Színház a Gödörben I. - Élőben tudósítottunk

Színház a Gödörben I. címmel hétfőn 11 és 17 óra között tartják a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság által közösen szervezett szakmai konferenciasorozat első eseményét az Erzsébet téri Gödör Klubban. Erről tudósítottunk. Hamarosan a 3. beszélgetés teljes hangfelvételét és videofelvételét is közöljük. 

A 3. beszélgetés teljes hangfelvételét elérhetik itt

3/ 1. rész

3/ 2. rész

3/ 3. rész

Töredékek a 3. beszélgetésből

17.00 Schilling Árpád felvetését itt hallgathatják meg

Vidnyánszky Attila, az MTI-nek nyilatkozva a konferenciát, a párbeszéd elindítását fontos lépésként értékelte. "Az eljövendő idők, a pénztelenség az egész szakmára veszélyt jelent, a helyzet összefogásra kell késztessen, akkor tudunk érvelni, akkor van súlyunk" - mutatott rá.
Az előadó-művészeti törvény finanszírozást érintő oldala 2013-tól fog működni, mindenkiben nagy aggódás és várakozás van ezzel kapcsolatban - mondta, hozzátéve, hogy áprilisig kell elkészíteni a színházak új besorolását (nemzeti, kiemelt, illetve pályázati úton támogatott intézmények).

16.00 Zrinyi Gál Vince kérdését és Vidnyánszky Attila válaszát itt hallgathatják meg

Zrinyi Gál Vince kérdésére, „miért nem védi a következő törvény a 6-os kategóriához, későbbiekben 3-as kategóriához tartozó színházakat, Vidnyánszky Attila így felelt: „Az előző törvény azt elérte, hogy a struktúrán kívüli független színházak másfél év alatt megháromszorozódtak. Én egyszer kaptam egy levelet, amelyben megkérdezték: mi a bajom azzal, ha 1000 színház lesz Magyarországon. Én úgy érzem, hogy nem lehet 1000 színházat megvédeni, egyszerűen nem olyan idők járnak. Ezt éreztem korábban is, 2008-ban, amikor a szakmához hozzávágtak rengeteg pénzt, ami mögött nem volt fedezet, és ezt a szakma támogatta! Úgy gondolom, az volt a cinikus aktus. Igazad volt, amikor azt mondtad, a színház túlhaladt önmagán, hiszen nem csak azt jelenti, hogy előadásokat játszik, hanem kimozdul, hátrányos helyzetűeknek játszik. A debreceni és a beregszászi színház hosszú évek óta gyakorolja ezt, mégiscsak úgy gondolom, elsősorban előadásokat hozunk létre, közönséget fogadunk. Ezt a fajta történetet kell nagyon erősen védeni. Boldog lennék, ha ezt a kört levédenénk, hogy egy év múlva már ne lehessen szó arról, hogy bezárnak olyan színházakat, mint a Kamaraszínház vagy a Játékszín”.

(...)

15.37 Vidnyánszky Attila bevezetőjét itt meghallgathatják.

Vidnyánszky Attila elsőként a magyar színházi struktúráról beszélt. „Sokat beszélgettem a struktúra átalakításáról. A törvény is azt a gondolatot képezi le, hogy a struktúra nagy érték, megőrzendő valami. A magyar színházi rendszer csodálatos dolog és nem lehet hivatkozási alap, hogy más fővárosokban kevesebb az államilag eltartott színház Minden egyes színházért kár” – fogalmazott a Magyar Teátrumi Társaság elnöke.

Kriza Zsigmond elmondta, hogy az új előadó-művészeti törvénybe foglalt "nemzeti státusz" illetve "kiemelt státusz" egy minősítés eredménye, azok a színházak, amelyek nem tartoznak ebbe a körbe pályázati úton juthatnak pénzhez. 2013-ban lesz irányadó az új finanszírozási modell. Azok, akik pályázati úton jutnak forrásokhoz, azaz különböző működési struktúrájú szervezetek a sajátosságaiknak megfelelő szempontrendszer szerint kaphatnak majd támogatást. „A minősítések nem azt jelentik, hogy minőségi különbség van a szervezetek között, (...) de a struktúrában más a helyük, feladatuk. A törvény szerint nem jut automatikusan támogatáshoz az, aki valamilyen művészeti tevékenységet folytat” – tette hozzá.

