Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét.. - Bemutató az Örkényben

Az Örkény Színházban a végéhez közelednek Elfriede Jelinek: Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai című darabjának próbái. Az előadást Zsótér Sándor rendezi, a bemutató 2012. január 7-én lesz. A darab Ungár Júlia fordításában kerül színpadra.

A darabról

A Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai vitriolosan szellemes vita férfi és női szerepekkel, férfi és női szerepekről. A pénz és a nő szerepéről-viszonyáról. Régen és ma.

Mikor Ibsen Nórája becsapta maga mögött a „babaszoba” ajtaját, „rengett az egész ház”, írta Strindberg. Maga mögött hagyja egész addigi életét. A férjét, mert nem élhet együtt egy idegen férfival, a gyerekeit, mert ő maga szorul nevelésre. Kilép az ismertnek vélt, ám idegenné váló családból az idegen világba, amit meg akar ismerni. Hogy megismeri-e? Kérdés. Mindenesetre az ismerkedés számos tapasztalattal jár. Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő 1977-ben született darabja Nóra nevelődésének egy variációja, Ibsen történetének egy lehetséges továbbgondolása.

Jelinek Nórájáról

"Jelinek Nórájának egyik központi témája a nő nyelven keresztüli önmeghatározása, valamint az, hogy képes-e önmagát a patriarkális társadalom sztereotípiáitól megszabadítani, képes-e más szerepet betölteni, mint a szexuális eszközét. Jelinek darabja ebben az értelemben nemcsak tiltakozik a nők ilyen jellegű megítélése ellen, hanem egyben bizonyos feminista szólamok sablonjait is kritizálva rámutat ezek tulajdonképpeni csődjére. (…) 

A test eltárgyiasulása is fontos témája a darabnak. Elején a rendezői utasításokban a következőket olvashatjuk: „Nórát feltétlenül egy akrobatikailag képzett színésznőnek kell játszania, aki táncolni is tud. A már említett tornagyakorlatokat meg kell tudnia csinálni.” A figurának nincs saját teste, hanem csupán az akrobatika és a tánc alkalmával kel életre. Ez a darabban egy tarantellajelenetben válik egyértelművé. A test eltárgyiasodása és puszta eszközzé válása, az áru szintjére degradálása egészen a végletekig hajtott ebben a darabban. Így történik meg az, hogy már nem testek, hanem holt-testek állnak a színpadon. (…) Csupán Nóra testének van piaci értéke, neki magának nincs. Ez a tánc-jelenetben válik egyértelművé, az Ibsen-darabból átvett és átalakított tarantella-jelenetben. Ibsennél a férj, Helmer nézi a táncot, Jelineknél a személyzeti osztály vezetője, aki Helmer felszólítását: „Ne olyan viharosan!“, veszi át, kiegészítve az „Inkább a forgások darabszámát növelje!“ felszólítással. Helmernek a személyzeti osztályvezetővel való helyettesítése egyértelművé teszi azt, ami az Ibsen-darabban még csupán burkoltan van jelen, nevezetesen, hogy Nóra saját magát kínálja fel. A „viharos tánc“ a termelés szempontjából gazdaságtalannak és haszontalannak bizonyul. 

(…) Jelinek szövege két Ibsen-darabbal is intertextuális kapcsolatban áll, a Nóra (A babaház), illetve A társadalom támaszai című szövegekkel. A Jelinek-dráma címének második részében szereplő többes szám (Mi történt, miután Nóra elhagyta férjét, avagy a társadalmak támaszai), a különböző gazdasági társulásokra/társaságokra, érdekcsoportosulásokra utal, a multinacionális cégekre és a nőkre mint ezek „támaszaira”, nem pedig a társadalmi együttélésre úgy, ahogyan az Ibsennél szerepel. Jelinek szembeszáll a nyugati kultúra alapvetően elnyomó fallogocentrizmusával és ennek a kultúrának a mítoszaival, de ugyanakkor szövegeiben ennek a női ellenszegülésnek a retorikáját is kritizálja. (Szerző: Kordics Noémi)

Jelinek és a nők

 „Én a nőket – nagyon kritikusan szemlélve – mindig is a társadalom áldozataiként ábrázoltam, áldozatokként, akik azonban saját magukat nem tekintik annak, hanem sokkal inkább azt gondolják, hogy bűntársak lehetnek, a mindenkori hatalom cinkosaivá válhatnak. Ez az én tulajdonképpeni témám. Teljesen mindegy, hogy a szexualitásról vagy a gazdasági hatalomról van szó, a nőknek azon törekvése, hogy a férfiak bűntársaivá válva magasabb társadalmi státust szerezzenek, szükségszerűen bukásra van ítélve.”

"A vágy mint megvalósíthatatlan azonban mindig újra létrejövő, újra és újra lángra lobbantja magát, de csak amennyiben a nő beszédre irányuló igényét feladja. Amikor is beszélő személyből újra tárggyá válik, aminek szexuális lényként újra és újra lennie kell. Mindig nagyon érdekelt engem az, hogy a nő vágya mint aktív vágy csak a saját vágyainak kioltásában valósulhat meg.”

A New York Times interjúját Jelinekkel, magyarul itt olvashatják.

Forrás: Örkény Színház, Korunk folyóirat, Interjú Jelinekkel