Gój motorosok az Új Színházban - Dörner ismét nyilatkozott

Dörner György, az Új Színház leendő igazgatója és Pozsgai Zsolt leendő főrendező az Echo Tv, A gumid kopjon (ne a hazád) című műsorában vendégeskedett december 28.-án. Vélt, illetve valós problémákról beszélgettek Mészáros Imre műsorvezetővel, aki a műsor végén, a Gój Motorosok nevében bejelentést tett. 

Miután bejátszót mutattak Dörner György 1993-as fellépéséről, Mészáros Imre műsorvezető elsőként arról kérdezte vendégeit, hogy élik meg az elmúlt időszak támadásait. „Döri, téged ismerlek 20-25 éve, soha, semmikor nem tapasztaltam, hogy rasszista lennél” – fűzte hozzá.

„Tűrhetően éljük meg” – mondta Dörner György, aki úgy vélte, nemtelen vádak és hazugságok érik. „Jó volt a bejátszás, az, hogy visszaidéztük ezt a sztálinellenes happeninget. Abban az időszakban is ránk aggattak mindenféle otromba jelzőt. Abban az időszakban, a sztálinista kommunizmus idején ilyen vádakért, amikkel minket illettek, akár halálbüntetés is járhatott. Most már nem ilyen hatásfokkal dolgozik ez a gépezet, de a vádaskodás a mai napig él és lehetetlenné tesz, kirekeszt, hogy mondjam, egy picit idegesít is” – közölte az Új Színház leendő igazgatója.

dornergyorgy

„Azok az emberek, Kulka Jánostól kezdve - a többit nem is sorolnám fel - nem felejtik el, hogy az elmúlt 10-15 évben nem voltatok az emelvényen? Téged (György) csak szinkronszínészként ismerhettek a nézők...” – vetette fel a műsorvezető. Ennek kapcsán Dörner elmondta, keresztül-kasul járta az országot, Letenyétől Záhonyig. „Azért a vidék engem ismer nagyon jól, hiszen játszottam Moliére-t, Molnár Ferencet (...) most éppen a Karnyónéval utazunk az országban, csak hát Budapestről voltam én száműzve” – tette hozzá.

Pozsgai Zsolt is arról számolt be, hogy sokat dolgozott az utóbbi időben, hiszen sok olyan barátuk van, akit az említett problémakör nem érdekel. „De az kétségtelen, hogy a szakma egy része kiveti az embert magából évtizedek óta. Igazából nem is ez az érdekes. Dolgozhatsz. Akkor van baj, ha olyan területre tévedsz, ahol valamilyen magyarságélményt kell megélni, egy színházi előadás vagy bármilyen művészeti tevékenység kapcsán. Szerintem van nekünk valahol belül egy olyan kis G-pontunk, amit ha az ember megnyom, akkor elképesztő jó érzés tölti el: egy egészséges, normális magyarság érzés. (...) Nevezzük ezt egy másik pontnak, amit nagyon jó megbirizgálni, megérinteni. Pécsváradon, egy várszínházban, illegalitásban tíz évig minden nyáron történelmi darabokat adtunk elő. Olyan darabokat, amelyek a magyarok történelméről szóltak, rólunk szóltak és megérintették ezt a bizonyos pontot. Iszonyú erős valami, ha ezt (az érzést) elkapod. Ettől joggal félhetnek azok, akik ezt nem akarják. Most is erről van szó” – fejtette ki az Új Színház leendő főrendezője. Arról is beszélt, hogy az állami támogatási rendszer által nyújtott pénzt „egy bizonyos kör vette le magának egy tőgyből, most pedig jön más is, hogy szeretne tejet kapni”.