A törvény hullámokban lép hatályba, éppen azért, hogy amennyire csak lehet zökkenőmentes legyen a színházak működése.

A beszélgetést hamarosan teljes terjedelmében meghallgathatják nálunk.

15:15

Megkezdődött a  "Nemzeti - kiemelt - egyéb", régebbi és új kategóriák az előadó-művészeti törvény tükrében című beszélgetés, a felkért előadók között van Gáspár Máté és Vidnyánszky Attila,Magyar Teátrumi Társaság elnöke is.

 

A Webséről is esett szó

Horgas Péter és Horgas Ádám mutatta be a webse.tv portált, mely elmondásuk szerint egy konkrét megoldási lehetőséget nyújt a szakma számára, hogy új, civil támogatói forrásokat vonjanak be.

Az előadást Horgas Péter vezette be a WEBSE keletkezésének gondolati alapjaival.

Utána Horgas Ádám prezentációjában elmondta, hogy meglátása szerint túlzottan nagy a színházak függősége az állami támogatásoktól, ráadásul ezeknek a támogatásoknak vélt, vagy valós politikai ára van, ami a hazai politika súlyos polarizáltsága miatt szétszakítja a szakmát is. Be kell vonni a civil szféra forrásait és felületet adni az összefogásnak. A webse.tv egy szakmai alapú közösségi bázis, mely a színházi és filmes szakmát hivatott egybegyűjteni, valamint az első, magyar crowdfunding oldal, ami - a hazai viszonylatban - merőben új támogatási formát jelent. Egyfajta virtuális producerként teremtenek a kultúra számára új financiális felületet. Horgas Ádám elmondta, hogy a vállalkozás működőképességének egyik alapvető feltétele, hogy a színházi és filmes szakma jelen legyen az oldalon, hisz csak így juthatnak támogatásokhoz.

Novák Péter, az esemény moderátora hozzátette, hogy meg kell ragadni minden lehetőséget, mert az idő sürgetőbb, mint gondolnánk.

 

A 2. beszélgetésről

14.30 L. Simon László a színházak helyzetéről

L. Simon László elsőként közölte: „Nem tudok nem képviselőként beszélni” – mire Novák Péter megjegyezte: „Mi csak jót akartunk”.

Ezután a Nemzeti Kulturális Alap elnöke arról beszélt, hogy annak a több mint 40 milliárd forintnak, amit a színházi rendszer felemészt, kevesebb mint egytizedét adja az NKA és az állam áttételesen, amikor az önkormányzatokon keresztül finanszírozza a kultúrát. „A magyar állam még mindig sokkal több pénzt költ a színházi rendszerre, minta amennyi pénze valójában van erre a működtetésre. Beszéljünk feketén és fehéren: Magyarországnak nincs ennyi pénze a színházaira. Az is igaz, hogy annál kevesebb pénzt költünk a szinházi rendszerre, mint amit megszoktunk és amennyit szívünk szerint elköltenénk. Ez egy látszólag feloldhatatlan ellentmondás és minduntalan politikai torzsalkodás lesz belőle” – fogalmazott L. Simon, aki arról is szót ejtett, hogy európai összehasonlításban is nagy a disztancia a jegyárak között.

„Szembe kell néznünk azzal, hogy jelen pillanatban, a magyar társadalom szívesen színházba járó rétege nagyságrendekkel több pénzt nem tud kifizetni. Azzal is szembe kell néznünk, hogy sokan a jelenlegi megosztást igazságtalannak tartják. Részben ennek orvoslására tesz kísérletet az új előadó-művészeti törvény. Amíg a Minisztérium nem alkotja meg a végrehajtási rendeletet, addig félkarú óriás ez a törvény. Minden azon fog múlni, hogy milyen lesz a rendelet” – tette hozzá L. Simon.

