Meghalt Václav Havel

Hetvenöt éves korában vasárnap reggel elhunyt Václav Havel volt csehszlovák, majd cseh államfő, drámaíró és nemzetközi hírű emberi jogi harcos - jelentette a közszolgálati cseh televízió.

"Václav Havel vasárnap reggel csendben, álmában halt meg" - közölte Sabina Tancevova, a nyugdíjas politikus személyes titkára. Az Óriáshegységben (Krkonose) lévő, Hrádecek néven ismert üdülőjében utolsó óráiban felesége, Dagmar és egy szerzetesnővér voltak mellette, akik gondozták - tette hozzá.
A cseh exállamfőnek évek óta súlyos egészségügyi problémái voltak, s az utóbbi fél évben szinte minden programját lemondta. Legutóbb egy hete jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor Prágában a Dalai Lámával találkozott.

havel

 

Petr Necas cseh miniszterelnök kijelentette, hogy Václav Havel halála nagy veszteség a Cseh Köztársaság számára. Leszögezte: személyesen nagyon tisztelte az elhunyt politikust, s Havel az állam részéről a legmagasabb elismerést és megbecsülést érdemli.
Az elhunyt államfő és drámaíró talán a legismertebb cseh személyiség volt a világban, az 1989-es rendszerváltás után ő volt a korabeli Csehszlovákia első köztársasági elnöke. A volt szocialista rendszer idején az ellenzék vezérének számított, s több ízben is börtönbe került, ahol tüdőgyulladást kapott, ami súlyosan megkárosította egészségét. Havel 1989 előtt három alkalommal összesen több mint öt évet töltött börtönben. Az 1989-es csehszlovákia rendszerváltás után előbb csehszlovák, majd a szövetségi állam kettéválása után 1993-ban cseh köztársasági elnökké választották. Összesen tíz évig - 2003-ig - volt Csehország első embere. Politikai nyugdíjba vonulása után továbbra is politizált, de elsősorban az emberi jogi problémákkal foglalkozott. 
Václav Havel államfőként több alkalommal is járt Magyarországon, s jó kapcsolatokat ápolt a magyarországi politikusokkal.
Drámaíróként is világhírnevet szerzett, s művei magyarul is olvashatóak. Jól ismertek a Levelek Olgának címmel kiadott börtönlevelei és a Távkihallgatás című önéletrajzi beszélgetései. Legismertebb darabjai közé tartozik a Kerti ünnepély, Vernisszázs, A tiltakozás, Audiencia, A kísértés, Largo desolato, Koldusopera és a Disznóvadászat, amely megtörtént eseten alapszik.

Megtörtént eset alapján

A szellemi száműzetésben levő Havel és felesége disznótoron szeretnék megvendégelni barátaikat, elmennek hát falura, hogy vágásra alkalmas állatot vegyenek. Ám a falubeliek csak csűrik-csavarják, hímeznek-hámoznak, s nem akarják elárulni Havelnak, ki mekkora disznót tart, és mennyiért adja el, hiszen le is akarják húzni a tudatlan fővárosi embert, de félnek is attól, hogy kapcsolatba kerüljenek a rendszer ellenségével. Sok-sok viszontagság, várakozás, esőben-hóban-fagyban álldogálás után disznóhoz jut végül Havel, ám amikor felesége megtudja, hogy milyen áron, szinte kifordul szájából a frissen sütött kolbászfalat. A darab kíméletlenül ábrázolja a kisemberek sunyi mentalitását, de az értelmiségi beletörődő tehetetlenségét is, s az azóta eltelt harminc év során csak gazdagodott az allegória: keserű a nagy küzdelmek árán megszerzett szabadság íze is. (Forrás: Színház )

Varga György műfordító Hávelről

Tartózkodó, jó humorérzékű és rendkívüli keménységre is képes ember volt Václav Havel, akinek világos képe volt a világról - mondta Varga György, aki több művét fordította magyarra. Varga kiemelte, hogy az egyik legnagyobb súlyú közéleti ember volt, akinek az életére és mondandójára is oda kellett figyelni, ezért távozása nagy veszteség. Művein végigvonul a finom abszurditás, amely idősödő korára keveredett az emberek iránti szeretettel. Színpadi műveinek alapvető stílusjegye ez a humanista abszurd. 

