Új Színház-ügy: Megszólal Őze Áron

Érezhető a fájdalom, a sértettség és az üldözési mánia. Ezért mondom, hogy nem az egyik vagy a másik oldal rontja el a dolgot, hanem az egész úgy, ahogy van, rossz - véli Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója, aki szerint a felelőtlen stigmázás mérgezi meg a hazai kulturális életet.

ozearonA kérdésre, mi az Új Színház-ügy legfontosabb tanulsága a számára azt felelte: “Az, hogy színvonaltalan és pólyás korban élünk még mindig. Még egy gyerek is okosabb, letisztultabb ennél. Például ami a fogalmakat illeti: én konzervatív embernek tartom magam, vannak gyökereim, nagyon sokat beszélgettem a nagymamámmal arról, milyen volt a huszadik század, mi az, hogy náci, nyilas, kommunista, liberális. Ezek a fogalmak ma tisztázatlanul kerülnek a felszínre. Az én generációm nem élte át közvetlenül e szavak jelentését, de a nagyszüleim a bőrükön tapasztalták meg. Ilyen kemény történelmi korszakokkal nem kellene dobálózni. Ráadásul kikérem magamnak és nem értem, hogyan kerül elő mindez egy színházi, szakmai kérdésben”.

Arról, hogy ez pontosan mit jelent: ne dobálózzunk azzal, hogy teret nyernek a nácik, vagy ne dobálózzunk azzal, ami Dörner György pályázatában szerepel azt mondta: “Senki ne dobálózzon ilyen szavakkal, mert ezek súlyosabbak annál. Egy: nem vagyok hajlandó félni semmiféle értelemben a huszonegyedik század elején” – majd Őze felidézte, hogy sokat mesélt a nagymamája arról, mi a félelem. “Vicc, hogy félünk, akár szakmai, akár egzisztenciális, akár emberi, akár kulturális értelemben. Kettő: mindez azért szomorú, mert olyan helyzetbe hozunk művészembereket mindenféle politikai beállítottságtól függetlenül, hogy rosszul használt politikai fogalmak alapján dönteniük kell arról, hova tartoznak. Szeptember elején tettek lapátra egy társulatot a József Attila Színházban, de ugyanez megtörtént a Tháliában. Erről kellene beszélgetni. A színészeknek is van hitele, két-három gyereke. Ha én lennék ott, én is gyűrném a fejem, mert ha maradok, én leszek a neonáci, fasiszta, mit tudom én, pudingista színész, ha viszont nem maradok, akkor mi lesz a csekkekkel? Ez nem csak Csurka István, Dörner György vagy Tarlós István hibája, hanem a közegé is, amely vaktában neonácinak bélyegez embereket. Elkeserítő, pitiáner ez a helyzet mindenféle értelemben, bármelyik oldal politikai kultúráját nézem. Miért nem jön rá senki, hogy mindez végeredményben a mi hátunkon történik?” – fogalmazott Őze Áron, aki szerint van helye a magyar drámának Budapesten, bár amikor a pályázaátt írta, elgondolkodott egy olyan koncepción, hogy a Pesti Magyar Színház csak magyar drámát játsszon.

“De nem politikai, hanem szakmai alapon, mindenféle magyar írótól, elővéve a nagy öregeket, lehetőséget adva a fiataloknak, elővéve az elfelejtetteket és azokat, akiket befröcskölt a politika. Egyáltalán nem buta gondolat egy olyan színház, ahol Csurka István és Parti Nagy Lajos is jelen van” – tette hozzá.

Azt, hogy elvetette az ötletet úgy magyarázta: “Két perc alatt rám vágták volna bélyeget, hogy mit politizálok, mit magyarkodom”.

Arról is beszámolt a Magyar Színház igazgatója, hogy kedveli a Döglött aknákat, akárcsak a Szájhőst, a Szék, ágy, szaunát, a Házmestersiratót. “Csurka István nevével gyerekkoromban találkoztam a családom révén, fantasztikus írónak és dramaturgnak ismertem meg. Nagyon szívesen játszom majd a darabjait. Ha az általa választott politikai irány szép lassan elmúlik, és ebből kinövünk” – fejtette ki Őze, aki szerint az a kínos, amit megint csinálnának ebből.

A felvetésre, nem épp ez az, amit Dörner György úgy fogalmaz meg: szociálliberális elnyomás van a fővárosban úgy reagált: “Mi az, hogy szociálliberális? Milyen alapon használ valaki ekkora gyűjtőfogalmat? Ez így nekem semmi, csak egy nagy lufi politikai fingból fölfújva”.

Őze Áron szerint érezhető a fájdalom, a sértettség és az üldözési mánia. “Ezért mondom, hogy nem az egyik vagy a másik oldal rontja el a dolgot, hanem az egész úgy, ahogy van, rossz. A mi társulatunkban is vannak feszültségek, hiúságok, de nem politikai alapon. Nem is engedném, és Iglódi István is hihetetlenül érzékenyen ugrott, ha ez felmerült. Tizenkilenc éve vagyok itt, és emlékszem, hogy a Nemzeti színházas időkben volt, amikor Sinkovits Imre bátyámnak kellett a minisztériumhoz követségbe mennie, volt, amikor Agárdi Gabi bácsinak. De házon belül nem politizáltunk soha. Zseniális színészek voltak mindketten, és ennyi. Dörner Györggyel is sokszor dolgoztam együtt, és soha nem esett szó köztünk politikáról. Ez persze nem azt jelenti, hogy fölmentem az alól a cirkusz alól, ami itt folyik, főképp az alól nem, hogyan lehet egy ilyen hevenyészett, pocsék pályázatot beadni” – nyilatkozta Őze Áron, aki arról is beszélt, hogy az igazgatói kinevezések többségében eddig is jelen volt a politika, de most végképp megkérdőjelezhetővé vált a szakmai bizottságok léte.

Az Új Színház ügye kapcsán arról is szólt, vannak olyan kritériumok, amelyek egy ilyen munkát hitelessé tesznek. “Üvölt egy pályázatról, hogy felelősen elgondolkodtak- e róla, vagy ahogy esik, úgy puffan alapon összeírogatták. Ha nem léteznek azok a garanciák, amelyeket magában foglal, akkor blöff az egész. Azt sem értem, hogy a különböző színházi szervezetek miért nem támadják ezt a pályázatot szakmai alapon. Most is el lehetne indulni szakmai úton, és nem hagyni, hogy politikailag kihasználják ezt az ügyet. Megint egy társulat hátán folynak a felvonulások” – mondta a Magyar Színház igazgatója, aki szerint össze kellene fognia a szakmának.

 

Akiket befröcskölt a politika című írás a Demokratában jelent meg.