„Miközben örvendetes, hogy az előadó-művészeti törvény a TAO-n keresztül jelentős többletforrást biztosít a rendszernek, a TAO-ra sokan szemet vetettek. Ez néhány éves nagy örömforrás volt, de tarthatatlan. Nem csak azért, mert bejött a sport, ami joggal tart igényt a TAO-ra” – közölte az NKA elnök, aki elárulta, régóta ostromolják őket azzal, hogy nyissák meg a TAO-t a közgyűjtemények, az irodalmi szervezetek, stb. számára. „Ezt szakaszosan meg kell tenni. Eddig nem azért nem tettük meg, mert nem értünk egyet vele, hanem azért, mert ez a gazdaságpolitikának egyelőre nagy falat” – fogalmazott L. Simon, aki szerint újabb forrásokat fog elvonni, ha mégis kinyitják a TAO-t.

Az NKA elnök szerint át kell alakítani a teljes fenntartói szerkezetet, hiszen „a ház régóta ég, csak mindenki azt gondolja, az állam úgyis megoldja a problémákat”. Beszélt arról is, hogy nem lehet dilettáns módon, évad közben nekilátni az átszervezésnek, nem lehet színházaktól elvenni a támogatást. Úgy látja, hogy a Kamaraszínház és a Játékszín helyzetét a párbeszédhiány okozza. Azt is hozzátette, a szakmát semmi sem akadályozta meg a párbeszéd kezdeményezésében.

„Nem tudjuk fenntartani a közalkalmazotti rendszert. Nem fogunk tudni eltartani ennyi társulattal rendelkező színházat és nem biztos, hogy ez művészileg gondot okoz” – jelentette ki L. Simon László, aki szerint kell a bátorság az újratervezéshez és a szakmának együtt kell gondolkodnia.

A magánszínházak támogatásáról pedig elmondta: „A magánszínháznak az a lényege, hogy meg akar élni a piacról” – úgy véli nem érdemelnek külön állami támogatást.

14.20 Orlai Tibor szerint bezzeg státuszba kerültek

Orlai Tibor az utóbbi időszakban úgy érzékeli, hogy bezzeg státuszba kerültek. „Ennek nem örültem, mert a bezzeg gyerekeket egy idő után megutálják. Elmondanám, hogy komoly nehézségek árán tudjuk működtetni azt, ami létrejött” – mondta az Orlai Produkciós Iroda vezetője, aki úgy fogalmazott nem elvtelenül szeretné kiszolgálni a közönség igényét. Jelenleg 21 előadás van repertoáron és 2010-ben, a magánkézben lévő Belvárosi Színházban kezdtek el működni. „Igazából csak kevés szereplős darabokat tudunk megvalósítani, hisz az a szabály működik, hogy fenn kell tartania magát a produkciónak” – tette hozzá.

14.11 Boldog és boldogtalan családokról Mátyás Iréntől

Mátyássy Irén egy orosz írótól idézett: „A boldog családok egyformák, de minden család a maga módján boldogtalan. Addig, amíg a színházi életben az állami támogatás megfelelő arányban jelentkezett, addig nem éreztem az őszinte érdeklődést aziránt, ki hogyan működik. Most mindenki a maga módján működik sok kihívással szembenézve, ez egy alkalom arra, hogy elkezdjük meghallgatni egymás történeteit” – vélte Mátyás Irén, aki szerint lényeges volna, ha a kultúra jelentőségét érzékelné a pillanatnyi társadalmi közeg.

14:00 Egy nagyszabású családi produkcióról mesélt Póka Júlia

Póka Júlia két magánprodukció a Vámpírok bálja, és a Sakk képviseletében érkezett. „Családi vállalkozás keretében hoztunk létre édesanyámmal és díszlettervező párommal a Vámpírok bálját. A kérdésre, van –e élet az állami finanszírozás után, azt kell feleljem, egyelőre nincs. Egy magánprodukció nem tud úgy működni, hogy nincs befogadószínháza” – fogalmazott Póka Júlia. Elmesélte, hogy a Vámpírok bálja azért jöhetett létre, mert a család vállalta, hogy 200 milliós befektetéssel létrehoz egy színházi előadást. A 130 főt foglalkoztató, 20 ezer nézőt mozgató produkció csak azért marad életben már 5 éve, mert egy nemzetközi csapattal együttműködtek, találtak egy mecénást és egy befogadószínházat, a Magyar Színházat. „Az állam számára nem mérhetők a magánprodukciók eredményei. Valamilyen formában a struktúra részeként kellene őket kezelni, befogadószínházakat kellene kijelölni, vagy létrehozni, amelyek alkalmasak arra, hogy ezeket a magánprodukciókat bemutassák. Amíg ez nem történik meg, racionális magántőke nem fog befektetni színházi előadásokba, hiszen nem kiszámítható a rendszer. Egyik évadról a másikra kell alkudozni a játszási időszakért és erre színházat építeni hosszútávon nem lehet” – tette hozzá Póka Júlia.

