Szőcs Géza: lelkem mélyén olasz is vagyok

Szőcs Géza Kultúráért Felelős Államtitkárral a Magyar Hírlap beszélgetett költészetről, múlról. Szemléztük.

Talán, mert lelkem mélyén olasz is vagyok. Pontosabban: lehet, hogy szicíliai. Nem Corleone környéki, inkább Taormina szomszédságából, nem messze az Etna tenger felőli lejtőitől. (Szőcs Géza)

- Azt olvastam egy korábbi interjúban, hogy filmrendező szerettél volna lenni. Miért nem lettél? 
Szőcs Géza: Hát, ha valahol ezt olvastad, akkor bizonyára így van. De ez az akkori Romániában nem csak rajtam múlt. Bizonyos viszont, hogy később, már emigrációban, lett volna esélyem rá, hogy valahol elvégezzem a rendezői vagy a filmdramaturgia szakot. De addigra már más sínekre helyeződött az életpályám, talán arra is számítottam, hogy a változások elhozzák annak a lehetőségét, hogy mégiscsak Pestre jöhessek tanulni, aztán minden másként alakult. Azoknak a sodrásoknak pedig nem tudtam nem engedni. 

szocs- Most, évekkel később mégis Magyarországon telepedtél le. 
Szőcs Géza: Ennek ma már más a jelentése, a változások átértelmezték a politikai, a morális, a történelmi szemantikákat. És azt sem tudjuk, mit hoz a jövő. 
- Édesapád, Szőcs István, író. Ez hogyan befolyásolt a pályaválasztásnál? 
Szőcs Géza: Író, még inkább kritikus. E minőségében az irodalomtól és képzőművészettől a színházon át a zenéig széles körben és nagy számban szerzett ellenségeket magának. Ezeket az ellenségeket én is megörököltem. Apám nagyon szigorú kritikus volt mindenkivel, velem is. - Beszéljünk a Limpopóról, amely egy strucctörténet. Volt a Csibefutam című rajzfilm; erre a filmre utal a könyvben a következő szöveg: " a talált szöveget utolérte a rajzfilmfeldolgozás". Parti Nagy Lajosnak is van egy hasonló írása, a Hősöm tere. És ő is írt Kenyaiak címmel strucctörténetet. E művekben direkt módon rontott a nyelv. Előképek ezek? Közrejátszottak a Limpopo megszületésében? 
Szőcs Géza: Közvetlenül nem előképek. Ismerem ugyan az említett műveket, de nem szolgáltak mintaként a regényhez, legalábbis ilyen értelemben nem tudatosultak bennem. Ha valahogyan, akkor tudat alatt munkáltak, mint oly sok minden az irodalomban... Esti meseként hajdanában a gyerekeimet szórakoztattam egy strucc történetével, akinek nem túl szellemes módon az Ikarosz nevet adtam. Később e történetekből született meg a Limpopo. A Csibefutam című rajzfilmről a könyv írása közben értesültem, így került bele a rövid utalás. 
- Abban egyetértenek a kritikusok, hogy a Limpopo allegorikus mű. Sok minden felmerül: A struccok a magyarok, akik nem érzik otthon magukat? A Magna Hungáriát keresik valójában? Ez a keresés egyfajta "intellektuális nomádság", amely az ősi magyarok életmódját idézi? Vagy a repülni tanulás művészete, egyfajta elfeledett lélekállapotra utal? 
Szőcs Géza: Értelmezni a saját művet, ez nem az író feladata. Az mindenképpen előnye egy szövegnek, ha újabb és újabb jelentésrétegeket lehet róla lefejteni. 
- Alföldy Jenő azt írja: "Szőcs Gézának sokáig szüksége volt az ezópuszi rejtjelezésre, álcázásra, kulturális terepszínűségre." Ha a sors nem tesz ellenálló költővé, nem kerülsz összeütközésbe az egykori román kormánnyal, akkor is így alakul- e költészeted? 
Szőcs Géza: Az is lehet, hogy éppen fordítva történt. Egyszer úgy fogalmaztam: amikor az ember leír egy konvenciókkal szakító metaforát, amikor mer nemet mondani az aktuális kánonokra, a kötelező sztereotípiákra, akkor lehet, hogy egy olyan úton tette meg az első lépést, amely a politikai ellenálláshoz vezet. Talán így mondtam: megtörténhet, hogy egy olyan úton indult el, amelynek a végén mint politikai ellenállóval találkozik önmagával.

Folytatás a Magyar Hírlapban olvasható.

A beszélgetés elhangzott a Szikrában, 2011. november 29-én