra és a nemzeti értékeink fennmaradásának kulcsa. A színház is erről szól. Olyan irodalmi remekműveket tárni a közönség elé, amik tartalmasan szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, felnyitják szemünketa lényeges dolgokra, vagy megoldást sugallnak problémáinkra.Tanítsanak meg szeretni, megbocsátani, tiszta lélekkel, optimistán indulni neki minden nehéz nap megpróbáltatásainak. Muszáj nevetni, szórakozni is a színházban mert így könnyebb elviselni a minket ért nehézségeket. Akinek van humora, aki önfeledten tud nevetni, kikapcsolódni, az tovább él, az a hétköznapok problémáit is könnyebben vészeli át. Ezért állítottuk úgy össze Huszti Péterrel az új évadot, hogy nézőink lehetőleg mosolygó arccal vagy könnyes szemmel, de mindenképpen felszabadultabban lépjenek majd ki a színház kapuján. A 2011/2012-es évad műsora túlnyomó részt magyar szerzők műveire épül. Móricz Zsigmond: Sári bírója, Molnár Ferenc: A doktor úr című vígjátéka, Kálmán Imre: Cigányprímás operettje, Hubay–Ránky–Vas: Egy szerelem három éjszakája, Spiró György: Prah című komédiája és a Sopron Orfeum zenés est úgy gondolom, széles rétegnek nyújt majd felejthetetlen szórakozást. A 20 éves Soproni Színház jubileumi évadában külföldi szerzők művei is helyet kapnak, Willy Russell: Vértestvérek című musicalje ugyanúgy, mint a Grimm testvérek Hófehérke és a hét törpe zenés mesejátéka, Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai, valamint Kipling A dzsungel könyve című zenés játéka. A darabok kiválasztásánál, a szereposztásban és a szakmai háttér megteremtésében nagyon nagy segítségemre van a színház művészeti tanácsadója, Huszti Péter, akinek szakmai tudása és tapasztalata nélkülözhetetlen a színház számára. Mindketten fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok is megszeressék a színházat. Nemcsakmintigazgató,népművelő, hanem mint édesanya is így gondolom, hiszen az előadások által több értéket tudunk nyújtani a fiataloknak, mint a kereskedelmi tévék műsorai. Az ünnepi évad repertoárja ugyanakkor alkalmat kínál arra is, hogy a családok együtt jöjjenek színházba.

Öt évvel ezelőtt is azt hangsúlyoztam: nem a szakma véleménye a fontos, hanem a nézőé. Nem a szakmának játszunk, hanem a közönségnek! A Soproni Petőfi Színház értük volt, van és lesz is, amíg én vagyok az igazgató. Ez úton köszönöm a város vezetésének, Sopronváros polgárainak a magam és a színház társulata és dolgozói nevében azt, hogy érdeklődésükkel, szeretetükkel, jelenlétükkel, tapsaikkal, hűségükkel bizonyítják, hogy igenis szükség van a színházra, a Petőfi Sándor Színházra a hűség városában".

Forrás: Magyar Teátrum