13.50 Karinthy Márton a kezdetekről

Karinthy Márton elmondta, amikor megkérdezik, hogy van, röviden szokott válaszolni, és 100 oldalban megírja. „Pislogva hallgatom az adatokat arról, hogy milyen helyzetbe kerülnek a színházak. Amikor megalakultunk a semmi közepén volt egy üres pont és úgy gondoltam oda színház kell. Nem éreztem jól magam az állami közegben, (...) egy pánik szülte ötlet volt, hogy saját lábra kell állni” – kezdett mesélni Karinthy Márton, aki elárulta, 50.000 ft-os kezdőtőkével indultak. „Valószínűleg a marxizmus betonfalán az első rést mi vágtuk, mert ki kellett találni, hogy a kisszövetkezetek mintájára miként hozzuk létre a Hököm Színpadot” – tette hozzá az igazgató. „Az egyik szemem sír, a másik meg üveg” – mondta a színházak finanszírozási gondjai kapcsán és felidézte, a kezdeteknél sokszor előfordult, hogy vacsoráért játszottak. Arról is beszélt, hogy szerencsés helyzetben van, mert a könyvei bevételét vissza tudta forgatni a színházba és egy színházilag addig nem ellátott területen alapította a Karinthy Színházat. „Már olyan hirdetést is olvasni, hogy lakás eladó a Karinthy Színház mellett” – mondta az igazgató, aki szerint ez is jelzi, hogy színháza felkerült a színházi térképre.

13.42 Csóti József kortársról és újrafordításról

Csóti József, a Vígszínház gazdasági igazgatója arról beszélt, hogy a közönség nem olyan, mint 5 éve. „A társadalom értékítéletének változásával az emberek kifogásként nem azt mondják, nem érnek rá, hanem azt halljuk, „nem jutok hozzá”, nincs elnézést kérő hangsúly. (...) Fontosnak tartom a műsorpolitikát, azt, hogy azon belül a kortárs művek képviseltessék magukat, azok a darabok, amelyek érdeklik az embereket, amelyekben a mindennapjaikra rátalálhatnak. A magyar színházi élet sokat tesz a kortárs magyar drámáért. Ismerjük az intézményes kereteket, erőfeszítéseket, pályázatokat, amelyektől azt várjuk, hogy új magyar drámák szülessenek” – mondta Csóti József, aki arról is beszélt, hogy fontosnak tartja a klasszikusok újrafordítását, mert ezáltal a közönséghez közelebb kerülhetnek különböző művek.

13:30 Fekete Péter a színházak átvételéről a következőket mondta

„Az elmúlt időszakban a magyar színházi élet egyhatodát érintő fenntartóváltáson ment keresztül. A megyék elveszítették intézményfenntartó szerepüket.” – kezdte szavait Fekete Péter, aki erről állított össze egy tájékoztatót.

„Elég gyorsan eldőlt, hogy az állam nem szeretné átvenni az intézményeket, hanem a városok veszik át. De miért is? – merült fel a kérdés, hiszen semmi nem kényszeríti őket erre, a lakossági elváráson kívül. Tisztázni kellett, mi a helyzet a színházi vagyonnal, sértetlenül át tud-e kerülni a fenntartóhoz” – tette hozzá Fekete Péter, aki elárulta, erről több körben tárgyalásokat folytattak. Ennek eredményeként nagyrészt megtörténtek az átadások. Fekete Péter felidézte, elsősorban Nyíregyházán és Egerben merült fel tetemes adósságállomány, ráadásul az előbbi esetében 2 milliárdos jelzálog van a színészházon. A nyíregyházi színház nem nyithatna ki, ugyanis jelenleg nincs fenntartója, de Fekete Péter beszámolója szerint, úgy tűnik rendeződik a sorsa.

