A pestis - Hegedűs D. Géza tucatnyi szerepben

A Nobel-díjas Albert Camus a világ szinte valamennyi nyelvén megjelent regényének monodráma változatában egyetlen színész tucatnyi alak sorsát játssza el a pestis sújtotta Oránból. A több mint négyszáz előadást megélt párizsi bemutató után a darab magyar változatát Hegedűs D. Géza adja elő.

„– Miért beszél velem ilyen haragosan, Rieux? Én sem bírtam nézni.
- Bocsásson meg, atyám. Ilyen lesz az ember, ha napi húsz órán át kell kibírnia, hogy embereket lát meghalni, akiket életre teremtettek. Vannak pillanatok ebben a városban, amikor nem érzek mást, csak lázadást.” 
(részlet a műből)

MÁRTON LÁSZLÓ (PÁRIZS) ÍRÁSA A PESTIS KAPCSÁN - Avagy Camus, a fordító szemével:

Az írástudatlan takarítónő Nobel-díjas fia, Albert Camus sok mindenben eltért kora értelmiségétől. Franciaországban, mint másutt az írók általában a felső középosztályból kerülnek ki, otthonukban könyvtár, zongora, érettségi után egyetem és biztos kenyérkereset. Camus a Maxim Gorkij, Panait Istrati kategóriába tartozott, a nincstelenek és megalázottak életét nem a Latin negyed kávéházaiban ismerte meg.

camus

Mélyebbről nem is jöhetett volna

Mélyebbről nem is jöhetett volna. Algéria európai lakosai, a „feketelábúak" néhány nagybirtokos kivételével a társadalmi létra legalján álltak, náluk lejjebb csak a gyarmati sorba kényszeríttet őslakósok, berberek és arabok várakoztak. A takarítónő egyedül nevelte, ingerszegény környezetéből, kivételes képességeit felismerve egy tanító mentette ki.
 Gyermekkora örökségéből három tulajdonsága kísérte végig: empátia az elesettek iránt, iszony mindenféle hatalomtól, elsősorban a diktatúráktól, gyanakvás az ideológiákkal szemben. 

A magyar forradalom is hatott rá

Huszonegy éves korában  lépett be az algériai kommunista pártba, de néhány hónap után otthagyta őket, mert kiderült, hogy a „proletár internacionalizmus” alapján ellenzik a függetlenséget. Részt vett az ellenállási mozgalomban, a háború után noha egyetlen párttal sem azonosult, a „nem-kommunista” baloldal híveként jellemezték. Az 1953-as orvos-per, majd az 1956-os magyar forradalom hatására élesen szembefordult a francia kommunistákkal, de barátai, Malraux és Koestler hidegháborús csatározásaiból kimaradt.

camusss

Honnan ered hőseinek magánya?

Regényei és főleg esszéi alapján az egzisztencialisták közé sorolják. Ez életművének egyik lehetséges kulcsa, de csak akkor használhatjuk, ha nem keverjük össze Jean-Paul Sartre-ral, aki az egzisztencializmusból divatot és fegyvert kovácsolt. Camus gondolatvilága inkább az irányzat ősével, Kirkegaard-ral és Jaspers-szel rokon. Kirkegaard-tól ered hőseinek magánya, szorongása, világbavetettsége, Jaspers-től a határhelyzetekben megpróbáltatott, a reménytelenségben is küzdő ember alakja.

Világi szentté válni...

