Neurock - Ivánka Csabáról sugároz filmet a Hír TV

A HÍR TV dokumentumfilmeket bemutató, Vetítő című műsorának keretében látható Kisfaludy András Ivánka Csabáról szóló 55 perces dokumentumfilmje, amit három alkalommal is megtekinthetnek a nézők!.  

Mikor látható?

2012. január 15-én (vasárnap) 22.05 órakor, továbbá 18-án (szerdán)  14.05 órakor és 21-én (szombaton) 22.05 órakor. Szereplők: Ivánka Csaba, Hollósi Frigyes, Kézdy György, Kerényi Imre, Lázár Kati, Mácsai Pál, Nagy Árpád, Papadimutriu Athina, Papp Zoltán, Rubold Ödön, Vas Zoltán Iván, Bartos Zsóka, és a zenésztársak közül: Lakatos Bétoven Dezső, Merena Sándor, Patai Tamás.

Ivánka Csabáról

Ivánka Csaba Jászai Mari-, és Tamási Áron- díjas szí­nész-rendező, (Budapest 1948. április 17 - 1996. június 4.) a Színház- és Filmművészeti Főiskola szí­nész szakán 1973-ban végzett Vámos László növendékeként. A szí­nházrendező szakon Ádám Ottó taní­tványa volt, ahol 1987-ben fejezte be tanulmányait.

Ivanka_Csaba_2Pályája 1973-ban a Bartók Színházban indult. 1974-től 1981-ig a Székely Gábor, Schwajda György majd Kerényi Imre, végül Paál István vezette Szolnoki Szigligeti Színház művésze. Vendégként dolgozott a Radnóti Szí­npadon, az Arany János Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a Katona József Színházban és a Madách Színházban. 1982-től a Nemzeti Színház tagja volt, ahol Vámos László, Kerényi Imre, Csiszár Imre, Sí­k Ferenc, Iglódi István rendezéseiben játszott, s később rendezett.

Művészi munkájára nagyfokú igényesség, elmélyültség volt jellemző, amely szerencsésen párosult az új iránti fogékonysággal, integrációs képességekkel, kreatí­v sugallatokkal, esztétikai - etikai tartással, s feddhetetlen emberséggel. Sokirányú tehetsége alkalmassá tette hatalmas prózai szerepek elmélyült megformálására, s nagy énektudást igénylő kimagasló zenés szí­nházi alakí­tásokra egyaránt. A szí­nház egésze érdekelte, ezt jelzik dramaturgiai munkái, s mindenekelőtt igazi alkotóközösségeket teremtő rendezései.

A szí nház mellett másik szerelme a rockzene volt. Alapí tója, zeneszerzője, szövegí rója és énekese volt a Topó Neurock Társulatnak-nak (1982-92), majd a Topó Hungarock Trupp-nak (1994-96).

Csabáról bővebben - Kopecsni Péter írásából

Csabáról beszélni: ehhez először is őszintének kellene lenni. Vagyis ki kéne lépni önmagamból. Pedig éppen ott benn volt jó vele együtt lenni: mérhetetlen tágasságban, folytonos megnyí­lásban, szüntelen égésben. Tisztí tott, megnyitott, égetett. Szinte az őrületig heví tett izzásban fájt és volt boldog. Például a szí npadon. Vagy amikor másokkal dolgozott. Vagy együtt volt.
Mindent akarok, mondta a kocsmában. Nem értettem. Elmúlt negyven. Én még harminc sem. És mindent akartam, persze, még mindig. Mivel még rendkí vül keveset tettem. De ő! Sikeres szí nész, pályája derekán. Családos ember.
Igen, rendezni is, játszani is, énekelni is a zenekarral, mondta. Akkor kezdett járni rendezőszakra. Fölemelte a tele korsót az asztalon szétszórt, akkor már számtalan kiürí tett söröskorsó rendezett kuszaságából. Egy rádiójáték tervén dolgoztunk. Hirtelen porszemnek éreztem magam. Pislákoló lángnak. Moccanatlannak. Tágassága, lobogása, szárnyalása mellett. Mintha egy teljes bolygórendszer fölött uralkodna, tette vissza félig kiürí tett korsóját és tolt arrébb néhány másikat.
Sosem viszik el ezeket az üres korsókat? Hé, pincér! Nem tudom letenni a papí rt sem!Harsogta fejhangon, de a szeme fénylett a mosolytól. Játszott, persze, bohóckodott. Mintha magát az Úristent szeretné ugratni csúfondáros kötekedésével, és nem a hallgatag, lassú járású Gyuri pincért. Aki, bár láthatóan nem lelkesen, de belement a játékba, repülök, művész úr, motyogta faarccal a terem végéből. Elég, ha mozdul, Gyurikám, süví tette felé Csaba. És a magasban széttárta karját.
Bolygórendszert irányított.(...) 

Csaba szárnyalt. És mindenkit fellelkesített. A színészek lubickoltak izzó, vibráló erőterében. ("Tudom, lehetetlen, de ti mégis. Repülni kell!") Végig ott voltam. Figyeltem. Lenyűgözött. Volt persze őrület, vita, morgás - nem volt könnyű dolga -, de mindig nevetés lett a vége. ("Te most szí nész vagy, vagy rendező? Mi akarsz lenni?" "Én minden akarok lenni.")("Ez nem színház, itt nem lehet annyit instruálni, előtte végigelemezni, elpróbálni, itt nem lehet kicsúszni az időből. Itt meg kell csinálni, és ha lejár az idő, el kell menni.") Játékosságával, örök mosolyával, lelkesedésével sikerült rávennie mindenkit, hogy a térhatás kedvéért a mikrofonerdő között bujkálva hitelesen megformálja a szerepét. ("Onnan hallom?" "Innen hallom, pedig onnan kellene." "Közel vagytok. Hátrébb álljatok, tí z centivel! Jó. Fölvétel. Adom a jelet." "Túlbonyolí tja a Csaba." "Nem fogunk végezni." "Ez balettiskola, nem rádió!!" "Én megöllek!" "Tudom, hogy nehéz, de csináljuk." "Dobog, nem jó." "Tudom, lehetetlen, de ti mégis." "Ezt, fiam, én nem tudom megjegyezni." "Megölöm ezt a Krisztust!" "Na, most mondd meg, összekerülök egy Krisztussal és ilyen gonosz!" "Öld meg!" "Feszí tsd meg!" "Igaz, Krisztus is kegyetlen volt." "Miatyánk, ki vagy a mennyekben..." "Akkor az öregasszony hátrébb kerül...ja! Te itt vagy!" "Meg akarsz ölni! Én már tudom, miért engem hí vtál, ezt nem lehet akármelyik öregasszonnyal megcsinálni.") És megszülettek a ritka színészi pillanatok. Megérte, hogy megkí noztál bennünket, mondták a szí nészek végül mosolyogva. ("Jó! Szép lett! Nehéz volt ám! Fogják ezt tudni? Fogja az, aki ott ül és hallgatja, hogy ebben mennyi vesződség van?!")Valóban: izgalmas, élő miliőt teremtett három egymásra utalt alak egyszerű története köré. Ami a kvadrofon technika leleményes kihasználásának köszönhetően rendkí vüli térélménnyé is vált.