Mi élete tanulsága? - Művészek válaszoltak

"Karácsonyi körkérdés nélkül ünnepelni annyi, mint lemondani a mindinkább múltba halványuló békevilág legkedvesebb hagyományairól" - írta 1925-ben, karácsonyi számában a Színházi Élet. A lap akkoriban arra a kérdésre kereste a választ, mi az Ön életének tanulsága. Színházi emberek, művészek válaszoltak - megidézzük, miként.

1

Góth Sándor (színész, rendező, egykor igazgató): Vanitatum, vanitas, minden csak hiúság.

Halmay Tibor (színész): Életem tanulsága, hogy nem szabad jónak lenni.

Hegedűs Gyula (író): Ez olyan kérdés, amiről az ember könyvet ír. Egy-két mondattal ezt igazán nehezen lehet elintézni. De ha mégis felelnem kell, hát… Az ember igyekezzék minél több szeretetet és boldogságot árasztani maga körül, hogy mire átmegy a “tulsó partra”, lehetőleg üres legyen a podgyásza (poggyásza, a szerk.).

Hegedűs Lóránt (egykori pénzügyminiszter, tanár, közgazdasági író): Én már annyit nyilatkoztam erről a dologról, hogy ugyis mindenki tudja.

Heltai Jenő (író, költő, újságíró): Gyerekkoromban Baján laktunk. Nyolcéves lehettem. A házunk mellett haladt végig a Sugovica-ág, amelyen tutajokat himbáltak a hullámok. Legnagyobb passziónk volt egyik tutajról a másikra ugrándozni. Egyszer az egyik tutaj véletlenül félreruccant és én bepottyantam a vízbe. Nagynegeten húztak ki. A rendkívüli ijedtségen felül még ki is kaptam derekasan édesapámtól. Hát ez volt életem legnagyobb tanulsága. Akkor megtanultam, hogy aki nem tud úszni, az ne menjen a vízre… Nagyon helyes volna, ha mások is megtanulnák.

Herman Lipót (festő, grafikus): Életem célja: olyat alkotni, ami saját magamat kielégíti. Tanulsága: szörnyen nehéz ezt elérni.

Hubay Jenő (hegedűművész, zeneszerző és pedagógus): Életemben megismerkedtem a siker mámorával, az elismerés bársonyos érzésével, volt életemnek sok nagyszerű, felemelő és lelkesítő pillanata, ismerem a fájdalmak gyötrelmét, a szenvedések kínjait, éreztem a halál szárnyainak suhogását… mindebből levotam azt a tanulságot, hogy vigaszt, igazi boldogságot és állandó benső megnyugvást csakis a munka ad.

4

Fényes Adolf (festőművész): Életem tanulsága: a magános ember a legerősebb. Ezt a tanulságot ugyan már előttem Ibsen megírta a “Népgyűlölőben”, az azonban más eset, mert én szeretem az embereket és a világot, mint ahogy azt a művésznek nem is lehet nem szeretnie.

Salamon Béla (színész, egykori színházigazgató): Életem legnagyobb tanulsága, hogy amikor minden jegy elkelt a színházban, biztosan kiteszik a táblát, de amikor kiteszik a táblát, akkor nem biztos, hogy minden jegye elkelt…

Somfay Elemér (atléta): Erős akarattal és kitartással minden sikerül.

Simonyi Mária (színésznő, Móricz Zsigmond felesége): Életem legnagyobb tanulsága az volt, mikor rájöttem, hogy nem vagyok színésznőnek való. Inkább földbirtokosnőnek születtem.

Somló József (énekes): Rosszul választottam meg a pályámat! Másba kellett volna “beugrani”.

Szenes Béla (író, újságíró, színpadi szerző, műfordító): Ha konflison járhatsz, ne járj villamoson, ha autótaxin járhatsz, ne járj konflison, ha saját autódon járhatsz, ne járj taxin, és ha repülőgépen járhatsz – ne járj repülőgépen.

Forrás: Színházi Élet, 1925