Békéscsabán nincs adósságállomány, jóváhagyták az átvételt, de a Jókai Színházban is komoly problémát jelent a megyei forrás kiesése. A Gárdonyi Géza Színház és a Harlekin Bábszínház esetében 61 milliós adósságállománnyal szembesült Eger város, de ezt állami konszolidációval kifizetik, az átvétel megtörtént. Ugyanakkor a városnak jelentős racionalizálási szándéka van a színházzal szemben.

Deutsche Bühne helyzete rendeződött, a Mesebolt Bábszínház is átvételre került, a Savaria Szimfonikus zenekart, ami az előadó-művészeti intézmények közé tartozik azonban nem. A Veszprémi Petőfi Színház esetében sikerrel zárult az átadás, akárcsak Zalaegerszegen, ahol a megye átutalta a fenntartói juttatást, mielőtt felszámolta volna önmagát.

13.14 Novák Péter megnyitotta a következő beszélgetést.

Az 1. beszélgetésről

12.29

Szikszai Rémusz lezárta az első beszélgetést. A következőre 13 órától kerül sor, a színház-finanszírozás kérdéseiről lesz szó Csóti József, Fekete Péter, Karinthy Márton, Mátyás Irén, Orlai Tibor és L. Simon László részvételével.

12.25 Lengyel Anna szerint a kiszámíthatóság kulcsszó

Lengyel Anna dramaturg, a PanoDráma vezetője is felszólalt. „Van egy kardinális fogalom, a kiszámíthatóság. Lehetne komoly szakmai vitát folytatni arról, hogy a Játékszín szórakoztató színház-e, lehet azzal érvelni, hogy ez a színház tartsa el magát egy minimális támogatás mellett, de azzal, hogy egyszercsak úgy döntenek, megszüntetik a színházat, sehol a világon nem lehet mit kezdeni. Reagálnék Kriza úr szavaira. Tudunk nemzetközi pályázatokról, többen eléggé képben vagyunk, azt is tudjuk, a pályázatoknál mindig van egy önrész. Én nemrég aláírtam egy pályázathoz kapcsolódó szerződést, és nem kis önrészt vállaltam, úgy, hogy fogalmam sincs, lesz-e egyéb pályázati lehetőségem a következő időszakban. Azt gondolom, nagyon sok konstrukció elképzelhető. Elképzelhető, hogy végre szembenézünk azzal, hogy léteznek ún. „commercial színházak”, elképzelhető, hogy merünk különbséget tenni, de mindez csak akkor lehetséges, ha a dolog kiszámítható” – fogalmazott Lengyel Anna.

12.00 A Kamaraszínházról

A Kamaraszínház és a Játékszín helyzetéről is szó esett. Szikszai Rémusz azt kérdezte, ki védheti meg a színészeket? Erre Kriza úr adott választ, aki elmondta, meg kell szüntetni az alkalmazottak jogviszonyát, tehát úgy nem lehet elküldeni senkit, hogy a törvénybe foglalt járandóságokat ne fizesse ki. „A másik része szakmapolitikai kérdés. Ha egy intézmény megszűnik, az a kérdés, a struktúra fel tudja-e szívni a művészeket. Ezért fontos az, hogy átmenetileg lehessen olyan pénzügyi alapra támaszkodni, ami segítséget nyújt. Pont ilyen fejlemények teszik létjogosulttá az említett alapot.”

Németh Kristóf, a Kamaraszínház színésze kért szót. „Bocsánat, hogy a pálya széléről bekiabálok, köszönöm, hogy rólunk is esik szó. Nagyon köszönjük a Teátrumi Társaság részéről az aktív szerepvállalást, valamint nagy örömünkre szolgál, hogy Szőcs Géza fogadott engem a múlt héten és arról biztosított minket, hogy a megoldáskeresést tartják szem előtt, szeretnék, ha be tudnánk fejezni az évadot és a tárcák közt egyeztetés folyik. (...) Talán nincsen pont ezeknek az ügyeknek a végén. Igyekszünk mindent elkövetni, hogy partnerekre akadjunk és be tudjuk zárni az évadot és megkezdjük a tárgyalásokat a színház átvételéről. 2001-ben köttetett közhasznúsági szerződés értelmében a Kamaraszínházat finanszírozni kell addig, amíg át nem veszi a főváros”.

