Kiss Csaba: "Eszményem az "értelem és érzelem" színháza"

Nyitott, a közönségéhez az alkotók révén is kötődő teátrumot ígér Kiss Csaba rendező, aki a Miskolci Nemzeti Színház vezetői posztjára pályázik öt rendezővel: Keszég Lászlóval, Béres Attilával, Szabó Mátéval, Szőcs Artúrral és Rusznyák Gáborral, Silló István karmesterrel, valamint két dramaturggal, Rácz Attilával és Ari-Nagy Barbarával.

Az Észak-Magyarország nyomtatott számából:

Miért pályázik Miskolcra?

Arról, hogy miért döntött úgy, hogy megpályázza a Miskolci Nemzeti Színház vezetői posztját elmondta részben személyes okból. “Miskolchoz számtalan pozitív élmény köt. A színházi pályámat itt kezdtem: amikor 1992-ben - dramaturg szakon - végeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Hegyi Árpád Jutocsa magával hívott, legyek az igazgatóhelyettese. Erős, izgalmas évad volt, életem máig meghatározó időszaka. A művészi munka mellett rengeteg gazdasági és műszaki tapasztalatot szereztem, részt vettem az átépítés előkészítésében, de ugyanakkor dramaturgja voltam a Schiller Stuart Mária című művéből készült előadásnak (Varjú Olga, Margittai Ági és Szervét Tibor főszereplésével), amelyet Telihay Péter rendezett. Azóta sokfelé megfordultam az országban, rendezőként, művészeti vezetőként, drámaíróként és egyre erősödött bennem az az érzés, hogy a színházi vezetésben más mentalitásra lenne szükség” – fogalmazott Kiss.

kisscsaba

Másfajta, nyitott működésről

“A néző számára a színházat elsősorban a színész határozza meg, azonban az előadások minősége, szellemisége, mondanivalója mégis leginkább a rendezők kezében nyugszik. A jelenlegi struktúrában a színházat egy személyben irányító igazgató- főrendező vendégeket hív meg rendezni, korábbi munkatársait, barátait, vagy ritkábban olyanokat, akikhez ugyan nincs személyes kötődése, de munkájukat szakmailag sokra becsüli. E vendégek évadonként többnyire egy-egy előadást rendeznek, de egyébként nem itt élnek - nincsenek benne a város vérkeringésében: vendégek. Arra gondoltam, ha én pályáznék egy színház vezetésére, igyekeznék olyan rendezői gárdát magamhoz és ezáltal a színházhoz kötni, akik egy évadban legalább hat-hét hónapot a városban töltenek, több darabot rendeznek, játszanak is, és emellett különböző színházi programokon (találkozók, felolvasószínházi és beavató-előadások, gimnáziumi foglalkozások) vesznek részt, ezáltal közvetlen kapcsolatba kerülnek a nézőkkel és személyes tapasztalataik lesznek arról, hogyan gondolkoznak, éreznek az itt élők. E másfajta nyitott működés állandó rendezői gárdát, alkotói csapatot igényel. Ez a pályázatom második legfontosabb eleme” – magyarázta a rendező, aki elárulta, az elmúlt időszak kereséssel, ismerkedéssel, közös gondolkodással telt.

"Nagyon nehéz évek jönnek"

“Most, amikor nagyon nehéz évek jönnek, a művészetnek a kreativitás irányába kell menekülnie az anyagiak szorításából. Nem az a megoldás szerintem, hogy évről évre lefaragunk és egyre kevesebbet adunk, hanem hogy találékonyabban használjuk fel azt, amink van. Ez is az állandó csapat mellett szóló érv. Ha azt mondanám annak az öt rendezőnek, akikkel Miskolcra pályázom, hogy erre vagy arra a produkcióra már szinte semmi keret nem maradt, de itt van tíz jó színész, nézzenek szét a díszletraktárban, a jelmeztárban, találjanak ki valamit, hogy a közönség mégis teljes színházi élményt kapjon - ők képesek lesznek erre is. És a közönség nem a szegénységet, a pénztelenséget, hanem a találékonyságot látja majd a színpadon. A csapat melletti másik érv, hogy minden ide szerződő rendezőhöz kötődik öt-hat olyan fiatal színész is, korosztályuk legtehetségesebbjei, akik szívesen jönnek utánuk, mert tudják: velük jól lehet dolgozni” – fejtette ki Kiss Csaba, aki szerint a színházban nem lehet és nem is szabad "tabula rasa"-t csinálni és a jól működő társulat komoly érték. “Mindenféle változtatást csak alapos megfontolás után, érzékeny szemmel szabad elkezdeni. A miskolci társulatot frissíteni kell, fiatalokkal, egy-egy hiányzó szerepkör betöltésével. Jelenleg a legfiatalabb társulati tagok is harminc év fölöttiek - szeretnénk öt-hat a Színház- és Filmművészeti Egyetemet frissen végző, vagy utolsó éves, úgynevezett gyakorlatos színészt szerződtetni, akiknek itt fog elindulni a pályája. A hiányzó szerepkörökre pedig a korábbi munkáink során bizonyított tehetséges, jól képzett színészeket szeretnénk hívni” – árulta el Kiss.

“Az én eszményem az "értelem és érzelem" színháza"

“Az én eszményem az "értelem és érzelem" színháza. Szeretem az érthető színházat, az értelmes gondolatokat közlő színházat. Amely reagál a világra, és segít újraélni, értelmezni azt, ami körülöttük és bennünk történik” – összegzett a rendező. Nem megkerülhető kérdés, hogy mi lesz ennek az ára.

“A pályázati kiírásban az szerepel, hogy a gazdasági számításoknál a 2010-es állami és önkormányzati támogatásból induljunk ki. Ez jelentősen kevesebb, mint a 2009-es volt, de több mint a 2011-es. Én tizennégy új bemutatóval számoltam, négy a nagyszínpadon és öt Kamaraszínházban, kettő a Játékszínben, három a Csarnokban” – mondta Kiss Csaba. Számításai szerint ez a program a 2010-es támogatási összegek mellett reális, ugyanakkor új bérletkonstrukciókkal, a színház iránt fogékony, új nézői rétegek megszólításával a nézőszámot is szeretné kissé emelni. Az évi rendes gyerek-előadás mellett ifjjúsági színházban is gondolkoznak, és olyan jellegű előadásokat is terveznek, amely az egyetemi diákságot, a miskolci fiatalokat is megszólítják. “A pályázatban próbáltam megfogalmazni, hogy az egyes játszóhelyeknek mi lenne a sajátossága. A nagyszínpadon a rendezők életkorából adódóan is a klasszikusok kissé aktuálisabb, probléma-érzékenyebb megközelítését szeretnénk, ismert és közkedvelt darabok újrafelfedezését, leporolását. A Kamara műsorterve is népszerű, sokakat megszólító előadásokból állna, de erőteljes mai témaválasztással, korszerűbb látványvilággal. A Játékszínben, és a Csarnokban elsősorban a miskolci fiatalságnak, a különlegesebb színházi élményekre vágyóknak kínálunk előadásokat, ide tervezzük a különböző társművészetekkel közösen létrehozott esteket, a kötetlen találkozásokat” – árulta el Kiss Csaba.

Arról is beszámolt, hogy a Bartók+ Nemzetközi Operafesztivál mellett minden évben két további szemlét szeretnének elindítani: az egyik a határon túli magyar nyelvű színházak legjobb előadásait hozná el Miskolcra, a másik - szintén egyhetes - programot az európai színiakadémiák vizsgaelőadásaiból válogatnák.

Forrás:  Észak-Magyarország