Mindenki gyanús - Az egérfogó a Tháliában

December elején mutatta be a Thália Színház saját produkcióját, Szikora János rendezésében, a nagyszínpadon, Agatha Christie Egérfogó című darabjából. Videót mutatunk a készülődésről és felidézzük, hogy is viszonyult Agatha Christie a színházhoz.

"Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább a lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas. "A pénzedért arra fogadsz, akire akarsz." A közmegegyezés szerint az ilyen történetben a favorit nem hasonlít ahhoz, akit a lóversenypályán annak tartanak, vagyis: lehet kívülálló személy is. Nézzük meg, kiről tételezhető fel a legkevésbé, hogy a tettet elkövette, s ezzel tíz közül kilenc esetben munkánk véget is ért." Agatha Christie

egerfogo

Darabtörténet

Egy vidéki panziót elzár a hó a külvilágtól. Gyilkosság történik és bizonyos, hogy a gyilkos a házban van. Mindenki gyanús, bárki lehetett a tettes. Egy gyilkosság, egy panzió, két tulajdonos, öt vendég és egy rendőr. Számokban így lehetne leírni a történetet.

Darabtörténelem

1958 áprilisában esett meg a nevezetes eset, amikor azt ünnepelték, hogy a darab megdöntött minden addigi angol, színházi szériarekordot. A londoni Savoy hotelban óriási bankettet rendezett Peter Saunders, az Ambassador Színház igazgatója, a darab producere. Ezer vendéget hívtak, az egész éttermet kibérelték, két külön szoba állt a sajtó, a tévések és a filmhíradó rendelkezésére. Agatha tudta, hogy rövid beszédet is kell mondania. Ennek megfelelő lelkiállapotban érkezett, fél órával a hivatalos kezdés előtt, ahogyan kérték. Nem engedték be a terembe, mivel még nem kezdődött el az ünnepség. „Miért nem tudtam kimondani, hogy én vagyok a szerző?... Megint az átkozott félénkségem”. A folyosón sétálgatott, míg a rendezők rátaláltak és nagy nevetés közepette betessékelték.

Interjúrészlet Agatha Christivel - színházról, darabról:

Ön mindig szerette a színházat. Még a próbákra is eljárt.

A. C.: Méghozzá nagy gyönyörűséggel. Ugyanezt persze nem mondhatom el a bemutatókról. A premier az írónak, legalábbis a magamfajtának, csupa kín, szenvedés...

Szóval elkezdte színpadra adaptálni a könyveit?
A. C.: És eredeti színdarabokat is írtam. A Feketekávé volt az első, melyet még több követett. A Pókháló, az Ítélet, A váratlan vendég, a Hármasszabály, ez három egyfelvonásos volt. És talán tudja, hogy írtam egy történelmi drámát is Akhnaton fáraóról és koráról. Máig sajnálom, hogy soha nem mutatták be. De legalább könyvalakban megjelent, úgy 35 évvel a megírása után. Azt mondták, túl drága produkció lenne, nem tudom...

Sok művét színpadra alkalmazta..

A. C.: És némelyikkel nem is volt könnyű dolgom. Egyszer hirtelen eszembe jutott például, milyen jó darab lehetne a Hétvégi gyilkosságból. Elmondtam Rosalindnak (a lánya, a szerk.), akinek az a felbecsülhetetlen szerepe volt, hogy mindig le akart beszélni mindenről, sikertelenül. Ebből a könyvből akarsz darabot írni, anya? – kérdezte elborzadva. Jó könyv, szeretem, de nem fogod tudni színpadra írni. Dehogynem – feleltem- feltüzelve az ellentmondástól. Ne próbáld meg, kérlelt Rosalind. Remekül szórakoztam, amíg az ötleteket jegyezgettem a darabhoz. Persze ez a könyvem inkább regény, mint detektívsztori. Mindig is úgy gondoltam: csak rontottam rajta azzal, hogy Poirot belekevertem. Így, mikor a darabot felvázoltam, Poirot távozott... Ezt is Peter Saunders vitte színpadra, mint az Egérfogót, és sikere volt..

Általában A vád tanúját tartják a legjobb színpadi művének.

A. C.: Talán azért, mert novellából készült, akár a Három vak egér, vagyis az Egérfogó, vagy a Fülemüle villa. Novellából, szóval rövid és drámaibb tömörségű írásból sokkal könnyebb darabot írni, mint regényből.

A vád tanújának fantasztikus sikere volt a premieren..

A. C.: És tudja, hogy ez volt az egyetlen premierem, amelyen jól is éreztem magam? Olyan pompásan ment minden! Pedig milyen nehezen szántam rá magam a darab megírására! Nem hittem, hogy meg tudom csinálni. Az a sok jogi finomság, meg eljárásbeli nüansz, amit meg kellett tanulni hozzá! A Híres tárgyalások című sorozat számtalan kötetét olvastam el. Aztán, amikor a közönség ünnepelte a színészeket, én szokásom szerint kiosontam a színházból az utcára. De míg a kocsimat kerestem, észrevettek és körülfogtak. Ez a legjobb, amit valaha is írt drágám! – mondta egy asszony. Osztogattam az autogrammokat és boldog voltam.

És a többi premier? Tényleg olyan borzasztó volt?

A. C.: Tulajdonképpen csak két ok miatt mentem el mindig. Az egyik: ha szegény színészeknek ki kell bírniuk, nem maradhatok otthon én sem, aki felelős vagyok mindenért. A másik ok: a szerző szörnyű kíváncsisága. Nem elég mások beszámolója, a saját szememmel kell látni, a fülemmel hallani, miként mennek a dolgok. De képzelje el, mi történt az Alibi bemutatóján! Ha emlékszik a darabra, tudja: nagyon fontos mozzanat, hogy a doktor és az inas döngetik a dolgozószoba ajtaját, majd végül erőszakkal törik be. Nos, a premieren az ajtó előzékenyen feltárult, mielőtt bárki is hozzáért volna, és látni lehetett az áldozatot, amint kényelmesen elhelyezkedik a halott pózában. Borzalmas volt, azóta félek a színpadi ajtóktól. Meg a lámpáktól, amik nem gyulladnak fel vagy nem alszanak ki pont akkor, amikor kellene. 

eger

Az egérfogó

Mollie Ralston: Szabó Emília

Giles Ralston:  Juhász István

Christopher Wren: Schruff Milán

Mrs. Boyle: Almási Éva

Metcalf őrnagy: Újréti László

Miss Casewell:  Sztárek Andrea

Mr. Paravicini: Spindler Béla

Trotter, nyomozó őrmester: Haumann Máté

Fordította: Mészöly Dezső

Díszlet: Szikora János

Jelmez: Velich Rita

Rendezőasszisztens: Trinfuj Mihály

Rendező: Szikora János

Forrás: Színház.hu, Thália Színház, A krimi királynője