Kiss Csaba pályázata a miskolci nemzeti színházért

Februárban már eldől, ki vezeti Halasi Imre távozása után a Miskolci Nemzeti Színházat: Kiss Csaba vagy Koltay Gábor. Ezen a héten kerül sor a szakmai bizottság előtti meghallgatásra. Ez alkalommal, a beérkezett dolgozatokat, információink szerint Gyüdi Sándor (szegedi igazagtó), Soós Péter rendező, Seregi Zoltán rendező és Szűcs Gábor rendező bírálják el. Kiss Csaba pályázatát már olvashatják a Színház.hu-n.

kiss

Miért pályázik Kiss Csaba a Miskolci Nemzeti Színházra? - Válasz 5 pontban

Színházi pályámat Miskolcon kezdtem. A Színház – és Filmművészeti Egyetem elvégzése utána első munkahelyem a Miskolci Nemzeti Színház volt – igazgatóhelyettesi státuszban. Az átépítés előtti utolsó évad volt ez, a „nagy évad”. Erős, kiegyensúlyozott társulat jött létre – újak és régiek, mint Szervét Tibor, Varjú Olga, Horváth Lajos Ottó és Margittai Ági, Szegedi Dezső, Máhr Ági, Csapó János és sokan mások. A társulat „fiatal” volt, tele ambícióval, bizonyítási vággyal. Az első évadban olyan előadások születtek, mint a Stuart Mária, a Cyrano vagy az első miskolci balett-előadás, a Diótörő. A színházcsinálás izgalma mindenkit magával ragadott. De ugyanilyen meghatározó élmény volt számomra: a közönség szeretete. Sok helyen megfordultam azóta az országban Győrtől Debrecenig, de ilyen mély színházszeretetet, kíváncsiságot és ízlésbeli érettséget sehol nem tapasztaltam.

A második személyes ok: a lehetőség. Miskolcnak – európai léptékkel mérve is – egyedülálló színházi infrastruktúrája van. Az öt helyszín azonban elsősorban nem mennyiségi kihívás, hanem tartalmi, ugyanis az öt játszóhely az négy önálló színház. Négy stílus, játékmód, arculat. A lehető legszélesebb színházi spektrum egy épületegyüttesen belül: a mobil nézőterű Játékszíntől a Csarnok kísérletezésre csábító izgalmas terén át a Nagyszínház klasszikus eleganciájáig, a Kamaraszínház laza közvetlenségéig. A mozgatható tetejű Nyári Színház pedig fesztiválok, nyári játékok ideális helyszíne. És a kiváló építészeti feltételekhez három önálló tagozat – színészek, zenészek, énekesek, táncosok. Hihetetlen adottság és kincs. Egy 21. század teátrumának A modern nemzeti színház elképzelésem szerint olyan művészeti intézmény, amely változatos és minőségi előadásokat hoz létre minden műfajban, minden közönségréteg számára. Ezáltal tud meghatározó szerepet játszani a város szellemi és társadalmi életében. Mindenkit megszólít, megérint. Folyamatos párbeszédet kezdeményez a nézőkkel, a társművészetek képviselőivel, a színházi szakmával, odafigyel a világra, gondolkodik és gondolkodtat. Természetesen kikapcsolódási lehetőséget is jelent, de ennek színvonalát is professzionális igényesség és ízléses jellemzi. Amikor „szórakoztat”, akkor is minőséget nyújt; a nézőt partnernek tekinti és nem fogyasztónak. A Miskolci Nemzeti Színház játszóhelyei, tagozatai ideális feltételeket kínálnak a XXI. század nemzeti színház eszményének befogadására.

A harmadik személyes indok: nagyon hiszek a színház és a fiatalok egymásra találásában. Tizenhét éve tanítok jövendő színészeket, rendezőket, dramaturgokat, érettségi után lévő fiatalokat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Drámaírói Kerekasztal tagjaként pedig számtalan iskolai beszélgetés, rendhagyó irodalomóra, előadás utáni találkozó résztvevője voltam. Mindig izgatott az a kíváncsiság, figyelem, amellyel a gimnazisták, a felnőttkor küszöbéhez érkező gyerekek az előttük járóktól próbálnak véleményt, útmutatást nyerni: merre halad a világ? És ahogy nőnek az egyes generációk közötti szakadékok és válaszfalak, úgy erősödik a jelentősége annak a pár helynek, ahol komolyan vagy játék mögé bújva az alapfogalmakról lehet gondolatot, érzést, tapasztalatot cserélni. A férfiról és a nőről, a halálról, az élet értelméről, a hazáról, erkölcsről, becsületről, szerelemről, a szülőkről, az emberek közötti viszonyokról. Ezen titkos párbeszéd egyik helyszíne a színház. Ilyenkor nem a Csongor és Tündéről, a kötelező olvasmányról van szó – hanem a kamaszkor végéről, a választás kényszeréről, a csalódásról, a csábításokról. A jó színház az életről szól – a művészet csak formája, nem célja a gondolatok és érzések megmutatásának. Az értelmes és érzelmes színházat szeretem. Hiszek a nevetésben is, a vígjátékban, a jó poénban, de nem hiszek az olcsó szórakoztatás szükségességében. A színpadi bóvliban. A Miskolci Nemzeti Színház egy város, egy régió színháza, nevében és eszmeiségében kiemelt intézmény, amelynek műfaji sokszínűséget kell képviselnie és különböző ízlésű társadalmi rétegeket kiszolgálnia. A könnyű műfajban is minőséget kell képviselnie.

