Minden Castorphoz igazodik-Varázshegy próbanapló 2. rész

A készülő előadás megkívánja a biztos beton alapzatot, ami csak akkor érhető el, ha tökéletesen megismerjük a példányt. Többszöri hangos átolvasása után a rendező részleteket mutatott meg az eredeti regényből, összevetve az adaptációban maradt szövegekkel.

2. nap - 2011. december 6. kedd - SIRKÓ ESZTER próbanaplója

Ma elemzéssel, szövegértelmezéssel és a karakterek fejtegetésével telt a próba. Fontos összehasonlítani és értelmezni Nádas Péter fordítását az eredeti szöveggel, hogy pontos mását adhassák a színészek. Ahogy fontos a nevek pontos ejtése is és a hitelesség. De mindemellett a legfontosabb kérdés, hogy mindebből, ebből a stilizált káoszból mit fog megérteni a néző. Ugyanis a Káosz sem létezhet kezdeti Rend nélkül. 

Szikora János először beszélt azokról a karakterekről, akiknek lényegesen több feladatuk van, mint amennyi szövegük és sok apró mozgásnak, történésnek köszönhetően lesznek érthetőek. Egy biztos: minden Castorp-hoz igazodik, aki erős mozgatórugójává válik a szanatóriumnak, mindenki rá akar hatni, mindenki neki akar bizonyítani egy ideig.

foszereplok

Hans Castorp, akit SCHRUFF MILÁN alakít, fiatal, érzékeny, értelmes, de azok, akik körégyűlnek kibillentik őt mindennapi életéből, ahol hajókat épít mérnökként a „szilaj talajon”. Ez a földhözragadt fiú belecsöppen egy világba, ahol olyan kérdésekkel találja szembe magát, amivel eddigi élete folytán nem kellett, de talán nem is akart szembenézni. Már a mű elején válaszút elé kerül. Ő és unokatestvére, aki már fél éve az intézmény lakója, Joachim Ziemßen (SZÁRAZ DÉNES) azt a polgári középréteget szimbolizálják, akik általános intelligenciával rendelkeznek, nem kimagasló tehetségek, mégis tiszta lelkűek, becsületesek, alázatosak a munkával szemben. Ziemßen-nek minden álma, hogy besorozzák, bár betegsége ezt nem engedi. Castorp látszólag nyitottabb, Ziemßben pedig megőrzi zárkózottságát. Nem gubbasztó vagy depresszív, inkább lelkileg elhagyatott. Ziemßent csak az érdekli, hogy meggyógyuljon. Hogy pontosan miért küzd akarás azért, hogy háborúba mehessen, nem derül ki, ugyanis igyekszik minden olyan ideológiai vagy filozófiai beszélgetést elkerülni, ahol állást kellene foglalnia.

szikorajanos

Amiért Thomas Mann őket választotta a történet vezetőszálának, az az – fejtegette Szikora János – amiért őt is érdekelni kezdte a mű, ez pedig a szerethetőség. Az, hogy láthatja magát is bennük, megbújva valahol. A rendező szerint az ápolók és orvosok között van egy egyenlőszárú háromszöggel megjeleníthető viszony, melynek csúcsát Hofrat Behrens (HIRTLING ISTVÁN) a főorvos foglalja el. (...)

Azok a folyamatos ellentétpárok, amelyek jellemzik a művet, az a stilizált káosz, amiből végül rend lesz, megadják majd a viszonyok megoldását... A legfontosabb kérdés, hogy ebből mennyit érez majd a nézőtéren ülő...

A folytatás itt olvasható.

Villáminterjú Schruff Milánnal a szerepről:

Mennyire érzed közel magadat Castorphoz? Mi az, amit a személyiségéből magadban is érzel?

Schruff Milán: Azt hiszem, hogy most még nem beszélhetünk a személyiségéről, inkább a filozófiájáról, amivel egyetértek. A racionalitását magamban is érzem. Castorp ugyanis földhözragadt ember, mérnökként hajóépítéssel foglalkozik, van egy képe a világról, vannak saját gondolatai, mégis a szanatórium légköre új kérdésekkel állítja szembe. Mindent az eszével akar megfejteni. Erre az egyik szereplő, Krokowski is utal az egyik jelenetben, amikor Castorp arról beszél, hogy minden betegség egy pszichésen elfojtott impulzushalmaz eredménye. Ez a fiú, még csak 24 éves. Még a szerelmet sem tapasztalta még, és amikor találkozik vele, a szerelem fogalmát is racionalizálni akarja. Így próbálja megérteni azokat az újszerű érzéseket, amelyek elragadják.

S.E.: Az emberi viszonyokhoz is így áll? Én azt érzem, hogy inkább igyekszik magába szívni a különböző filozófiákból, ideológiákból egy keveset, mintsem megkérdőjelezné őket, kivéve Settembrinit. (Olasz irodalmár, humanista, a szerk.)

Schruff Milán: Igen, Settembrini kivétel, mert ugyan Castorp elfogadja őt „mesterének", elfogadja, amit mond, de azért itt-ott mégis vannak felszólalásai, amikor nem ért egyet vele. Mégis ő van rá a legnagyobb hatással.

S.E.: És mit gondolsz arról a kapcsolatról, ami a betegek és az orvosok között kialakul? Castorp mennyire választja el egymástól őket? Úgy tűnik, az orvosokkal másként kommunikál, mint a betegekkel.

Schruff Milán: A szanatóriumba érkezik egy fiú, akiben nyomatékosítják, hogy ha nem figyel magára, könnyen még betegebb lehet, ezért elkülönül a többiektől. Castorp nem így tesz, bár bizonyos helyzetekben távolságtartó. De nyilván, ha az ember egy ilyen környezetbe kerül, nagyon nehéz a betegsége valódi okait felfedni.

S.E.: És ki erősíti meg Castorpot abban, hogy ő valóban beteg? Az orvosok vagy a betegek?

Schruff Milán: Én úgy gondolom, hogy az orvosok juttatják el a betegség tudatos állapotába, de Castorp akkor sem érzi magát annyira betegnek, mint ahogyan azt az orvosok beállítják. Nem veszi annyira komolyan, mint amekkora súlyt helyeznek a közlésre, miszerint „ha nem figyel, akkor egyik tüdeje könnyen az ördögé lehet". El is hangzik Castorp szájából, hogy „ez csak hurut, egyszerű nátha, semmi több". Ő a betegségét annak tulajdonítja, hogy elment egy idegen helyre, ezerhatszáz méterrel a síkföld fölé, és az időjárási viszonyokhoz lassabban tud alkalmazkodni. Mindenki hajlamos valamilyen betegségre - gondolja. 

S.E.: Hogy érzed magadat most a szerepben?

Schruff Milán: Egyelőre borzasztóan. Nagyon kaotikus számomra még az egész mű. Nehéz megéreznem, hol is vagyok én ebben a fiúban, mit is kell játszanom vagy nem játszanom, ki kell még bogozni ezeket a nagyon nehéz szövegeket, meg kell tudni mi bújik mögötte. Méga az út elején járunk, de az a cél lebeg előttünk, hogy a nézőtéren ülők értsék azt, amiért mi meghalunk vagy élünk a színpadon.  

ujszinhaz_kituzo_CMYK