Az új indiai kultúrtér és a színpad, amelyen tilos a csók

Új otthonra lelt az indiai kultúra Magyarországon: a klasszikus indiai táncok és zene, a jóga és meditáció tradícióiból merítenek az Almássy téren található Bharata Kultúrtér programjai. Fél évszázaddal korábban ez még nem történhetett volna meg, hiszen karácsony táján épp arról cikkezett a Színházi Élet, hogy miért nem működnek nálunk a hindu erkölcsök. Erről Baktay Ervin szavait idézzük meg.

Mi a célja az új indiai kultúrtérnek?

Az Almássy téren található Bharata Kultúrtér központ megálmodóinak célja, hogy előadásokkal, koncertekkel és állandó tánc- és jógakurzusokkal vigyenek be egyre többet a köztudatba India évezredes értékeiből. Hosszú évekig Indiában élt és tanult tánctanárok, zenészek, jógaoktatók a hiteles közvetítői a különböző műfajoknak.

A megnyitón beszédet mond majd Gauri Shankar Gupta, India magyarországi nagykövete. Ezt követően Leveles Zoltán, a megalakuló indiai központ vezetője, tradicionális pudzsa szertartást mutat be. Tóth Szabolcs és Fülöp Szabolcs gitár-szitár duójával és Túri Virág Réka indiai táncelőadásával folytatódik a program. Bittner Meenakshi Dóra bharata natyam táncművész, a Bharata Kultúrtér művészeti vezetője, és Túri Virág Réka odisszi táncművész az indiai tánc ismert hazai tanárai és előadói. "A klasszikus indiai táncstílusban a színészi játék az arcjátékra, a mimikára és a kézgesztusokra épül. Az archaikus színháznak ebben a formájában a tánc és a színház még nem vált el egymástól", mondja Bittner M. Dóra.

A Bharata szervezői a klasszikus indiai koncertek mellett világzenei programokkal és zenei illetve tánc workshopokkal is várják majd az indiai előadó-művészet iránt érdeklődőket. A jógapalettát színesíti a Sonnenwirth Péter és Kókai Szilvia által vezetett gyerek-, sőt férfijóga kurzus is, lesz ájurvédikus masszázs tanfolyam, a hétvégéken pedig indiai bazár és gyerekprogramok is várják a vendégeket. A Kultúrtéren vegetárius bisztró is működik, amelynek kínálatában az indiai mellett a reformkonyha és a magyaros ízek kedvelői is találhatnak kedvükre való fogásokat. 

szinpad

"A pesti szinigazgatók nem akarják a hindu darabokat előadni" - Cikk 1934-ből, egy karácsonyi Színházi Életből

"Szines hindu akvarellek, könyvek, műtárgyak között, meleg kis budai lakásában fogad bennünket Baktay Ervin (művészettörténész, író, műfordító, orientalista, a szerk.), az ind tudományok egyik legismertebb magyar művelője, akit Rabindranath Tagore (Nobel-díjas költő, író, a szerk.) meghívott santinikétani iskolájába. Irigyen nézünk Baktayra, aki – ellentétben Ady Endrével – a Tiszapartról megy a Gangesz partjaira, álmodozni a déli verőn... „Tíz éve már, hogy az ind dolgok csábítanak” – meséli Baktay. „Festő akartam lenni eredetileg. Münchenben tanultam Hollósy Simon mellett, de aztán egyre jobban elerültem a buddhizmusba és a szanszkrit nyelvbe, - ma már fel is hagytam a festéssel. Hogy mi vezetett engem a hinduizmushoz? Erre hajlama kell hogy legyen az embernek, -de tagadhatatlanul segítségemre volt a fejlődésemben a sógorom is, aki hindu író és hazájában igen jónevű ember.

„Hogy mit jelent nekem a hinduizmus? Nem, nem vagyok buddhista – rájöttem, hogy mégis Jézus fejezte ki a legpregnánsabban a személyes igazságokat. De az indusok megvalósítják tanaikat, amit az európai kereszténységről nem lehet elmondani. India az igazi Szentföld. Tagorenak már most az az egyik alapgondolata, hogy az összes vallások lényegében ugyanazokat az igazságokat tartalmazzák. Santinikétani iskolájában pedig azt akarta elérni, hogy a különböző vallások találkozzanak, kicserélődjenek, összeolvadjanak. Hát én nagyon örülök, hogy bekapcsolódhatok majd ebbe a nagy nemzetközi jelentőségű mozgalomba. Maga Tagore hívott meg, a levelét átadtam a Nemzeti Múzeum levéltárának.

Próbáltam én itthon is egyetmást csinálni. Lefordítottam például magyarra a hindu drámaköltészet legszebb alkotását, a Sakuntalát, átdolgoztam színpadra és díszletterveket is csináltam hozzá. Egyáltalában a hindu dráma megérdemelné, hogy Európa fefedezze végre. Régebbi az ókori görög drámánál is. Vannak furcsaságai, igaz: például hogy mindig jól kell végződnie, aztán az a tilalma, hogy a színpadon semmi esetre sem szabad harcolni, verekedni, de csókolózni sem. Ha már nagyon forró volt egy-egy jelenet, az írók úgy segítettek magukon, hogy egy harmadik személy vagy egy váratlan esemény közbelépésével akadályozták meg a „tettlegességet”....."

kulonben

Forrás: Színház.hu, Színházi Élet