11.42 A színészképzésről

Herczeg Tamás, arról mesélt, hogy amikor végeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, nem volt váratlan, mégis felkészületlenül érintette őket, hogy tele vannak a színházak. Az osztály nagy része később talált munkát, amiben szerinte közrejátszott, hogy együtt kezdtek el dolgozni. “Később, ahogy a maradéknak egyre nagyobb kedvünk lett együttgondolkodni, rájöttünk, máshogy ezt nem lehet működtetni, csak úgy, ha számlát tudunk adni. Megpróbáltuk azt is, hogy független társulatként a működési pályázaton pénzt nyerve státuszokkal működünk tovább, de a számunkra megítélt összeg 5 hónapig tartott, kénytelenek voltunk magunkat kirúgni. Azóta számlaadó kisiparosként dolgozunk” – mondta a HoppArt Társulat vezetője.

Zrinyi Gál Vince megerősítette, hogy ez az életmód nehézségekkel jár, az emberek felvállalnak olyan munkákat, amelyek nem feltétlenül biztosítják a megélhetésüket. Szerinte az a kérdés, a rendszer hogyan működik és hogy az egyetemek erre a rendszerre készítenek-e föl? Úgy látja, eddig elitképzés zajlott, de változtatni kéne, hiszen önmagában azzal, hogy a színész alázatos katona, nem tud mit kezdeni.

11.28 Művészstátuszról, szakmai nyugdíjról

Elsőként Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója olvasta fel írását a Színházi művészsors ma témában, amelyben megfogalmazta, dőlnek a bástyák, megjelentek a szekértáborok, színészkollegák állás nélkül maradnak, van munka, “csak már nem olyan”, életpályamodellváltás lehet a színész számára, ha elkezd rendezni, számos kolléga pályázik igazgatói posztra, független csapatok alakulnak, ha nincs munka a színész taxisofőrként, pincérként dolgozik.

Kriza Zsigmond arról beszélt, hogy vidéken még a státuszos jogviszonyban állók vannak többségben, felvetette a kérdést: érdemes-e a foglalkoztatási formák között jelentős különbséget tenni, és kiket tekintsünk színésznek. “Meg kell maradnia annak a hagyománynak, hogy társulatos rendszerben működnek a magyar színházak” – vélte Kriza, aki szerint a fogalommeghatározástól függ, hogy állunk a témához, a színészi életpályamodellhez. “Január elsejétől a szakmai nyugdíj megszűnt a színészek esetében, valaminek pedig a helyére kell lépni, ebben gondolom teljes a konszenzus” – tette hozzá. Úgy látja olyan rendszert kéne kialakítani, ami ösztökéli a művészeket a szerepvállalásra, valóban segít az érintetteknek, azoknak, akik tartósan munkanélküliek, hogy lehetőségük legyen alternatív hivatásgyakorlásra (oktatási intézményekben, a színház és az irodalom megszerettetésében vállaljanak szerepet, az utánpótlásbázis koncepciójába be tudjanak kapcsolódni).

Bálint András ennek kapcsán arról beszélt, évekkel ezelőtt nyugdíjkiegészítést képzeltek el, de a miniszter úr akkor azt mondta, erre nincs pénz, hiszen 70-80 millió forintba került volna évente. Ezután négy hónappal megjelent a Nemzet Színésze cím, amely pont ennyibe kerül. Bálint szerint érdemes lenne ezen újra elgondolkodni.

Kriza szerint a szakmai nyugdíjak megszüntetése egy jel arra, hogy az állam nem gondolkodik ilyesmiben. Úgy véli, hogy a szakmai szervezeteknek is megoldást kell keresniük, kifejezetten támogatandónak tartaná, ha önkéntes alapon, az éves nettó jegyárbevételt mindenki egy olyan alapba fizetné be, amelynek feladata a munkanélküliek segítése.

