Verébszárnyon - László Zsuzsa Piaf estet tart

László Zsuzsa, a Marosvásárhelyi Tompa Miklós társulat művésznője december 18-án, vasárnap délután 6 órától újra jelentkezik a Verébszárnyon - Homage á Piaf című egyéni előadásával, amelyre ez alkalommal is a marosvásárhelyi Jazz&Blues Clubban kerül sor. 

"Zsarnoki tudott lenni", mondja Richer. "Olyan magas elvárásokat támasztott magával szemben, hogy ugyanazt várta mindenkitől. Tőlem csak azt követelte, hogy folyamatosan jelen legyek. Mindig szerette tudni, hol vagyok. Amikor elmentem nélküle, odaadta a kocsiját és a sofőrjét, hogy nyomon tudjon követni engem. De elfogadtam a zsarnokságát - ez szeretetének bizonyítéka volt. Mindenkihez ugyanúgy viszonyult. Emlékszem, mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy Charles [Aznavour] és én elkísérjük A vágy villamosára egy tucatszor, mert beleszeretett Marlon Brandoba. Amikor úgy döntött, hogy minden este Tatárbeefsteaket rendel, elváta, hogy én is így tegyek.” (Részlet a guardian.co.uk interjújából, amelyet Piaf barátnőjével, Ginou Richer-vel készítettek.)

 

Az esten közreműködik: Liviu Matei, valamint Zénó Apostolache (zongora, harmonika) és Zonda Attila (gitárok). Jegyek előadás előtt a helyszínen válthatók (Jazz&Blues Club, Marosvásárhely, Sinaia utca 3.)

verebszarnyon

Kritikus szemmel:

"László Zsuzsa marosvásárhelyi színművész előadóestje visszavezetett azokba az évekbe, amikor Édith Piaf hangja szólt a rádióból a Cenk alatt, a brassói vendéglők törzsvendégei imádták a sanzont, s amikor évről évre megrendezték a magyar napokat is Brassóban. A művésznő - akinek vannak brassói gyökerei, hiszen László Károly, a tisztelt és szeretett Puki bácsi lánya - szerencsére nem Piaf reinkarnációjaként akar a nagyérdemű előtt állni. Ő, László Zsuzsa mesél az utánozhatatlan hangú, ám tragikus sorsú énekesről. A Kövesdy István rendezte színházi produkció egyik kulcsmondata már régóta és még sokáig foglalkoztat: ,,De Gaulle-nak repülőtere van, Mitterandnak nincs repülőtere, de van rakpartja, Édith Piáfnak, a szárnyaló verébnek csak tere van. Hát igazság ez"?" (Forrás. kulturpart.ro )

A főszereplő az estről:

„Még soha nem volt egyéni fellépésem, ugyanakkor nagyon régi álmom volt, hogy Edith Piafot alakíthassam. Ő maga a varázslat, a csoda. Igazából csapatjátékos vagyok, szeretem a partnereket, a közös építkezést. Kilyén Lászlóval kettesben adjuk elő Spiró György Prah című darabját, és úgy látszik, ez mindkettőnknek ösztönzést adott ahhoz, hogy immár egyedül is kiálljunk a közönség elé” – mondta a Krónikának László Zsuzsa. A színművész hat éve gyűjti az anyagot az előadásához. Saját hangján adja elő a Piaf-dalokat, ehhez egy évig járt hangképzésórákra. A szöveget ő maga állította össze, Kövesdy István abban segített, hogy igazi előadás kerekedjék a szövegrészekből, dalokból. „Nagyon szerettem ezen a produkción dolgozni, izgalmas volt a két kiváló zenésszel, a rendezővel és Liviu Mateijel együttműködni, aki az előadásban Piaf szerelmei, partnerei szerepében bukkan fel” – magyarázta László Zsuzsa.

laszlozsuzsa

Yves Montand Piafról:

"Amikor meghalt, a betegágya mellett lehettem. Nem, nem jó a szó: nem meghalt, ez a kis nő egyszerűen elfogyott. Mint a gyertya. Törékeny alkata szinte eltűnt a lepedőben, a zsebkendőnyi ruha alig takart valamit a testéből. Míg látogattam, nem tűnt fel, mennyire nincs már Piaf, és amikor meghalt, jöttem rá, miért: a szeme. A szemét kellett látni, és az ember mást nem is nézett rajta. Ezek a hatalmas szemek pótolták a test gyöngeségét, ezek a szemek adták az egész Edithet, és amikor énekelt, nem lehetett nézni mást, csak a szemét.

Mindannyian, akik közel álltunk hozzá, belezuhantunk ebbe a tekintetbe, ebbe a hatalmas, barna tükörbe. És amikor lecsukta örökre szemét, akkor szűnt meg teljesen. Az ágyban már nem feküdt semmi, pár szánalmas kócdarab. Edith, a mesélő, daloló szeme volt Franciaországnak, és kérdéses, tudunk-e még úgy látni, mint ő. Olyan őszintén, mélyről jövően - olyan szerelmesen és tragikusan. A temetésére elindultam, de aztán nem érkeztem meg. Nincs közöm a testéhez. A szeméből kinyíló lelkéhez volt közöm. Azt pedig ott hiába keresem."

Piaf életéről

Édith Piaf 1915. december 19-én született Párizsban Édith Giovanna Gassion néven. Anyja bárénekes, apja cirkuszi artista volt. Gyermekkorában élt anyjával, apjával, anyai, és apai nagyanyjával is, aki egy bordélyház madame-ja volt. Apja mellett előbb utcai mutatványosként keresett pénzt, majd énekelni kezdett. 17 évesen született első gyermeke, aki azonban hamarosan agyhártyagyulladás következtében elhunyt.. 

Louis Leplée, egy párizsi kabaré tulajdonosa figyelt fel az utcán éneklő Édith-re, felkarolta, fellépési lehetőséget adott neki, és ő nevezte el Piafnak (verébnek). Maurice Chevalier már az első alkalommal el volt ragadtatva az alig 150 centis, 40 kilós énekesnőtől. Leplée-t azonban 1936-ban meggyilkolták, ez Piafot nagyon megviselte, ráadásul bűnrészességgel vádolták meg, ami miatt karrierje is veszélybe került. Raymond Asso költő sietett segítségére, aki tanította és sanzonokat írt neki.

1941-ben kapta első filmszerepét. Párizs német megszállása idején is rendszeresen fellépett: nemcsak énekelt a katonáknak, de hamis papírokat is szerzett nekik. A hadifoglyok árváinak megsegítésére pedig gálaestet szervezett. Segítette zsidó énekes kollégáit is, akik állás nélkül maradtak, vagy elhurcolás fenyegette őket. a háború után olyan későbbi sanzonkirályok pályáját egyengette mint Yves Montand, Charles Aznavour és Gilbert Bécaud. Első, 1947-es new york-i fellépése még nem hozta meg a tengerentúli sikert, de nemsokára Amerika is a lábai előtt hevert., La vie en rose című daláról például mulatót neveztek el a Broadway-n. Ebben az évben ismerte meg élete nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszvilágbajnokot, aki azonban két évvel később repülőgépszerencsétlenségben életét vesztette. Piaf ezt a traumát soha nem tudta feldolgozni, egyre inkább az ital és a kábítószer rabja lett. Ugyan még kétszer megházasodott, több sikeres lemez és turné kapcsolódott a nevéhez, mégis egyre rosszabb állapotba került. Többször összeesett a színpadon éneklés közben, az 50-es évek végén pedig gyógyíthatatlan, áttétes rákot diagnosztizáltak nála. 1963. október 10-én hunyt el.