Szótár-szerelem - A KÉZ 7. fejezet

Már csak egyet kell aludi és Kaposváron ősbemutatóra kerül sor. A KÉZ című bítzenés darab kapcsán újabb próbanaplója már sokat sejtet a darab történetéből. Werkvideót is csatoltunk hozzá.

    

Próbanapló:

Egy szia. Egy sziában minden benne van, az is, hogy: „hol voltál eddig? Rád vártam egész életemben, matekórán, és a reggeli tea közben is”, az is benne van, hogy: „gyere, menjünk, és smároljunk egyet”. Értsük jól. A lányokhoz és a fiúkhoz is van valahol egy szótár. Szia = „én is”. „Csak téged, aha”. Szia = „ja, nem, én a Koncz Zsuzsát”. Szia = „bocs, nekem mennem kell, és nem, ne gyere velem”. Az a baj, hogy néha nem tudni, melyik szia melyik.

 

kez

 

Mert mindig van Az A Lány. Meg Az A Srác. Aki ott áll a szünetben az osztályterem-ajtó melletti radiátor előtt. És aztán elmegy mellettünk a mosdóba. Akkor maradunk, mert még vissza is fog jönni. Kivéve, ha lent lesz órája a kémiateremben. Milyen nap van? Szerda. Akkor az ötödik órája kémia (megszereztük az egyik osztálytársától az órarendet). Fenébe! Hiába, a szerelem is közlekedésrendészet, diszpó, egyeztetés, technika. Meg a jelenetváltás is. Az ügyelő,Székely Gyuri bácsi maga elé morog: „Most jön a telefonfülke, két szörnyű változás egymás után.” Ez némi fejtörést okoz a nézőtéren ülő rendező‒koreográfus‒díszlettervező‒segédrendező‒négyesnek. Majd megszületik a konszenzus, egymás jól értése: hogy a jelenet atmoszférája is megmaradjon, de ne kelljen öt perc alatt kétszer átdíszletezni. Most még nincs takarás a nagyszínpadon, és a végleges díszletnek csak néhány mozgó eleme került be, így látszanak a háttérben az egyébként láthatatlan erők, amint falat tolnak, csendben zongoratermet bontanak, padokat tűntetnek el a messzi sötétbe.

 

kez2

 

Göttinger Pál rendező a forgalomirányítás után a színészekre koncentrál ‒ az ő szótárukra, a szavak jelentésárnyalataira ‒, és azt magyarázza, hogy a két srác a sulifolyosón hogyan dumál a lányról, akinek nem ők kellenek, hanem mindig épp’ valaki Más. „Zoli maradjon nyugodt, de csak annyira, hogy felidegesítse a Csabit.” Egyikük se vegye át a másik tempóját, rezgéseit: a hatás a kontrasztból, a komplementerségből épül. Újra indul ugyanaz a jelenet, a két fiatal színész (Nagyhegyesi Zoltán és Fándly Csaba) most egész más levegőt teremt hangsúlyokból, szünetekből, tempóból, hangszínből.

 

kez3

 

Aztán lapozunk a szótárban, meg a szövegkönyvben:

Mert van Az A Lány. Meg Az A Srác. A ki mindig mást. És csak áll ott a folyosó másik végén.

És van Az A Lány. Meg Az A Srác. Akinek aztán a kezét. És akkor lassul az idő, és szuperközelire vált a kép. Az ujjbegyén a vonalak mély szakadékok lesznek, amibe beleugrunk, a bőre sima és meleg. És otthonszaga van. És aztán most nem kell szótár, mert nem kell szó se’.

 

kez4

 

Háy János - Lovasi András: A KÉZ / bítzenés szindarab

Dávid Nagyhegyesi Zoltán e.h.

Anya  Varga Zsuzsa

Apa  Szula László

Nagymama  Tóth Eleonóra

Zenetanárnő   Csapó Virág

Peti  Béli Ádám e.h. (TEVA-ösztöndíjas)

Gábor  Fándly Csaba

Laci  Marofka Mátyás e.h.

Kristóf  Dénes Viktor e.h.

Kriszta  Lovas Rozi  e.h.

Anna  Czakó Julianna  e.h.

Egyik csaj Czene Zsófia,

Másik csaj  Grisnik Petra

Emese  Tolnai Hella  e.h.

Szobafőnök Gulácsi Tamás

Matektanár   Némedi Árpád

Ápolónő  Nyári Szilvia

Két "verőlegény"  Mózes Balázs, Takács Géza

A Maradék:

Császári Gergely - akusztikus gitár, Drapos Gergő - basszusgitár, Mészáros Ádám - villanygitár,Gáspár Gergely - dob

Díszlet: Csík György Jelmez: Kovalcsik Anikó

Világítás: Memlaur Imre Zenei vezető: Drapos Gergő

Koreográfus: Katona Gábor Koreográfus-asszisztens: Bódis-Nagy Katinka

Súgó: Csordás Bernadett Ügyelő: Székely György

Vetítés: Kiss Ákos Segédrendező: Váradi Szabolcs

Rendező: Göttinger Pál

Bemutató: 2011. december 9.