A kérdésre, van-e valójában konkrét vád ellenük, Dörner úgy felelt: „A csodákat! Ez ostobaság és nincs is ezzel az égvilágon semmi baj a mi részünkről. Egy bizonyos politikai irányza a 80-as, 90-es évek elején fennen hirdette, hogy az állam rossz tulajdonos. Meg is tették azt sajnos, egy jelentős politikai erő közreműködésével, hogy az ország rossz tulajdonos voltát igazolandó, szétszórták az ország vagyonát, kiárusították az országot bagóért és most kiderül, hogy nagyjából az akkori időszak emberei rájöttek, az állam mégiscsak jó tulajdonos nekik. Ha meg kéne próbálni magánszínházat csinálni, nem biztos, hogy vállalkoznának rá, mert az kockázat és az ő pénzük bánná, ha rosszul csinálják. Az állam pénzéből könnyű nagylegénynek lenni. Valószínűleg ez az a mezsgye, ami nagyon bánthatja azokat, akik ellenünk vádaskodnak. Ez az állami pénz az, amit nagyon sajnálnak” – magyarázta Dörner.

pozsgaizsolt

A leendő igazgatót arról is kérdezték, vajon a vádaskodók mikor teszik a vádak mögé a tényeket. Dörner úgy válaszolt, hogy „soha”, Pozsgai Zsolt pedig hozzátette: „nemcsak tények vannak, hanem szimbólumok is”. „Az Új Színház előtt áll a Balett Intézet épülete, immár tizenvalahány éve üresen, csak azért, mert az a kör, akiről a Döri beszél, annak idején megvette az önkormányzattól –most hasalok- 1 milliárdért és eladta 20-ért. A közte lévő 19 milliárd valakinél van és egy örök mementóként ott áll üresen a magyar művészeti oktatás egyik gyönyörűséges fellegvára kirabolva, lepusztítva, holtan. Ha ezek után még van pofája valakinek ebből a körből, az Új Színház ügyében bármit is mondani, azt szerintem Piszkos Fred és társasága nem engedi maga közé, mert nem úriember. Azt nem értem, hogy mer ez a kör megszólalni ezek után. Félelmetes!” – nyilatkozta Pozsgai Zsolt.

„Azok az emberek, -ismét nem sorolom fel a nevüket- akik tiltakoztak, más ügyben soha nem álltak ki, legyen az a Nemzeti Színház ügye. Nem etikátlan, hogy egy kollegátok csinálja a nagy cirkuszt körülöttetek?” – kérdezte a műsorvezető. „De. A fortélyos félelem igazgat a mai napig, hiszen mindenki azt gondolja, hogy ettől a körtől, - aki most a habot veri - remélheti a boldogulását, a pénzét, a sikereit. Sajnos a színész ilyen kiszolgáltatott, legalábbis annak hiszi magát, annak tudja magát, valószínűleg a tapasztalatai is erről szólnak. Nagyon kevés olyan színészt ismerek, aki önálló lény, szuverén gondolkodású ember és ilyen alkalmakkor bizony kiderül, hogy ki melyik oldalon áll. Nehéz egyébként félelemben élni, a jellemet is deformálja és utána már csak szaladhat önmaga után (az ember), örökre elveszíti” – hangzott Dörner György válasza.

Arról, hogy mi várható februártól az Új Színházban, elmondta: „Napfény, véresen komolyan mondom, napfény. Elég rossz időszakot éltünk meg és élünk is, ami az úgynevezett gazdasági helyzetünket illeti, de észre kell venni, hogy az életünk véges, nekünk muszáj a szép dolgokat beengedni magunkhoz. Ha ezt nem teszzük meg, semmi értelme nincs az egésznek. Napfény, napfény! Örömöt fogunk játszani, saját magunkon keresztül fogjuk a világot megmutatni, magyar szerzők tollán keresztül és a saját szemüvegünkön keresztül fogjuk láttatni a közönséggel azt, hogy a világ dolgai elsősorban minket hogy érintenek meg. És nem arról lesz szó, hogy egy tőlünk távol eső földrész lakói hogy élnek meg bizonyos élethelyzeteket, mert ilyesmiből rengeteget látni. Abból, hogy egy magyar miként él meg élethelyzeteket, kevesebb van és mi főleg ezt szeretnénk megmutatni. Természetesen tele vagyunk olyan fantasztikus szerzőkkel, drámaírókkal, akiket vétek lenne nem műsoron tartani” – árulta el terveikről Dörner.

Pozsgai Zsolt pedig hozzátette: „Most úgy tűnik, mintha nem lenne műsorterv (...). (Valójában) nem merjük elmondani, mert abban a pillanatban az örököst, a színészt, a rendezőt olyanfajta fenyegetések érik, amelyek szinte életveszélyesek. Egzisztenciálisan életveszélyes fenyegetéseket kapnak emberek, akik hajlandók velünk dolgozni. Csak február után lehet bármit is mondani, nem tudunk kiejteni a szánkon egy nevet sem, mert valakit ezzel rossz helyzetbe hozunk”.

