Kovács András Ferenc és Tompa Gábor szonett-dialógusa

Két költő és egyben két jó barát folytat párbeszédet a Transsylván pótdepressziók című kötetben, amelyet december 14-én mutattak be a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. 

Kovács András Ferenc és Tompa Gábor verssoraikkal egymásnak válaszolva írták meg a „kétbalkezes szonetteket”, számos helyszínen, nyolc év alatt. A versekben nagy erdélyi ikonok (fogalmak, helyszínek, közszereplők) bukkannak fel, és nem hiányoznak az irodalmi és színházi vonzatok sem. Fülöp Noémi beszámolóját olvashatják.

A kötet 1998-ban megjelent első, Depressio Transsylvaniae című négykezesük folytatása, ám mint Visky András, a beszélgetés moderátora megjegyezte, hangnemében eltér attól. „Az első kötet hangneme pikírt, pajzán, szemtelen, a második szomorúbb, dialogikusabb, hullámzásai mélyebben megérintik a lelket – fogalmazott Visky András. – A világ másfajta tudatát tartalmazza az új kötet, megbocsátóbb, messzebbről tekint erre a provinciára.”

A két szerző számos anekdotát is elmesélt első négykezes kötetük fogadtatásáról: akadt, aki felháborodva vitte vissza a kötetet a könyvesboltba Marosvásárhelyen, más ugyan beleegyezett abba, hogy a stílusát parodizáló szonett megjelenjen, de utólag kikérte magának. A versek egyik, fiktív néven említett szereplője helyett valaki más sértődött meg, és akad olyan egyetemi tanár, aki máig is előveszi kurzusán az őt is érintő szonettet, hogy elmondhassa, „bosszantó ember ez a KAF és ez a Tompa”.

KAF_Tompa_Gabor_BI_2

„Ezek ártatlan esetek, az ártalmas dolgokat nem a szellem, hanem a szellemtelenség emberei követik el Erdélyben” – fogalmazott Kovács András Ferenc, majd hozzátette: Erdélyből és egész Közép-Kelet-Európából hiányzik a beszélgetési és kibeszélési kultúra. „Annak a pörköltnek a párlatai a szonettek, amelyben előbb-utóbb mind megpörkölődünk, akik a magyar társadalomban élünk” – jegyezte meg Tompa Gábor, Hamvas Bélát idézve.

A versek mindig személyes találkozások során születtek, előzetes tervek nélkül, sőt, a cím is utólag került a szonett élére. „Egyes helyzetek egyszerűen a rím miatt kerültek be a szonettbe, nem lehetett őket kihagyni. Mi is szórakoztunk, miért kell azt képzelni a költőkről, hogy szomorúan írnak?” – mesélte Kovács András Ferenc.

KAF_Tompa_Gabor_BI_3

A két szerző egyedi módon olvasott fel a Bookart kiadónál megjelent kötetből: mindketten saját verssoraikat szólaltatták meg. A Transsylván pótdepressziók megszületésében egyébként szerepet játszott Hajdú Áron, a kiadó igazgatója is, aki először a Depressio Transsylvaniae újrakiadásának ötletét vette fel. A szerzők elárulták azt is, hogy felmerült a harmadik kötet gondolata is – az viszont nem biztos, hogy abban is szonettek lesznek.

Fülöp Noémi, Kolozsvári Állami Magyar Színház