Az öreg hölgy Békéscsabára látogat - Hír Dürrenmatt interjúval

Már hagyomány, hogy a Jókai Színház évadonként legalább egy nagyformátumú, sokszereplős drámai művet kínál fel nézőinek. Ezért az elmúlt évek során a világirodalom legismertebb drámáiból láthatott válogatást a nagyérdemű Békéscsabán. Ebbe a sorba illeszkedik a következő bemutató, Dürrenmatt világhírű művéből, Az öreg hölgy látogatásából. Felidézzük mit mondott Dürenmatt a darabról.

Az alkotók a bemutatóról:

Fodor Zsóka művésznő évtizedes televíziós távollétét követően a Csárdáskirálynőben tért vissza Békéscsabán a színpadra, s az operett műfaj után idén ebben a fajsúlyos drámában is címszerepet vállalt. Kovács Frigyes, a délvidéki színjátszás doyenje, közel egy éve készül e bemutatóra.

fodor_zsoka

forás: google.hu

Mi történik egy kisváros közösségével, ha az egymilliárdos összeg ígérete – a hatalom minden moralitást felemésztő eszközeként – megjelenik a feje felett, s kis nyújtózkodással elérhető távolságba is kerül? Hogy alakítja a közösség életét, változtatja a meglévő emberi viszonyokat, hogyan csinál barátból ellenséget, vetélytársból szövetségest – a felemelkedés álmát ígérő pénz? A tavaszi évad második bemutatója Az öreg hölgy látogatása erre keresi a választ.

Interjúrészlet Dürenmatt-tal 1980-ból:
Önt tartják a legfontosabb német nyelvű drámaírónak Brecht óta, az utóbbi időben azonban szinte csak rossz kritikákat kapott. Nem érzi ezt ellentmondásnak?
Friedrich Dürrenmatt: Nem, miért? Teljesen lényegtelen. Ez történik mindenkivel. Vegye Beethovent, a legjobb példa. Az Ötödik Szimfónia után leírták. Az emberek hallgatták a vonósnégyeseit, és csak néztek: mi van ezzel a Beethovennel? Úgy kezelték, mint egy idiótát. 
Olvassa, amit a kritikusok írnak Önről?
Dürrenmatt: Szinte soha. A kritikusokkal már csak egészségügyi okokból sem foglalkozom. Ez egy teljesen felesleges dolog. A legfurcsább az, hogy ezek azután állandóan meg akarnak látogatni. Hensel például szörnyen aggódva kérdezte, átjöhet-e. Azt feleltem: miért ne? Azt hitte ki fogom dobni. Kínos, de nem olvastam egyetlen kritikáját sem. Vagy Joachim Kaiser: nyugtalanul felhív, aztán átjön, és borokról kér tőlem tanácsot, de egészen félénken.
A legrosszabb kritikákat "A csaló" c. darabért kapta, amelynek Zürichben volt az ősbemutatója 1973-ban. Friedrich Luft gyerekesnek nevezte, Reinhart Baumgart Millowitsch és Strindberg keverékének, Günther Rühle pedig már csak cinizmust látott benne, „embergyűlöletet, és egy rakás hullát."
Dürrenmatt: Nem tudom miért olvassák mindig a fejemre, hogy megvetem az embereket. Ludwig Marcuse is ezt állította, akit egyébként sokra tartok.
Talán azért, mert megír egy komédiát, amiben aztán sorra ölik meg az embereket.
Dürrenmatt: De ez nem igaz. Ez csupán pletyka. Sokkal kevesebb halottam van, mint Shakespeare-nek, mert soha nem írok csatajelenetet. A "Herkules Augiász istállójában" egy hulla sincs, a "Play Strindberg"-ben sem. "A meteor"-ban van négy, igaz, de azért az csak nem túlzás! Az én „Titus Andronicus” átiratomban például van egy néger, aki Shakespeare-nél meghal, nálam pedig életben marad! Úgyhogy eléggé visszafogom magam. Amúgy sem szorulok rá, hogy megvédjem a darabjaimat. Sose érdekelt, hogy mások mit mondanak rólam.

oregholgy

 

Reméli, hogy az utókor majd megérti a darabjait?

Dürrenmatt: Egyáltalán nem remélek semmit. Még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán ez a mi kultúránk fennmarad. A gondolat, a saját halálomról írni, számomra éppen olyan furcsa, mint a Semmiről gondolkodni. A Semmi csak egy gondolkodás-beli baklövés, mint ahogy az Öröklét is mivel ezek absztrakt fogalmak, és a matematikából erednek. Nem az Örökkévalóságnak írok, hanem pénzért. A legtöbb, amit írtam, a kenyér miatt volt. Mindent írtam, rádiójátékot, kabarét, krimiregényt, bármit.
Színdarabot is csak pénzért írt?
Dürrenmatt: Természetesen az is szerepet játszott benne. Az „Öreg hölgy látogatását” anyagi kényszerből írtam. Az eredeti változat teljesen más volt, de úgy nem kellett volna a színházaknak, úgyhogy átírtam. Eredetileg az egy nagyon groteszk történet volt. Van egy gazda, aki rengeteg pénzt keresett Amerikában, ül a hatalmas Cadillac-jében és meglátogatja a völgyben azt a kis falut, ahonnan származik, és meg akarja ajándékozni a helyieket. Aztán egyszer csak meglátja a kocsmában azt a férfit, aki fiatalkorában kikezdett a barátnőjével, és felajánlja a falusiaknak, ha megölik a férfit, milliókat kapnak érte. Az emberek készségesen beleegyeznek, ám amikor épp végezni készülnek az áldozatukkal, hirtelen Holdfogyatkozás lesz, ők meg azt hiszik, itt a világ vége. Térdre rogynak, és imádkoznak. Aztán a Hold újra előbújik, és az emberek mégis gyilkolnak. Ilyesmit egyáltalán nem lehet színpadra vinni. Így lett a gazdag parasztból idős hölgy, aki hazatér, hogy bosszút álljon régi szerelmén, aki sok éve elhagyta. Van indítéka, ez az eredeti változatban nem így volt.

 

Forrás: Színház.hu, Jókai Színház, www.a-e-m-gmbh.com