A negyedik személyes indok: a színház kinyitása új közönségrétegek felé. A fiatalokkal tervezett tartalmasabb kapcsolat már megelőlegezte ezt, de igazán jelentőssé a nyári időszakra tervezett színházi fesztiválokon válik. A „Bartók+” Miskolci Nemzetközi Operafesztivál közkedveltsége, országos és nemzetközi hírneve késztetett arra, hogy a város saját közönségére és az idelátogató turistákra építve hasonlóan eredeti, jól körülhatárolható tematikájú színházi szemléket tervezzünk. A város anyagi helyzetét figyelembe véve jóval szerényebb költségvetésű, állami- és uniós támogatásra joggal pályázó fesztiválokra gondoltunk, amelyek a Határon túli magyar színházak előadásaira, illetve az európai művészeti egyetemek vizsga-produkcióira épülnének. A pályázatban részletesen ismertetett két fesztivál a színház hagyományos nézői mellett új közönségrétegeket is megszólít, és a „Bartók+” -Miskolci Nemzetközi Operafesztivállal együtt sokszínű, differenciált kulturális kínálatot teremt. Ha a színház a maga eszközeivel hozzá tudna járulni ahhoz, hogy a város lakói büszkébbek legyenek városukra, az idelátogatók pedig egy tartalmas színházi élménnyel gazdagabban távozzanak, akkor a Miskolci Nemzeti nemcsak a régió kultúráját meghatározó szellemi centrumként, de a nyár egyik vonzó helyszíneként is szerephez jut.

Az ötödik személyes ok: a csapat. Bár a pályázati kiírásban az ügyvezető igazgató, mint egyszemélyű felelős vezető jelenik meg, ahhoz, hogy egy színháznak saját, eredeti szellemisége legyen, elengedhetetlen, hogy állandó alkotógárdája, egymás munkáját tisztelő és segítő művészi kara legyen. Jelen pályázat összeállításában ilyen csapat volt a segítségemre, az egyes fejezetek több ember együttgondolkodásának, több hónapos munkájának eredményei. Ez a közös munka a legfőbb biztosítéka annak, hogy ami a következő oldalakon olvasható, az nem puszta álmodozás, szép szavak fűzére, hanem tizenkét alkotó ember művészi programja, hitvallása. A prózai színházi rész Szabó Máté, Béres Attila, Keszég László, Rusznyák Gábor és Szőcs Artúr rendezők, Rácz Attila és Ari-Nagy Barbara dramaturgok, a zenei fejezet Silló István karmester és Kesselyák Gergely, a”Bartók+” Miskolci Nemzetközi Operafesztivál művészeti vezetője, a tánctagozat programja pedig Kozma Attila, a Miskolci Nemzeti Színház koreográfusa együttműködésével születetett. A gazdasági és marketing fejezet megírásában Herczeg Tamás kulturális menedzser szakmai útmutatását vettem igénybe.

Magam és kollégáim nevében remélem, hogy az pályázatban részletesen ismertetett elképzeléseink, terveink a Város képviselőtestületénél megértésre, támogatásra találnak, és a jövő évadtól a színpadon is valóra válthatjuk őket.

Kiss Csaba, Jászai Mari-díjas rendező, József Attila-díjas drámaíró

A pályázat innen letölthető.

 

Kapcsolódó anyagok:

  • Koltay Gábor miskolci terveiről beszélt

    Koltay Gábor miskolci terveiről beszélt

    Koltay Gábor is pályázik a Miskolci Nemzeti Színház vezetői posztjára. A Balázs Béla-díjas filmrendező (korábban a Szabad Tér Színház igazgatója) elképzeléseiről mesélt. Lapszemle. ...»

  • Nyitott, a közönségéhez az alkotók révén is kötődő teátrumot ígér Kiss Csaba rendező, aki a Miskolci Nemzeti Színház vezetői posztjára pályázik öt rendezővel: Keszég Lászlóval, Béres Attilával, Szabó Mátéval, ...»