Nem lehet megtörni, mert akkor összetörök - Interjú Csűrös Karolával

Ötvenöt éve játszik színpadon Csűrös Karola. Nemrég volt a "jutalomjátéka". AZ MTI-PRESS-nek felidézte a pályakezdés kocsmai előadásait, a Gyerekszínház féktelen közönségét, és azt, hogy férjétől csak a Szomszédok Etusa miatt vált volna el.

Kópés szemvillanással jelezi Csűrös Karola, hogy sejtett valamit, amikor színházában, a Madáchban éppen a hetvenötödik születésnapján megtartott, "Ne most, drágám!" című előadás végén kinyíltak az oldalajtók. Mégis meglepődött, mert Szirtes Tamás óriási bokrétával állt elé, csak rózsából tizenhat szál volt benne. Felföldi Anikó a Maszk Egyesület nevében köszöntötte, és arról mesélt, hogy régen a jeles évfordulókon tartott előadásokat az ünnepelt jutalomjátékának szánták, vagyis megkapta az aznapi bevételt. 

         

Csűrös Karola 75. születésnapja a Madách Színházban

E szokás kiveszett, de kárpótolták érte a nézők a "Ne most, drágám!" Mrs. Frechmanját, vagyis a Szomszédok című teleregény Etusát: mintegy vezényszóra felálltak és úgy tapsoltak, hosszan, lelkesen. A színház kedves portása pedig, miközben segített bepakolni a művésznő kocsijába a temérdek virágot, felidézte, hogy legutóbb Honthy Hanna csokrait rendezgette így.
"Engem nem lehet megtörni, mert akkor összetörök"
Karcsit - ahogy Csűrös Karolát főiskolás kora óta sokan becézik - az opera vezette a színészpályára. Szüleivel gyakran jártakszínházba, de az Operaházba, egy Varázsfuvola-előadásra gimnáziumi osztálytársa vitte el.

lyuk

Orbán Violával és Sívó Máriával a Lyuk az életrajzon c. előadásban

/Katona József Színház (a Nemzeti Színház Kamaraszínháza), 1958/ fotó: Wellesz Ella 

- Attól kezdve hetente négyszer ott ültem a kakasülőn, tagja lettem az operabarát körnek - emlékezik vissza -, a művészbejárónál vártuk az énekeseket. Aztán teljesült a vágyam; megnézhettem egy próbát is. Más kiábrándult volna a százas égők, poros díszletek láttán és a jelzésszerűen eldúdolgatott áriarészletektől, én viszont elkápráztatva határoztam el: ide kell bekerülnöm. De tudtam, nincs annyira képzett hangom. Maradt tehát a prózai színház. Kamaszként amúgy is mindig a fal mellett osontam, annak biztos tudatában, hogy mindenki szebb nálam. Megnyugtatott hát, amikor arra gondoltam, hogy a színész minden este más bőrébe bújhat bele. Másodikos gimnazistaként jelentettem be otthon, hogy színész leszek. A papám Kossuth-díjas vegyészprofesszor, akadémikus volt, anyu meg festőművész. Megijedtek a döntésem hallatán, de végül apu azt mondta: tudod mit, próbáld meg, nehogy egész életedben engem szidj, amiért nem sikerült az álmod.

ahogy

Béres Ilonával és Gábor Miklóssal az Ahogy tetszik c. előadásban /Madách Színház, 1964/, fotó: Keleti Éva

- Nem éltem volna túl a lidérces főiskolai éveket - folytatja -, ha nincs ott Várkonyi tanársegédjeként Gosztonyi János, aki észrevette, hogy engem nem lehet megtörni, mert akkor összetörök. Már a második év végére lelki toprongy lettem, még az addigi icipici önbizalom is kiveszett belőlem. Később a rendezők is rájöttek, hogy nekem mindenképpen kell mondaniuk valami inspirálót vagy biztatót. 
- Eleinte statisztáltunk a régi Nemzetiben Az ember tragédiájában, aztán kaptam kisebb szerepeket is. Például A tojás című remek francia darabban, amelynek az adott különös vonzerőt, hogy előtte hosszú ideig nem mutathatták be nyugati szerző művét. Annyian akartak jegyet váltani rá, hogy a sorba állók kétszer körbeérték az épületet. A tojásban Kálmán Gyuri játszotta a főszerepet, nekem pedig az egyik jelenetben végig kellett mennem a nagy Nemzeti nagy színpadán a középen álló asztalhoz, leülni a partner mellé és elmondani tíz mondatot. Ez maga a boldogság volt - idézi fel a főiskolás éveket.
Aztán jött a diplomázás után kötelező vidéki szerződés. Csűrös Karola három évig szüntelenül játszott Győrben, nagyoperettben szubrettet, a Bernarda Alba házában Adélt, az Úri muriban Rozikát. Hiába volt sztár Győrben, a Madáchban, az óriások között elölről kellett kezdenie, mintha soha nem állt volna színpadon. 