A Pestis főhőse, Dr. Rieux szinte szószerint adja vissza Jaspers tételét: világi szentté válni, azaz úgy keresni a transzcendenciát, hogy Isten létéről nem szerezhetünk bizonyságot.
 „A határhelyzetekben – írja Jaspers – az ember vagy nem vesz észre semmit, vagy igazi létére ébred, mulandó földi filozófiája fölött és annak ellenére. Még a reménytelenség is – azáltal, hogy lehetséges lennie – a világon túlira mutat”. Erről szól Camus leghíresebb esszéje a Sziszüphosz mítosza és ezt ábrázolja rendkívül magas hőfokon a Pestis.

pestis2

5 millió példány született és 1 dráma készült a Pestisből 

A kortársak azonnal ráéreztek arra, amit Sartre bonyolultan és zavarosan, saját ellentmondásaival küszködve próbált megfogalmazni a Zárt tárgyalásban és az Altonai foglyokban és amit Camus kristálytiszta parabolájában tár elénk. A Pestis c. regényből csak Franciaországban több, mint ötmillió példány fogyott el. A regényből negyven évvel első megjelenése és majdnem harminc évvel Camus halála után Francis Huster írt monodrámát. Ez is páratlan sikernek bizonyult: az első kétszázas párizsi szériát egy második, vidéki turné is követte.
 A darab előtörténetéhez tartozik, hogy Ostromállapot címen maga Camus is színpadra állította, ha nem is a szószerinti történetet, de a helyzetet. Ebben a változatban az allegória elvont jelképe helyett a spanyol polgárháború konkrét helyzetébe állította a cselekményt. Valószínűleg a túlságosan direkt értelmezés miatt ez csúfosan megbukott.

A siker és a kudarc oka azonos

Az Ostromállapot kudarcának és a Pestis sikerének oka – véleményem szerint – azonos. A pestis kórokozója láthatatlan – a Pestis konfliktusa nem a színpadi alakok között, hanem a bacilust terjesztő patkányok, az ellenük harcoló, vagy magukat megadó hősök között található. A különbség fontos! A bacilusgazda egyrészt a nem azonos a bacilussal, ha úgy tetszik ártatlan, másrészt egy bacilust irtani ugyan lehet, de gyűlölni, azaz iránta bármilyen érzelmet kifejezni nem.
 Ezt a dilemmát oldotta fel, pontosabban használta ki Francis Huster. A szöveg Camus-é. Amikor tehette, Huster szószerint átvetteCamus regényalakjainak párbeszédét, amikor ezt nem tehette – mert leíró mondatokkal volt dolga –, a szöveghez maximálisan hű párbeszédeket írt. A színpadra alkalmazó fontos elve – és egyúttal egyik elkerülendő buktatója –, hogy a két vagy három regényalak párbeszédét egyetlen színész mondja. A drámai (dialógus) részeket az elbeszélő monológjai kötik össze. A narrátorról csak a cselekmény során derül ki, hogy ő maga a főhős, Dr. Rieux az ellenállás szervezője.
A darab így harmincegynéhány szereplőt és egy narrátort vonultat fel. Narrátor helyett talán kórusnak is nevezhetnénk Dr. Rieux, felvezeti, bonyolítja, kommentálja az eseményeket, vitába bocsátkozik a szereplőkkel, többször önmagával is. A cselekmény tizenöt különböző helyszínen játszódik, Orán városában és környékén, kivéve egy párizsi emlék-képet.
Huster párizsi rendezése se a szereplőket, se a helyszíneket nem jelenítette meg. Erre annál is kevésbé volt lehetősége mert „meztelen” színpadon játszott, a háttérből látható kacat, néhány elszakadt, régi plakát is arra utalt, hogy a színhelyeknek nincs jelentőségük, t.i., hogy két alak között a találkozás a lépcsőházban, a szobában, vagy egy kávéházi asztalnál játszódik lényegében nem befolyásolja a történteket. Néhány helyszínt, pl. a kikötőt, a temetőt, a kórházat fény és/vagy hanghatásokkal, jelzésekkel emelt ki.
Ez a minimalista elv két alkalommal törik meg. Amikor a város ostromzár alá kerül és amikor a zárat feloldják. Mindkét alkalommal a színházi környezetre visszautalva a vasfüggöny leeresztése, illetve felhúzása jelzi a változást. Ez az ötlet aláhúzza a hős magányát (amikor egyedül van a viszonylag tágas színpadon), majd a tér zártságát (amikor a leeresztett vasfüggöny előtt áll). 
A darabban a regény-változathoz képest is jelentőségteljes Camus humanista elveinek, a „világi szentté” válásnak, a halálbüntetés ellenzésének hirdetése. (11. 14. 17. jelenet). Amit a narrátor mond, sohasem válik prédikációvá, mint Paneloux (elég ostoba) szentbeszéde Ezeket a hosszú, leíró jellegű részleteket éppen az előző, drámai cselekmények teszik hitelessé. Aki „mindig az áldozatok oldalán áll”, az hitelesebben hirdethet filozófiai tételeket.

