'Egy színésznő elsősorban nő' - Beszélgetés Agócs Judittal

Agócs Judittal, a Győri Nemzeti Színház színésznőjével csajos beszélgetésre készültem, ezért beültünk egy kávézóba, remélve, hogy a színház falain kívül felszabadultabban lehet majd társalogni, de már az úton kérdezgettem, hogy még a munkarendi értekezletet is elérjem. Végül elkéstem... - Trombola Anita riportja.

– Gór Nagy Mária színitanodájában végeztél, de meglehetősen kalandos volt az odavezető utad. Mikor döntötted el hogy színésznő leszel?

Agócs Judit: Középiskolás koromban sokat szavaltam, versenyekre jártam. Az egyik nyári szünetben a barátnőmmel egy mini golf pályán dolgoztam. Emlékszem, nyár volt, csak úgy, bolondozásképp, elkezdtem utánozni valakit, és a barátnőmben merült fel először, hogy miért nem próbálom meg a Színművészeti Főiskolát. Sokat töprengtem, majd 18 évesen elmentem felvételizni, nem sikerült, viszont felvettek a Komáromi Jókai Színház stúdiójába. A következő évben jelentkeztem ismét a Főiskolára, el is jutottam a második fordulóig, arra emlékszem, hogy akkor Zsámbéki Gábor indított osztályt. Ritka, amikor az első rostán is bent ül az a tanár, aki osztályt indít, ő ott volt, és tovább juttatott engem. Magamat mindig azzal nyugtatom, hogy azért nem sikerült a Főiskolára bejutnom, mert a második fordulón, Zsámbéki Gábor lekéste az első három embert, és mivel névsor szerint hívták a jelentkezőket, így engem sem látott. A komáromi színházban mindent megtanultunk, ami ehhez a szakmához kapcsolódik: súgtunk, varrtuk a ruhákat, kellékeztünk, statisztáltunk, aztán szerepeket kaptunk. Nagyon szerettem azokat az éveket. Frenkó Zsolt rendezte a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot aminek a díszlet- és jelmeztervezője Gombár Judit volt. Ő mesélte egy beszélgetésünk alkalmával, hogy az akkori Nemzeti Színház (most Pesti Magyar Színház) stúdiójából minden lányt felvettek a Színművészeti Főiskolára, csak fiúk maradtak. Miután mondtam Juditnak, hogy szeretnék Pesten továbbtanulni, javasolta, hogy próbáljak meg a harmadik évfolyamba átjelentkezni. Több különbözeti vizsgával sikerült is felvételt nyernem Szélyes Imre és Császár Angéla osztályába. Budapestet először nagyon nehezen szoktam meg (most már el sem tudnám képzelni, hogy ne ott éljek), és ebben az osztályban a fiúk nem is könnyítették meg a helyzetemet, mert nem akartak maguk közé egy lányt. Így elég hamar otthagytam a stúdiót. A következő évben tiszta lappal jelentkeztem első évfolyamba a Nemzeti Színházba, és Gór Nagy Máriához. Mindkét helyre felvettek, de végül Gór Nagy Máriát választottam. Akkoriban Mari, egy televízió-műsorban azt nyilatkozta, hogy akiket ő különösen tehetségesnek tart azoknak tandíjmentességet ad. Büszke vagyok arra, hogy a tanodában az első félév után nem kellett fizetnem tandíjat. A tanulmányaink befejeztével 25 végzős közül csak ketten kaptunk színész I. minősítést Kovács Róbert, és én, ezen felül a legnagyobb elismerés az volt számomra, hogy én vehettem át a Mensáros László emlékgyűrűt, mint az év legjobb végzőse.

agocs

– Korcsmáros György látott téged a vizsgaelőadásban és Győrbe szerződtetett.

Agócs Judit: Igen, akkoriban emlékszem Bujtor István, Bőhm György, Korcsmáros György, Tordy Géza rendszeresen eljöttek a tanoda vizsgaelőadásaira. 1998. december 10-én volt az első próbám a Győri Nemzeti Színházban, Az ügynök halálában játszottam egy kis szerepet, majd a következő évadban megkaptam Hellát, A Mester és Margaritában. Több színházban, Tatabányán, a Játékszínben, a Fiatalok Színházában, a Komáromi Jókai Színházban is játszottam egyszerre, mégis az évek alatt a Győri Színház vált az anyaszínházammá. Itt érzem magam otthon.

– A színház mellett ismert szinkron színész lettél. Ezt hogyan érted el?

Agócs Judit: Már tizenkét évvel ezelőtt jártam szinkronba, de csak „tömegezni” hívtak, és mivel ez egy nagyon zárt kör nehéz volt tovább lépni. Szerencse is kellet hozzá, és úgy tűnik én jó időben voltam jó helyen, mert éppen Győrben játszottam a Három nővérben Vass Gáborral, aki a próbák, és a közös munka alatt megszerette a hangomat, és végül is neki köszönhetem, hogy elvitt magával egyszer a Balog Mix Stúdióba, Dóczi Orsolya szinkronrendezőhöz. A karrierem úgy indult, hogy épp Győrbe autóztam, amikor hívtak, hogy lenne egy sorozat. Megbeszéltük, hogy a színházban hétfőn szünnapom van, így hétfőnként elkezdhettem szinkronizálni, ez volt a Helyszínelők, ami alapján azóta is sokan megismernek. Egy teljes évad után, a Masterfilm átvette a sorozatot. A következő szezon szinkronmunkáit Zentai Mária rendezővel kezdtem, aki az első alkalom után megkérdezte: Te hol voltál eddig? Ez volt az a pillanat, amikor több szinkronrendező is felfigyelt rám.

