A művészet moralizál, nem politizál - Nagy-Kálózy Eszter mesélt

Nagy-Kálózy Eszter a Magyar Nemzet hétvégi magazinkiadásában adott interjút gyermekekről, a pályájáról és Új Színházról. Szemléztük.

Nagy-Kálózy Esztert először három gyermekéről faggatták, elárulta, hogy egyikük Montrealban színiiskolás. “Nem gondoltam, hogy a gyermekvállalás akadálya lehet a színészi pályának, hiszen ha szükség van rám, ha fontos vagyok, ha hiány van az én karakteremből, úgyis megtalálnak. Ebben mindvégig hittem. Nem vagyok az a fajta, aki szerepekért tolakszik, és bíztam abban, hogy az érzékeim megsúgják, adott pillanatban mi a fontos. Hát ezért nem mérlegeltem, és a Jóisten megadta, hogy legyen három gyermekem, akik folytonos örömforrást jelentenek, akiktől sokat kapok és sokat tanulok. Nekem már van feladatom az életben, a gyerekeim. Minden más csak ezután jön” – fogalmazott a színésznő.

A saját karakterét finomabb lelkűnek, kicsit arisztokratikusnak, hamvasnak és naivnak jellemezte. “De nagyon kellett vigyázni, hogy ne skatulyázzanak be, nehogy úgy maradjak. Ezért gyorsan továbbálltam, amikor úgy éreztem, hogy csak ez jut rólam a rendezők, a színházvezetők eszébe. Persze nem lehet ennek teljesen ellene menni, mégis jó volt eljátszani a Rozsdatemetőben Csele Julit vagy a filmvásznon Karády Katalint” – mesélte Nagy-Kálózy Eszter, aki arról is beszélt, soha nem volt kétséges, hogy színésznő lesz.

eszter

“A mi generációnk szerencsésebb volt, hiszen mindegyikünk kapott végzősként szerződést, aztán rajtunk múlt, boldogulunk-e vagy sem. A mostani fiatalok azonban mások, más helyzetben. Nem lehetnek biztosak abban, hogy a főiskola elvégzése után biztos állás várja őket valamelyik színháznál. Mivel mozi-, tévéfilm alig készül, nehéz kitűnni, ismertté válni, látszani” – tette hozzá.

“A mai napig azt a fajta színházcsinálói közösségi létezést keresem, amelyet a Művészszínházban megtaláltam. Azóta is jövök-megyek, keresem a helyemet, néha ideig-óráig meg is találom” – felelte Eszter a kérdésre, miért jött el 2002- ben, Ráckevei Annával, Tóth Augusztával együtt az Új Színházból. A színésznőt az Új Színház körül kialakult botrányról is kérdezték. “Nyilván naivan azt gondolom, hogy ha pályáztatnak, akkor a legjobb pályázatnak kell nyernie, gondolom, azért hívnak szakmai kurátorokat, hogy ennek elbírálásában a politikusok segítségére legyenek. A kuratórium döntését nyilván politikai okból bírálják felül. Persze az is lehetséges változat, hogy kinevezik a színházi igazgatókat, de akkor mi értelme kuratóriumot összehívni? Ez sajnos mindig is így volt. Voltam olyan színháznál, ahol már a pályázat kiírásakor tudtuk, hogy ki lesz az igazgató, teljesen felesleges áldemokratikus színjáték volt az egész. Nem egészséges, ha a színházat ennyire áthatja a politika. Az Új Színház leendő két vezetője az elmúlt két évtizedben túlságosan belemerült a politikába. Politikus vagy színházigazgató, a kettő együtt számomra összeférhetetlen. Én mint színész nem szeretnék egy politikai irányvonal szócsöve lenni. Nem ez a dolgom. A művészet moralizál, és ez távol esik a politizálástól. Ráadásul Dörner György valótlanságokat állít a pályázatában. Ez nem elég ahhoz, hogy visszavonják a kinevezését?” – teszi fel a kérdést a színésznő.

A teljes interjút a Magyar Nemzet hétvégi magazinjában olvashatják.