Medveczky Ádám: a baloldali ágyúcsövek megfordultak

Medveczky Ádám Kossuth-díjas művész, az Operaház karmester is megszólalt Új Színház ügyben.

A Magyar Fórum interjúját közöljük:

Medveczky Ádám: „Kirekesztés!” – milyen kedvelt vádpontja a baloldalnak ez a szó. Használták, ahol csak alkalom aódott rá, s oly annyira megszokták, hogy már rájuk lett jellemző ez a fogalom. Nem olyan rég pályázati eredményt hirdettel az Új Színháznál és beindult a hisztérikus támadás. A baloldali ágyúcsövek megfordultak, már nem a vidéki színházakat bombázták, hanem a fővárost, annak vezetését vették célba.

Medveczky_Adam

Sőt, még egyik kollégája, a Dohnányi-unoka is tiltakozott.

Medveczky Ádám: Ez nem meglepő, hiszen a liberális tévék és rádiók riportjai ontották a mérget, tüntetést, tiltakozó aláírásgyűjtést szerveztek. Sejtésem szerint láthatatlan kezek irányítják külföldi művészek – elsősorban karmesterek- tiltakozó bojkottját. A válasz egyszerű: azért, mert nyíltan nemzeti jellegű koncepciót fogalmaztak meg a pályázatban. Dörner György kiváló színész, alkalmam volt őt úgy filmről, mint színpadról megismerni. Csurka István dramaturgiai érzékkel rendelkező kiváló drámaíró, nagyon sok színház repertoárján szerepeltek darabjai. Ezek elsimerése helyett jött a nyilasozás, fasisztázás, egyéb szennyes jelzők, amelyeket úgy aggatnak rá manapság a nemkívánatos emberekre, mint 60 évvel ezelőtt a „népellenség”, vagy az „osztályellenség” kifejezést. Nehéz kivédeni ezeket a vádakat, csak azt lehet mondani, hogy valótlan, nem igaz. Az Új Színház jövendő vezetői nem vettek részt az ország elaósításában, nem vezették hazánkat mélypontra, nem tartoztak a vezető politikusok bűncselekményt elkövető spekuláns rétegéhez, nem mondták egy nemzetről sem azt, hogy genetikailag alattvaló.

Tehát szükség van egy ilyen drámai műhelyre?

Medveczky Ádám: Természetesen! Kodály Zoltánt idézem: „Csak az a nép tarthatja fenn magát, amelyik meg tudja őrizni kultúráját”. A magyar dráma meghatározó eleme nemzetünk kultúrájának. Ennek ápolása égetően szükséges. Irodalmunk kincsestára bőséges, szinte kifogyhatatlan. Színházaink játszanak magyar műveket, de legtöbbször elferdítve vagy ízléstelenül megmásítva. Ezért szükséges egy olyan színház, ahol darabjainkat eredeti jelentésükben, mondanivalójuk meghagyásával játsszák. Hiszek benne, hogy ez így lesz. Nem szabad eleve előítélettel viselkedni a még meg nem tapasztalttal szemben. Az Új Színház új vezetőinek pedig erőt és sok sikert kívánok!