Tordy Géza kapta a Prima Primissima Díjat

A magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport tizenkét jeles képviselője vehetett át Prima Primissima Díjat péntek este a Művészetek Palotájában. A színház- és filmművészet kategóriában a Nemzet Színésze, Tordy Géza nyert.

Irodalom kategóriában Csukás István író, költő; népművészet és közművelődés kategóriában a Honvéd Együttes részesült az elismerésben.

A zeneművészet kategória nyertese Fischer Iván karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar igazgatója lett. Fischer Iván a díjat felajánlotta a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák szövetségének. Az elismerést is a szövetség elnöke, Ember Csaba vette át a karmester helyett, aki jelenleg Berlinben tartózkodik.

A Prima Primissima Díjat színház- és filmművészet kategóriában Tordy Géza színművész, rendező kapta.

tordygeza

Tordy Gézáról saját szavaival:

"A színház olyan, mint az építészet. Van benne képzőművészet, költészet, dallam a formákban, minden. Csak a színház kicsit hitványabb, mert mulandóbb".

"Az adható kitüntetések sorának végére értem".

"Világéletemben unatkoztam, ha nem volt munkám. Szerintem életünk utolsó percéig dolgozni kell, különösen, ha van még mondanivalónk. Ha megáll az ember, meghal!"

"Mélységesen irigylem a hívő embereket, mert az valami nagyon jó dolog lehet, egy lelki önszuggesztió, adománya a sorsnak".

"Nekem van ízlésem, belenézek a tükörbe, és aki visszanéz a tükörből, az már nem az a küllem. Más pénzért kapni nőt, nem primitív értelemben mondom, de az más, ha megcsillan egy nő szeme. Már nem csillan. Másrészt, ha az embernek valakije van, akkor is tud nagyon egyedül lenni, nem?" 

"Bonyolultan vagyok konzervatív. Életem nagy szomorúsága, hogy nem járhattam a piaristákhoz. Tízévesen felvettek ugyan, de aztán – mivel már államosítva volt az oktatás – átirányítottak a tanárképző gyakorlóiskolájába, amely teljesen a szovjet rendszer szerint működött. Öcsém viszont a piaristáknál végzett, érettségi után mindjárt be is került az orvosira. Láttam a különbséget a két metódus között. A piaristák évszázados hagyományokra alapoztak. Nagy tanító rend. Nem az a fontos, hogy katolikus gimnázium, hanem az: tradicionálisan őriz egy értékrendet. Hasonlóan más egyházak iskoláihoz. Ha én is ilyenbe járok, százszor olvasottabb vagyok, legalább három nyelvet beszélek, mert rendszerességhez szoktatnak. Ez kimaradt az életemből, ettől néha bunkónak érzem magam. Ami persze túlzás. Konzervativizmusom része az is: idegesít az összevisszaság, a nyegleség, modortalanság. A liberális világ szabadossága. Nem tagadom, rendpárti vagyok, miközben a tisztes szabadság tisztelője".

tordy

"Annak idején tagja voltam a Színházművészeti Szövetség elnökségének. Jöttünk ki egyszer a Gorkij fasori székház üléséről – már 1989-ben jártunk, túl voltunk „mindenen” –, amikor Vámos László rendező odabiccentett egy beugróra az egyik folyosón, s kajánul megjegyezte: „Figyeld meg, Aczélnak itt egyszer bronz mellszobra lesz.” Ma már nem mosolyognék a tréfán. Konzervatív emberként is úgy látom: Aczél idejében nagyobb hangsúly volt a kultúrán, mint mostanában. De gyorsan hozzáteszem: már semmilyen szövetségnek nem vagyok a tagja, és utálom a politikát. Ne is beszéljünk róla".

"Amikor az intenzív osztályon feküdtem, akkor sem volt bennem semmi ijedtség. Igyekeztem nem felfogni a dolog súlyát. Ma is így vagyok ezzel. Miközben tudom: bármikor vége lehet. Ha rám tör a depresszió, akkor persze másként látom. De az jön, megy, többet van távol. Tulajdonképpen mulatságos az emberi lét. Unokáimat karomba fogva úgy érzem, a gyerekeim is csak tegnap voltak csecsemők. Hetven év úgy megy el, mint egy pillanat".

"A konyhai és a színházi alkotásban a produkciós kényszer a közös vonás. A főzés az egyedüllétnek egy jól kikapcsoló formája. Visszatekintve az életemre átértékelődnek az élmények. Fiatalként táplálkoztam, most, ami jó, az hízlal. A kedv is kevesebb, a csalódás is több. Gyanakvó lettem ebben a világban, amelyikben a pénzistenség az úr; ebben a követekezmények nélküli országban, amikor mélyen el kellene gondolkodni a Mizantrópon és Szent Ferencen. Ma már megbecsülöm, hogy itt ülök a Remiz teraszán, árnyas fák alatt, és Alízka frissen sütött pisztrángján élvezkedem – persze mohón habzsolom".