Konrád Antal a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke is felszólalt ennek kapcsán, szerinte el kellene gondolkodni azon, hogy a szakszervezetnek meg kell-e védenie azokat is, akik 40 éve csak röhögnek a szakszervezeten, de semmit nem tesznek hatalmának növeléséért. A legnagyobb problémának a kényszervállalkozást látja, azt hogy a színész olyasmivel is kénytelen törődni, amihez semmi köze nincs. "Bessenyei Feri azt mondta: Megadóztatjátok a szívemet? Ez történik most is". Művészstátuszra lenne szükség" - fogalmazott Konrád, aki szerint olyan echo rendszert kell kialakítani, ami nettó pénzt ad a színész kezébe.

Zrinyi Gál Vince, a KOMA vezetője szerint ez a rend és ezt el kell fogadni. „Azt az országot nem tudom elképzelni, ahol a színésznek nem kell vállalkoznia, de az asztalosnak igen. Azzal nem értek egyet, hogy az államnak nem kötelessége támogatni a színházakat, méghozzá nagymértékben, még akkor is, ha a színház nem üzlet”.  Zrinyi Gál arról is beszélt, hogy az új törvényben pont a pályázati rendszer biztonsága szűnik meg.

Kriza ehhez hozzátette, nem csak az állam ír ki pályázatokat, és az új világot meg kell értenie a művészeknek is.

11.12 Megnyitották a rendezvényt

Vidnyánszky Attila a Magyar Teátrumi Társaság elnöke és Csizmadia Tibor a Magyar Színházi Társaság elnöke nyitotta meg a rendezvényt.

“A szakma számos kérdésére egyre égetőbb választ adnunk, és ha mi nem beszélünk róla, akkor ezek elszállnak a levegőbe és valakik döntenek, vagy nem döntenek arról, hogy mi történik velünk” – mondta Csizmadia Tibor.

“A Színházi Társaság kezdeményezte ezt a találkozót, és mi örömmel betársultunk. Eredetileg a POSzT jövője kapcsán kezdtünk el beszélgetni, ott derült ki, hogy rengeteg kérdés van, ami talán fontosabb a POSzT sorsánál. Kíváncsi vagyok, sikerül-e valóban dialógust folytatnunk” – tette hozzá Vidnyánszky Attila.

Utána Szikszai Rémusz moderátor vette át a szót, aki az első témakörben színpadra szólította a vendégeket. Egy néző is szót kért, aki Tolnay Klári 1990-ben írott levelét idézte: “Egymás torka helyett egymás kezét fogjátok meg”.

 

godor_copy

11. 00 A programról

A rendezvény első témájaként - Színházi művészsors ma címmel - a tervek szerint arról lesz szó, hogy van-e életpályamodell a színészek és az egyéb színházi alkotók számára. "Társulati lét - vagy számlaadó, szövegmondó, kisiparos lét?" - teszik fel a kérdést a szervezők. A témában felkért előadók között van Herczeg Tamás, Zrínyi Gál Vince, Kriza Zsigmond és Hegedűs D. Géza mellett Hammerstein Judit, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős helyettes államtitkára is.
Az eseményen 13 órától a színház-finanszírozás kérdéseinek megvitatását tervezik, feltéve a kérdést, hogy van-e színházi élet az állam után. Ebben a témában többek között Csóti Józsefet, Fekete Pétert, Karinthy Mártont, Mátyás Irént, Orlai Tibort és L. Simon Lászlót, a Nemzeti Kulturális Alap, valamint az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnökét kérték fel előadónak.
A konferencián 15 órától "Nemzeti - kiemelt - egyéb", régebbi és új kategóriák az előadó-művészeti törvény tükrében címmel tartanak beszélgetést, a felkért előadók között van Gáspár Máté és Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke is.
Mint a konferencia rendezői írják, szeretnék, ha a színházi szervezetek élete elsősorban szakmai kérdésekről szólna, ezért határozták el, hogy közösen szerveznek egy programsorozatot. Céljuk az, hogy ezekben a nehezebb időkben megvizsgálják azokat a színházi modelleket, amelyek alternatívái lehetnek az eddigieknek.
A konferencia nyilvános, a szervezők fontosnak tartják azt is, hogy minden színház, tagszervezet egy-egy képviselője részt vegyen az eseményen és hozzászólásával segítse a témák sokoldalú megvitatását.

 

Színház.hu

A beszélgetést rögzítjük és teljes terjedelmében elérhetővé tesszük.

Tudósításunkat kérjük tartalmi kivonatnak tekintsék.