Ritka hangszerek a párizsi Chatelet színházban

Igen sokan hallják és talán értékelik is a zenekarok ritka hangszereit, de kevesen ismerik őket. Ez indította Jean-Francois Zygel francia zongoraművész-zenetudóst, hogy a párizsi Chatelet színházban hangversenyek sorozatán mutassa be a közönségnek e ritkaságok különleges színeit és lehetőségeit.

A furcsa instrumentumok némelyike már vagy félezer éves múltra tekinthet vissza, mások alig néhány tucat évesek - írja a párizsi Le Figaro. Egyesek manapság szinte csak múzeumokban lelhetők fel, mások néha elhagyhatják a kiállítási termeket.

Ilyen például a Hector Berlioz számára létrehozott oktobasszus, amely egyfajta óriási, 3 és fél méter magas, háromhúrú nagybőgő. Mások, mint például a kígyószerűen formált szerpent - egy tölcséres fúvókájú kürtféleség - a barokk zene iránti megújult érdeklődéssel többet hallatnak magukról és magukból. Közös vonásuk, hogy a zenekarok mostohagyermekeinek számítanak, a mai közönség furcsállva, néha éppenséggel kissé lenézően tekint rájuk.

martenot

"Nagy hiba" - mondja erről Zygel, aki népszerű zenei műsorokat vezet a televízióban is. A klasszikus zene jelene szerinte ma csak a hagyomány őrzését és annak reprodukcióját jelenti. "Ha a XIX. század hagyományos esztétikájának átvételével nem fojtottuk volna el érdeklődésünket más korok különböző hangszereinek jellegzetességei és tónusai iránt, sokkal nagyobb visszhangja lehetne a szélesebb zenei repertoárnak, nagyobb érdeklődést váltana ki bennünk más korok muzsikája is" - hangoztatja a francia muzikológus.

2008-ban Zygel improvizációkat tartalmazó hanglemezt rögzített a Naive zeneműkiadónál. Ennek egyes számaiban a zongora vagy a cseleszta az üvegharmonikával együtt szerepelt. Az utóbbi hangszer a Chatelet-ben meghirdetett "valószínűtlen hangversenyek" (Concerts de l'improbable) műsorán is feltűnik, nevezetesen Carl Philip Emmanuel Bach kompozícióival, amelyeket a XVIII. század végén Benjamin Franklin által kifejlesztett instrumentumra írt.

franklin

1928-ban az egyik legelső elektronikus hangszert Maurice Martenot alkotta meg, s noha az eredeti zenei eszköz még csövekkel működött, későbbi formáiban igen bonyolult technikával modulálták a hangot. A megálmodójáról elnevezett ondes Martenot időnként ma is megszólal az együttesekben és az üvegharmonikával együtt egyfajta reneszánsza készülődik.

Az 1970-es évekig az üvegharmonika tipikusan az a hangszer volt, amelyet csak a múzeumokban lehetett megtalálni. 1835-től megszüntették készítését, és csak nemrég kezdték újra - mondta el a francia lapnak Thomas Bloch, aki olyan művészekkel együtt csalt ki hangot az üvegharmonikából, mint John Cage, Tom Waits vagy Radiohead együttes. Bloch egyike annak a négy-öt művésznek, akik ma a világon megszólaltatják ezt a hangszert, ráadásul pedig elsajátította az ondes Martenot és a kristály Baschet (kristályorgona) kezelését is - az utóbbi is feltalálója nevét viseli, a szöghegedűéhez hasonló üveghangokat produkál, üvegrudak segítségével.

Bloch szerint különös ellentmondás, hogy ezekkel a hangszerekkel azért nem foglalkoznak eleget, mert faktúrájukat, hangszövésüket túlhaladottnak tekintik - pedig a modern technika révén jelentősen javítani lehet rajtuk. Ez történt például az üvegharmonikával. Egykor azért álltak le gyártásával, mert ólomkristályból volt, ami ólommérgezéseket okozott.

Ma már kvarccal dúsított üveget alkalmaznak, így ez a veszély megszűnt.

Vannak olyan hangszerszörnyek is, amelyeknek a feltámadása kétséges - ilyen például a Mangeot-testvérek duplamanuálos zongorája. Berlioz oktobasszusának mai mása viszont nemrég elkészült a mirecourt-i hangszerkészítők műhelyében. Ami ezeknek a furcsaságoknak a jövőjét illeti, Thomas Bloch fontosak tartja, hogy példának okáért a szintetizátorok és a digitális technika megjelenése sem tántorította el a zenészeket az ondes Martenot használatától. Jonny Greenwood, a Radiohead együttes frontembere például "el volt bűvölve", amikor Jeanne Loriod, Olivier Messiaen zeneszerző egyik rokona bemutatta neki ezt a hangszert. "Úgy örült, mint egy kisfiú a karácsonyfának! - idézte Blochot a Le Figaro.