pestis1

Hangokról és fényekről

Néhány megjegyzés a rendezésről.
 Huster párizsi rendezését a „minimalizmus” jellemezte – 1989-ben egyébként a kifejezés még nem volt divatos. A puritanizmus a díszletek és jelmezek hiányát, a gesztusok egyszerűségét jelentette. Ugyanakkor erős fény-és hanghatásokkal élt. Ezekről néhány megjegyzés, anélkül, hogy a budapesti változat rendezését befolyásolni kívánnám.
 Észak-Afrikában – mint minden szubtrópusi országban –, a fény és árnyék sokkal erősebb, mint Nyugat, vagy Közép-Európában. A nap hirtelen kel fel és hirtelen nyugszik, nincs köd, félhomály. Ez alkalmat adhat bizonyos részletek kiemelésére, vagy ellenkezőleg: háttérbe tolására. Az igen élénk szagokat, illatokat persze nehéz reprodukálni, de a fények és hangok keverékével elérhető a szükséges hatás.
A hangokról: Orán kikötő, a tenger zaja, a hajókürtök (majd ezek eltűnése az ostromzár alatt) az eső, a szél, a sirályok visítása keveredik a nagyváros zajával: villamosok csengetése, teherautók. Ehhez társul pl. a temetőben a hantok kopogása, a mentőautók szirénázása, lövöldözés, stb. 1940-ben, amikor a történet játszódik a személy autók forgalma még jelentéktelen volt. Hang-kuliszákkal ábrázolható a templom, a temető, a kórház és a prefektusi hivatal környezete is.

Patkányok, külön megfontolásra

Külön megfontolásra ajánlom a patkányokat: t.i., hogy szükséges-e ezeket valamilyen formában megjeleníteni. Hangsúlyozom, hogy vírushordozókkal és nem vírusokkal van dolgunk, de mivel a darab allegória, jelenlétük, formájuk vagy elmaradásuk nem közömbös. Annál is inkább, mert az elején a beteg, döglött patkányok, majd a végén az egészséges patkányok visszatérése, majd az utolsó mondatban elhangzó fenyegetés erős jelkép – lehet...
Az allegória kényes voltáról álljon itt egy történet, amelyet Ionescotól hallottam. Orszarvúak című darabját be akarták mutatni a Szovjetunióban és arra kérték, „a félreértések elkerülése végett” engedélyezze, hogy az Orrszarvúak SS egyenruhát viseljenek. Nem engedélyezte... a bemutató elmaradt. Márton László

domotor

Albert Camus: A PESTIS

Albert Camus regényét színpadra alkalmazta: Francis Huster

Fordította: Márton László (Párizs)

Előadja: HEGEDŰS D. GÉZA

Zeneszerző és csellón közreműködik: MÁRKOS ALBERT

Produkciós munkatárs: HORGAS PÉTER

Rendező: DÖMÖTÖR ANDRÁS

Előbemutató: 2011. november 19. 17h, Francia Intézet

Bemutató: 2011. november 25. 19.30, Vígszínház, Házi Színpad

„Felmagasztalom az embert, azzal szemben, ami rátapos.”

Forrás: Színház.hu, Vígszínház