Ezután Dörner György saját helyzetéről is nyilatkozott: „Én, jó pár évvel ezelőtt ültem egy asztalnál egy úrral, aki enyhén illuminált állapotban a fülembe súgta: Döri, olyan jó lenne, ha játszanál itt, de tudod hogy működnek ezek a hajnali, kora reggeli telefonok, nem lehet téged Pesten alkalmazni. Valószínűleg segédmunkásként, Budapest külvárosában én is egzisztálhatnék. Az, hogy a végzettségemnek megfelelő munkát kapjak Budapest belvárosában, el sem képzelhető. Ez a hang jelenik meg, nap, mint nap a médiában. Márpedig nincs mese, az ember végzettségének megfelelő munkát kell, hogy végezzen, ott, ahol éppen a legnagyobb szükség van rá” – vélte Dörner.

meszarosimre

Tervei kapcsán még annyit árult el, sunnyogás nem lesz. „A nézőket és a magyarokat a sunnyogásról ez a színház elsősorban lenevelni akarja. Ha kimondod, hogy hazafi, az bűn, de ha már azt mondod, hogy patrióta, picikét enyhít ezen a dolgon. Vissza köll vezetni a patriótából a magyarokat a hazafiság felé. Ez egy ilyen színház lesz, ezt az utat próbálja majd járni. (...) Ez nem veszélyes, ez kötelező. A veszély az, ha elfelejtünk magyarnak lenni. Ezt már a 19. században egy jeles költőnk, Petőfi Sándor megírta: „a magyar, magyarnak lenni elfelejt, s az íly elkorcsult nemzet életet nem érdemel”. Az élet kiérdemlését szeretnénk visszaadni ennek a frusztrált magyarságnak, mert a magyarság nemzeti öntudatában, keresztény hitében eléggé frusztrált. (...) Mi a saját eszközeinkkel szeretnénk elősegíteni, hogy ne legyen rosszul hangzó azt mondani: szeretem a hazámat, én magyar vagyok, keresztény magyar vagyok, én az európai keresztény erkölcsök szerint élek és így szeretném a gyerekeimet is nevelni, a környezetemet is ilyennek szeretném látni, hiszen látjuk, hogy ez tartotta meg Európát a mai napig. És tényleg nem látjuk, hogy mi lesz Európából a mai napon túl. (Európa) sajnos elég keresztényietlenné vált az elmúlt idő során, hogy miért, ezt majd a történészek elmondják, leírják. Egyébként rengeteg nagyszerű könyv született e tárgyban. A mi szerény eszközeinkkel visszatérnénk ehhez az Európához, amit a sötét középkor jelentett Európának, tehát a kereszténységhez” – mondta Dörner György.

Egy történetet is felidézett, miszerint egy romániai intézetben, amikor a gyerekek életükben először kaptak csokoládét, a gyönyörűségtől bevizeltek. „Nem azt mondom, hogy egy ilyen durva élmény(t), de ehhez hasonló élményt kéne kapnia a nézőnek ahhoz, hogy valami lelki, szellemi tisztaság és a szívekben megtisztulás elinduljon. Folyamatosan ilyen élményekre kell törekednünk” – zárta szavait az Új Színház leendő igazgatója.

A beszélgetés végén a műsorvezető, Mészáros Imre közölte: „Mi Gój Motorosok úgy döntöttünk, hogy az első előadásokon ott leszünk motoros szerkóban és motorosként az Új Színházban, ha nincs kifogásotok ellene”.

A vendégek örömmel fogadták a bejelentést. „Motorosok jöjjenek, vegyenek bérletet. (...) Gyönyörűség lenne, ha ott az Andrássy úton jönnének a motorok és hova mennének? Nem kocsmába, hanem színházba!” – összegzett Dörner György.

A gumid kopjon című műsort itt nézhetik meg.

Forrás: Echo TV

A beszélgetés szövegén, csak érthetőségi okokból tettünk apró változtatásokat.