A műfordító példaként hozta föl az Audiencia című egyfelvonásost, amelyet a 80-as évek végén magyar színpadon, Debrecenben is játszottak. A cselekmény helyszínén, a sörgyárban - ahol Havel dolgozott, amikor ellenzéki magatartása miatt nem vették fel máshová - a művezető arra kéri a főszereplőt, hogy írjon maga ellen feljelentéseket. 
Varga lefordította Havel utolsó művét is, a Távozás címűt, amelyből maga az író forgatott filmet, és amelynek 2010-ben volt a premierje. A műfordító átültette Havel Távkihallgatás, 1986-ban született önéletrajzi beszélgetéseit is Karel Hvízhd'alával, melyek Kérem, röviden címmel jelentek meg magyarul az Ulpius Ház Kiadónál, ezek műfaja a memoár és az esszé. 
Az irodalmár, műfordító megvallotta, hogy szerette fordítani Havel műveit, jól szórakozott rajtuk munka közben, és ez nem kis dolog. Viszont esszéivel meg kellett küzdenie fordítás közben. Havel egyik első színdarabja a Kerti ünnepély volt, amelyet a 60-as években bemutatott a Nemzeti Színház. Ez nyers fordítás volt, Abody Béla adta hozzá a nevét, aki nem tudott csehül. Varga György elhatározta, hogy ezt a színdarabot most lefordítja az eredeti nyelvből.
A Kalligram Kiadónál előkészületben van Václav Havel válogatott munkáiból egy kötet, amelyet az író 75. születésnapja alkalmából állított össze a könyvkiadó, és amelyben szerepel Varga György egy fordítása is.

 

havel_tenger

Interjúrészlet Vaclav Havellel (Forrás: Bumm.sk, 2008):

19 éve már, hogy szabadon járhat, és beszélhet. Megszokta már?

A kíséretet már megszoktam, akkor is, mikor még nem kaptam meg az elnöki kíséretet. Volt egy különbség – előbbiek az ellenségeim voltak, utóbbiak a barátaim. Tényleg megszoktam már a társaságot.

Tizenhárom évig volt elnök. Tizenhárom évig volt a Várban, elnökökkel, uralkodókkal találkozott, szépen fel kellett öltöznie, öltönybe, nyakkendőbe, szépen kellett mosolyognia, ostoba újságírók buta kérdéseire felelgetnie, hivatalosnak kellett lennie. Megváltozatta Önt ez a hivatalosság?

Nem hiszem, hogy megváltoztatott volna, nincs ilyen érzésem. Mindenesetre furcsa, kétértelmű időszaka volt ez az életemnek. Azt hiszem, én voltam az egyetlen olyan elnök, aki egy régi ország utolsó, és egy új ország első államfője voltam. Egyike vagyok annak a kevés embernek aki elment a színháztól, tizenhárom évre belecsöppent a nagypolitikába, aztán visszatért a színházhoz. Ez az egész számomra egy olyan halma az érzelmeknek, amely nem csak nagy áldozattal, és nagy szenvedéssel járt, hanem a sors nagy ajándéka is volt. Hisz olyan változásoknál lehettem jelen, mint a Vasfüggöny bukása.

A politikáról és a lelkiismeretről beszélt 1984-es híres esszéjében. Eltelt 19 év, és nekünk olyan koalíciónk van, amelynek vezetőit Mečiarnak, Ficonak és Slotának hívják. A lelkiismeretnek itt nincs helye. Ön azt írta az esszében, hogy ha a lelkiismeretnek és az igazságnak nem lesz helye a politikában, az a véget jelenti. Nem sikerült?

Úgy gondolom, hogy a politikusok végtelen utálata olyan dolog, amely átlépi az állam, vagy a történelem kereteit. Minden kornak, és minden országnak más és más az oka erre. Nekünk, Csehországban kicsit más problémáink vannak, mint Szlovákiában, kicsit másak, mint Ukrajnában, vagy Lengyelországban. Egy dolog viszont közös bennük – a posztkommunizmus fenoménje. Ez a vad privatizáció kora, gyorsan alakulnak új elitek, és ez egyenes ágon vezet a maffiák megalakulásához, a gazdasági és politikai hatalom keveredéséhez, tehát ahhoz, amit ugyan más formában, de Oroszországban is megfigyelhetünk. Mindez összefügg a döntő változásokkal. Ez a hosszú ideje a demokrácia elveit valló országoknak néha csak nehezen megmagyarázható. Én azonban optimista vagyok. Mindennek ellenére a közéletbe olyan fiatal generáció tör be, amely nem deformálódott az előző rendszer által. Ebbe fektetem a bizalmamat. Ezzel együtt igaz, hogy a posztkommunista országokban, ha betelik a pohár, egyszerre találnak erőt fellépni a rossz dolgok ellen. Ezek azok a rózsaszín, narancssárga forradalmak. Egyszerűen a társadalom egy pillanat alatt védekezik. Azért is optimista vagyok, mert a körülmények lehetnek jók, jobbak, rosszabbak, de már nem vezethetnek katasztrófához a belső rendszer miatt. (...)