ex

Gábor Miklóssal a Madách Színház Ex c. előadásában /1965/, fotó: Keleti Éva 

Közben vagy tizenöt évig délutánonként és hétvégeken fellépett Duka Margit Gyerekszínházban, a mostani Pesti Színház helyén. Sokszor szerepelt ott Almássi Éva, Domján Edit, Kaló Flórián, Kern András, Várhegyi Teri.
- Kitomboltuk magunkat a gyerekek között, akik ösztönösebben reagálnak az élményekre, nyíltan kinyilvánítják a véleményüket. Nemegyszer eszembe jutott, hogy tizenévesen a Tamás bátya kunyhójának előadására U-szögekkel felszerelkezve érkeztünk az ÚttörőSzínházba, hogy legyen mivel megdobálni a "gonoszt". Akkor éppen szegény Greguss volt a célpont. Később visszakaptam az U-szög záport, amikor egy undok csitrit játszottam, aki nem volt hajlandó az osztályteremben a cigánylány mellé ülni.
"Hiába van rossz napom vagy sietős dolgom, mindenkit végig kell hallgatnom"
Akármilyen teltházas is egy színház, nézettsége nem vetekedhet a televízióéval. Csűrös Karola az egyik tévéjátékban még játszott, amikor a másikban már várták, mégis a Szomszédoknak köszönhető, hogy őt, a sorozat Etusát a legkisebb faluban is (fel)ismerik.
- Eleinte nem is értettem, mit akarnak, amikor ordítoztak utánam a gyerekek az utcán, hogy "tyúkanyó, tyúkanyó". Aztán megszoktam, hogy hiába van rossz napom vagy sietős dolgom, mindenkit végig kell hallgatnom, aki a legszemélyesebb élményeivel állít meg az utcán, nem is engem, hanem Etust.
Érdekelt, hogy miként fér meg két, színészettel foglalkozó ember egy családban, merthogy Horváth Ádám rendező a művésznő férje.

Etus kemény rockot hallgat - Részlet a Szomszédok c. teleregényből

- Egyetlen egyszer mondtam, hogy elválok tőle: amikor a Szomszédokat tervezve mesélt Etusról. Akkor "fenyegettem meg", hogy végeztünk egymással, ha nem kaphatom meg ezt a szerepet. Nevetve válaszolta, hogy ez is egy lehetőség, de ő valójában nekem találta ki Etust. Azt azonban egyikünk sem akarta, hogy pusmogni kezdjenek: azért kerültem be a Szomszédokba, mert a férjem rendezi. A forgatáson már rötyögtek a kollégák, hogy jó kis "protekcióm" van, mert Ádám velem volt a legszigorúbb, még egy hiányzó névelőért is ráncolta a szemöldökét. 
Aki bő ötven éve játszik színpadon, az úgy ismeri a nézőket, mint a tenyerét.
- Már a függöny felgördülésekor tudom, hogy aznap szeretni fog-e minket a közönség, vagy sem - szembesít egy fura jelenséggel Csűrös Karola. - Előfordul, hogy valami hidegség árad a nézőtérről, noha az ott ülőket biztosan érdekli a műsor, hiszen megvették a drága jegyet, felöltöztek, eljöttek otthonról. Hogy ilyenkor sem szabad feladni, azt már győri "tájolásokon" megtanultam. A kultúrházak látogatói olykor előadás közben vacsoráztak, és a harmadik sör után a kocsmából is átjött a "közönség", a színpadon pedig tíz fok volt. Mostanában is előfordult, hogy az első felvonásban bezárkózott a hallgatóság, de ha a társulat ilyenkor még inkább megküzd a rokonszenvükért, akkor fél óra múlva érezheti, hogy újra szeretik.