Gáspárik Attila: Dörner győzelme a világ szégyene

A román és magyar tagozattal működő Marosvásárhelyi Nemzeti Színház élére az ő személyében került először magyar vezető. Kinevezésének idején deklarálta: szeretné megteremteni a kultúrák közötti átjárást. Ám A 168 órának azt is elmondta, hogy a Dörner-féle Új Színház irányába semmiféle út nem vezethet. Az interjút szemléztük.

Arról, hogy kapott-e felkérést Dörner Györgytől Gáspárik Attila úgy felelt, még nem, de amúgy sem lehetne szó együttműködésről. "A kultúrák közötti átjárás nem jelenti az elfogadhatatlan ideológiák támogatását. Dörner Györgynek különben nem lehet sok rálátása a romániai magyar színházakra. Ami egyébként igaz sajnos a józanabbul gondolkodó anyaországiak többségére is. Ugyanis a határon túliak "témakörét" a magyarországi rendszerváltás után kisajátította a jobboldal, mára pedig megtelt szélsőjobbos retorikával. Miközben a határon túli magyarok között - színházivilágunkban éppúgy, mint közösségeink más részeiben - nagyon sok a baloldali érzelmű, liberális kötöttségű vagy zöld gondolkodású ember. Ám minket ritkán szólaltatnak meg, és persze mi sem tülekedtünk a médiaszereplésért. Így alakult ki az a hamis kép, amelyet például a jobbra igazodó és nagy buzgalommal nyilatkozó Patrubány Miklós és Tőkés László közvetített. Ennek alapján gondolhatja például Dörner György, hogy természetes szövetségei lehetünk sajátos vízióinak. Csakhogy nekünk nem volt és nem is lesz dolgunk azokkal, akik a hatalomtól kaptak "tehetséget" a pozíciójukhoz, és Európában vállalhatatlan eszméket hirdetnek. Ugyanakkor sokrétű a kapcsolatunk az olyan alkotókkal, mint például Babarczy László, aki egyetemünk professzora, vagy Ascher Tamás, Máté Gábor, Bodor Johanna" - fogalmazott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója.

gasparikGáspárik Attila, fotó forrása: manna.ro

"Dörner győzelme természetesen a világ szégyene, miközben Márta István máig "tartozik nekünk" egy Székely Gáborral. Márta menesztésének hallatán némi iróniával néztünk össze Ascher Tamással: nem hittük volna, hogy valaha Márta Istvánért fogunk kiállni. Persze az is igaz, hogy időközben megszolgálta ezt a kiállást. Leváltásának híre azért érte például Marosvásárhelyen, mert neki sikerült elérnie, hogy a húsz romániai magyar színház húsz év után végre megalapítsa saját kamaráját. Szimbolikus, hogy Márta István huszonnégy órával később "szabad ember" lett" - tette hozzá Gáspárik.
A dolog szimbolikájának érzékeltetésére egy másik példát hozott: "Orbán Viktorral egyetlenegyszer találkoztam, Márta István irodájában, az Új Színház egyik bemutatójának szünetében. Mások mellett ott volt Ráday Mihály, Tolvaly Ferenc, Sándor György, vagyis egy elég vegyes társaság. Beszélgettek, s én azon töprengtem, vajon van-e még ember Magyarországon, aki legalább egy premierszünet idejére képes párbeszédre bírni azokat, akiknek más helyzetben talán a másik üdvözlése is kényelmetlen. Azt gondolom, most a Márta István által működtetni próbált modell is mattot kapott. Az én olvasatomban az Új Színház körüli történet azt bizonyítja: szó sem lehet egyensúlyról, radikálisan választanod kell a két oldal között. Súlyosbítja a helyzetet, hogy mindeközben a szélsőjobb került pozícióba. (...) Sütő András írta egyik darabjában: Auschwitz nem a gázkamrákkal kezdődött, hanem az első rossz mondattal. Amikor valaki azt mondja, hogy semmi baja a zsidókkal, románokkal, cigányokkal, de... Magyarországon - a történelmi tapasztalatok ellenére - sokak tudatában máig erősen ott van ez a "de". Romániában csak húsz év után sikerült a magyar színházaknak kamarát alkotniuk. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elmúlt néhány éve pedig az igazgatók - igaz, elsősorban szakmai okból történő - leváltásáról szólt." - magyarázta Gáspárik Attila.

A teljes interjút a 168 óra nyomtatott számában olvashatják.