– Segíti a szinkronizálás a színpadi munkádat?

Agócs Judit: Szerintem semmi köze a kettőnek egymáshoz. Azt tartom, hogy ha valaki jó színész nem biztos, hogy jól szinkronizál, és ha valaki jól szinkronizál, nem biztos, hogy jó színész. Az az érdekes, hogy a szinkronban megkövetelik az érthető szép beszédet, a mássalhangzók magánhangzók helyes kiejtését, viszont volt, hogy a színházban azt mondták nem kellene ennyire szépen beszélnem. Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek, a színház és a szinkron együtt tölti ki az életemet. Előfordultak azonban időszakok, amikor a színházban azt éreztem, hogy azoknál a szerepeknél többet tudok, mint amiket éppen játszom, viszont az élet mindig megoldotta, mert olyankor, a szinkronban kaptam nagy szerepeket. Például ilyen helyzet volt, amikor Zákányi Balázs szinkronrendezővel dolgoztunk egy 32 részes francia sorozaton, amiben egy nálam 25-30 évvel idősebb színésznőnek kölcsönöztem a hangomat. A feladat nagyon nehéz volt, megfeszített tempóban haladtunk, de amikor véget ért a munka hatalmas elismerésként Balázstól – aki nagyon kemény is tud lenni – egy könyvet kaptam, amibe ezt írta: „Tehetségeddel, alázatoddal, fegyelmezettségeddel, másokra való odafigyeléseddel, bearanyoztad az elmúlt egy hónapot”.

– Karakteres orgánumod és az életkorod, most kerül összhangba.

Agócs Judit: A tanodában Barta Mária tanítványa voltam. Nagyon szerettem őt, sok mindent „belénk vert”, mi Arany balladákon, Az ember tragédiáján, Katona József Bánk bánján csiszolódtunk. Ezeket az alapműveket nyúztuk évekig, ezeken tanultuk meg a szakmát. Fiatalon azt éreztem, hogy a naív alkatú lányok már rég jó szerepeket kapnak, de én nem tudok labdába rúgni, nem értettem miért.

„Ez egy hosszú távú pálya, meglátod, eljön még a te időd is!” – így látta Barta Mária. Bíztatott, hogy ezzel az alkattal, és ezzel a hanggal később fogom megkapni azokat a szerepeket, amiket el kell játszanom.

– Megfontolt és talpraesett nőnek látszol, aki két lábbal a földön áll.

Agócs Judit: Racionálisan élek, talán néha túlságosan is. Egyébként az a lefurcsább, hogy az emberek sokszor másnak látnak, mint amilyen valójában vagyok. Azt gondolják, hogy egy kemény határozott nő áll velük szemben, miközben bizony én is esendő vagyok. Társaságban, a kollégáim között könnyen oldódom, ilyenkor előjön az igazi humorom is.

– Mrs. Schubertként láthatjuk a benned lakozó komikát a Hajmeresztőben.

Agócs Judit: Az életemben, most a Hajmeresztő a legfantasztikusabb dolog, ami történhetett. Imádok bemenni a színházba. Imádok úgy felébredni Budapesten, hogy tudom, aznap Hajmeresztőt játszom Győrben. Szeretem a kollégáimat, fantasztikus csapat forrt össze. Mindannyian élvezzük az előadást, ami nagyban köszönhető Görög László rendezőnek. Laci mérhetetlen türelemmel, hittel, odafigyeléssel, szeretettel dolgozott velünk. Egy ilyen műhelymunka azért jó, mert közösségkovácsoló. Úgy érzem, Neil Simon Pletyka című bohózata is ilyennek ígérkezik, amiben Posonyi Takács László a partnerem, és Balázs Péter rendezi. Ennek a premierje éppen karácsony előtt lesz.

– Hogy telnek majd az ünnepek?

Agócs Judit: A Szentestét a szüleimmel töltöm Komáromban. Egyébként a barátaimmal is ünnepelek, még évekkel ezelőtt kitaláltuk, hogy két héttel karácsony előtt kihúzzuk egymás nevét egy kalapból. Ilyenkor összejövünk nálam, eszünk, iszunk, beszélgetünk. Aztán karácsony körül, találkozunk újra, és megajándékozzuk egymást. Az ünnepek alatt sem leszek távol a színháztól, úgy alakult, hogy Budapesten, és Győrben is játszom.

– Egy színésznő megengedhet magának hétköznapi vágyakat?

Agócs Judit: Szerintem egy színésznő elsősorban nő, és azok a vágyai, amik egy nőnek. Nagyon szeretem a hivatásomat, de soha nem rendelném fölé annak, hogy családom legyen. Hogy eddig még nincs, az nem rajtam múlott. Nem tudom, jó anya lennék-e, de szeretném már azt a szerepet is eljátszani. Az élet majd biztos megoldja.

 

Szerző: Trombola Anita / Magyar Teátrum

Foto: Fehér Alexandra