Gloria Mundi - Mundruczóék levele a Trafóról

Néhány napja hírt adtunk róla, hogy egy Trafót támogató blog indult. 'A mi Trafónk' felhívására született Mundruczó Kornél és Petrányi Viktória írása, amelyet eljuttattak szerkesztőségünkhöz. Ezt közöljük.

A postaládában várt minket a Trafó műsorfüzete ebben a hónapban is. Kinyitottuk, és elgondolkodtunk, hogy mi lenne a Trafó nélkül? Vagyis - mi lesz most? Mi lesz, ha Szabó Gyuri és csapatának szellemi terméke, már nem az ő szellemi termékük lesz?

Rájöttünk, hogy erre nem tudjuk a választ. Nem tudhatjuk, hogy milyen lesz az új vezetés, csak azt, hogy miért fog annyira fájni a Trafó hiánya.

Mert egy biztos, hogy, ha Szabó Gyuri elhagyja a Trafót, akkor nincs Trafó többé. Nem az a Trafó lesz, nem Trafó lesz, még akkor sem, ha elfogadjuk a játékszabályáit a pályázati rendszernek, mely a döntéshozásnál szükségszerűen üres épületté degragál egy szellemi terméket. A változás, a megújulás egy alkotó számára többnyire jó dolog. De miért kell változnia valaminek, ami mindig képes volt magától megújulni? Miért kell egy olyan hely változzon, amit a programerek, az állandóan alakuló közönség, az újabb kihívások változtattak sikeresen évek óta? Miért kell megváltozzon valami, ami a város képéhez, úgy tartozott hozzá, mint bármely egyedülálló különlegesség? Mi az a hiány, amit ezt a hiánypótló intézmény maga után hagy? Vegyük sorra a múlt érdemeit? Készítsünk listát a felejthetetlen élményeinkről, és keseregjünk?

ketten2Mundruczó Kornél és Petrányi Viktória egy forgatáson, Fotó: Origo

Kár lenne már most nosztalgiázni. Kár lenne valamit temetni, ami még ereje teljében van. Kár lenne megsiratni egy nagyon is élő intézményt, még akkor is, ha úgy tűnik olyan korban élünk, ahol nincs tisztelete az élőnek, a létezőnek. Bármilyen szándékkal is változik majd meg a Trafó, az biztos, hogy egy organikus, valóságos, dialógusban létező tér került a rulettasztalra. Szabó Gyuriék a kezdettől azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy bemutassák mindazt a nemzetközi színházi és táncvilágot, ami a lécet kell jelentse számunkra, alkotó emberek számára.

A Trafó kreatív csapata az első pillanattól véráromot teremtett, és tartott életben. Ez nem egyedül Szabó Gyuri munkáját dícséri, ott álltak mellette Kenesei Edina, Bircsák Eszter, Rácz Katalin, Barda Beáta, Erdődi Katalin, Böröcz Judit és még sokan. Energiával, kihívásokkal teli teret hoztak létre. Azon dolgoztak, hogy ne egymás köldökét nézve kelljen alkotnunk, élnünk. Hogy lássuk, milyen trendek működnek a világban, hogy szembesüljünk más ízlésekkel, más közönségekkel, más gondolatokkal, hogy valóban kortárs kultúrával találkozzunk.

A Trafó programja nem volt kizárólagos, de következetes ebben a vállalásban. Ez nem személyes ízlésterror, hanem koncepció. Mindig tudott meglepetést okozni, és számítottunk ezekre a meglepetésekre. Helyet adott a minőségnek, befogadott minket nézőket, az igényeinkkel, kérdéseinkkel és korlátainkkal együtt – végezte egy kortárs befogadó színház dolgát. Ki mondja, hogy a lécet magasra helyezni, hogy az aznap létező kortárs szellemét bemutatni az nem a hazai színház és táncszakma igazi szolgálata? Ki dönthet a befogadás mikéntjéről, ha nem mi, „befogadók“? Ki gondolhatja felelősen azt, hogy független befogadószínházat lehet két társulat vezetőjeként is működtetni? És ki vállalja a felelősséget azért, ha ez a tér végül nem lesz többé sem kortárs sem befogadó?

De legyünk igazságosak. Ha meglesz a döntés, gratuláljunk majd a pályázat győztesének. Hiba lenne előre farkast kiáltani, és megbélyegezni egy csapatot, aki még nem bizonyíthatott. Ne döntsük el előre, mit építenek az üres falakból. Az viszont biztos, hogy ha új vezetés kerül a volt Trafó élére, két dologgal azonnal szembe kell nézzenek. A hatalmas szellemi űrrel, ami az épületben maradt, és egy fontos kötelességgel. Más nevet kell válasszanak az intézménynek, mert ez a név foglalt. Elfoglalta az a sok ember az elmúlt évek során, - köztük a pályázók is - aki jegyet, bérletet, gondolatokat váltott a Trafónál. A Trafó szellemi örökség – mindenki dolgozzon meg a saját a örökségéért, a saját nevéért. Ennek a szónak Szabó Gyuri és csapata adott értelmet. Új nevet kell keresni.

Mundruczó Kornél és Petrányi Viktória

Színház.hu.

Az írás a mi Trafónk című blog   felhívására született. 

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK