Mind ott bóklászunk a sötétben - Mohácsi Szentivánéji álma készül

Mohácsi János másodszor rendez a Weöres Sándor Színházban: Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát viszi színre a társulattal. Természetesen mohácsisan (vagy pont hogy "Shakespeare-sen+: a szövegkönyvet Mohácsi János és Mohácsi István írja.

Mohácsi János meghatározó figurája a színházi életnek: nélküle nem azt gondolnánk és nem úgy gondolkodnánk ma a színházról, mint amit gondolunk és ahogy gondolkodunk. Mohácsi János és testvére, állandó munkatársa, Mohácsi István számára természetes (mi volna más), hogy a színház a maga komplexitásában önálló műfaj. Ennek szellemében olyan üdítő pimaszsággal nyúlnak hozzá a klasszikusokhoz is, olyan tehetséggel írják át a legszentebb szövegeket, hogy ezáltal (láss csodát) nemcsak vadonatúj, aktuálisan érvényes minőség születik, hanem a nevezett klasszikusok is visszanyerik eleven ragyogásukat.

A XI. Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSzT) a legjobb rendezésnek járó díjat ítélte oda a szakmai zsűri a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatott Mohácsi János-előadásnak, a Parasztoperának (amiről különben azt is nehéz volt elképzelni, hogy Pintér Béla Társulatán kívül bárki más színre viheti). Szintén az idei POSzT-on a legjobb zenének járó díjat kapta meg Kovács Márton zeneszerző, az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című előadáshoz írt zenéjéért. A kritikusok céhének őszi rendes szavazásán pedig mindenestül a budapesti Nemzeti Színházban bemutatott Egyszer élünk... (jegyzi a két Mohácsi) vitte el a pálmát: elnyerte a legjobb előadás díját.

mohacsi

A szombathelyi közönség a 2010/2011-es évad végén kapott könnyed, de azért meg is karmoló kóstolót-ízelítőt Mohácsi János színházából. A Naftalin című Heltai Jenő-bohózat átirata - középpontjában a szekrénybe zárt emberrel - egyrészt bravúrosan megmutatta, hogyan működik a bohózati masinéria, másrészt tükröt tartott: itt és most, nekünk.

A májusban feltett kérdésre, hogy miért éppen a Szentivánéji álom lesz a következő szombathelyi rendezése - mi az, ami éppen itt, éppen most érdekli ebben a Shakespeare-vígjátékban -, Mohácsi János így válaszolt: - Nemrég úgy adódott, hogy két hetet próbáltam egy kaposvári osztállyal, mert kiesett egy kurzusuk én meg éppen kéznél voltam, nem mentem el még Pécsre. Ott dobódott föl a Szentivánéji - mint téma. Na most én ezt a darabot nem szeretem illetve nem szerettem soha. De eljutottunk Titániának egy nagymonológjához, amiben fölmerül, hogy amióta veszekszik Titánia meg Oberon, azóta elromlott az időjárás. Na, ez a szekrény a Szentivánéji álomban: hogy milyen az, amikor összecsapnak az elemek. Ez izgat most. Lenn az emberek dolgoznak, foglalkoznak apró-cseprő dolgokkal, fölöttük meg dúl a titánok harca.

Hogy az elromlott időjárásnak miféle következményei lesznek az előadásban, abból a csütörtök délelőtti olvasópróbán elejtett Mohácsi-mondat sejtet meg valamennyit: - Folytonos elázások várhatók. Közbevetőleg: A jelmeztervező most is a szintén POSzT-díjas Remete Krisztina, a zeneszerző pedig Kovács Márton.

Olvasás előtt Mohácsi János arra is figyelmezteti a színészeket, hogy minden mozgás az éjszakai erdőbe tart. Mindenki ott fog bóklászni a sötétben. (Plusz fölajánl egy Arany János- meg egy Nádasdy Ádám-fordítást; ha valaki esetleg szeretné elolvasni.)

Kezdődik az olvasás. A házasodni készülő athéni uralkodó, Théseus - Trokán Péter - és jegyese, az amazonkirálynő Hyppolita - Nagy Cili - első jelenete a Színház is lesz címet viseli (...már készülnek a híres-neves mesteremberek, oda nekik az oroszlánt is...). Az olvasópróba azonnal elemelkedik a talajtól (miközben persze ott marad), amikor Hyppolita szelíden fölveti Theseusnak, hogy a színházat (mert minek), a legjobb volna betiltani, szívem... Theseus ellenérvelése szerint: Betiltani, szerelmem? Az athéni kultúra szerves része, persze ártalmatlan semmiség, mondjuk annyit is ér, de én is szoktam mulatni olykor csacska komédiákon, ha hétköznap este munkától megfáradtan felhőtlen szórakozásra vágyom, és kapok szakmai vagy tiszteletjegyet. Mondjuk, azt nem szeretem, amikor nevelni akarnak.

És így tovább, a bemutatóig: Zayzon Zsolttal (Lysander), Csonka Szilviával (Hermia), Horváth Ákossal (Demetrius), Mercz Fruzsinával (Heléna), Bajomi Nagy Györggyel (Puck), Vlahovics Edittel (Titánia), Mertz Tiborral (Oberon), Szabó Tiborral (Égeus), aztán Szerémi Zoltánnal, Szabó Győzővel (akinek egyszer volt már része egy különleges Szentivánéji álomban), Endrődy Krisztiánnal, Avass Attilával, Kelemen Zoltánnal, Varga Dórával.

Színház is lesz. 

Forrás: Weöres Sándor Színház, Fotó: Kiss Teodóra

Kapcsolódó anyag:

... hogy kilúgozza az előadásokból a színház lényegét. A színház az ellentmondó igazságok terepe. Amikor a remény, a szépség, a jó és az üvegcipő a szó mesebeli értelmében kezd el tündökölni, akkor még egy ...»