Vlad Troickij a Maladype vendége

Különleges vendéggel csalogata nézőit az e havi, 2012.jan. 29.-én tartandó Maladype Szabad Akadémia. Ez alkalommal vendégük a Magyarországra lassacskán hazajáró világhírű ukrán színész, rendező, Vlad Troickij.

Ki lesz a vendég?

Vlad Troickij, a kijevi DAKH színházi és művészeti központ alapítója és vezetője, illetve kijevi Gogolfest elnevezésű művészeti fesztivál megálmodója, a kijevi főiskola óraadó tanára, aki –sok más mellett- Anglia, Franciaország, Románia színházai után, számos magyar színházban is rendezett (Székesfehérváron, Kecskeméten, a budapesti Bárka Színházban. Debrecenben). Vendégük elfoglaltsága miatt a találkozás a megszokottól eltérő időpontban 14 órától 21 óráig tart. A beszélgetéseket Balázs Zoltán rendező és Kozma András dramaturg vezeti.

Me(s)ztelen - Vlad Troickij from vakum.hu on Vimeo.

Vladról bővebben
Troickij orosz színházi hagyományokból kiinduló, azokat megújító, nem mindennapi színházi szemléletmódja következetesen lemond az ábrázolt valóság illúziójáról. Magyarországon született rendezéseiben a hazaitól eltérő módszerekkel nyúl a többnyire klasszikus szövegekhez. Nem a cselekmény, hanem az állapot áll figyelme fókuszában. Munkáiban a színpadi képek, mozdulatok, szavak és a színházi jelek egyenlő súlyú „költői” használatával olyan álomszerű atmoszférát teremt, mely látomásos világszemléletén keresztül átszűrve fogalmazza meg a darab lényegét. Alkotói módszerében a színházat nem eredményként, hanem folyamatként szemléli, ezért közös műhelymunkával, szabad és bátor közös alkotói folyamat eredménye képen, hozza létre az előadásait, melyekben a „próbafolyamatot a színészek improvizációi, hosszas helyzetgyakorlatok teszik a játszók számára emlékezetessé”(Jászai Tamás), mindazon alkotók kreativitását és alkotói fantáziáját maximálisan ki- és felhasználva, akik az adott előadás létrehozásában részt vesznek. 
Magyarországi rendezései: Vörösmarty: Csongor és Tünde (Székesfehérvár 2006), Gogol: Pétervári történetek (Kecskemét 2009), Gogol: Utóirat (Kecskemét 2009), E.T.A. Hoffmann: Éjféli mesék (Budapest, Bárka Színház 2011), Gogol: Revizor (Debrecen 2011), Korngold: A halott város (ősbemutató, opera Debrecen, 2012.01.27.)

vlad

Troickij saját szavaival

Az ukrán Vlad Troickij 2011-ben Debrecenben rendezte A revizor című Gogol-darabot, amelyet beválogatták a POSZT versenyprogramjába is. A rendezővel Mátyás Edina beszélgetett az Ellenfényben.

– A magyar színház általában történeteket szeret mesélni. Ez a két előadás viszont egyáltalán nem erre törekszik, sem A revizor (ami mégis csak egy hagyományos darab), sem a különféle Hoffmann-művekből összeállított Éjféli mesék. A történetmesélés helyett mi a fontos ezekben az előadásokban? Mire törekszenek?

Vlad Troickij: Előadás-világok teremtésére. Vagyis olyan világokat mutatnak, amelyek az előadás folyamán konstruálódnak, és ebbe a nézőt is igyekeznek bevonni. Tehát valami olyasmire törekszenek, amit a lineáris történetmeséléssel nem lehet elérni. Ez azért is fontos, mert az igazi Gogol ismeretlen a magyar néző számára, Hoffmannt pedig egyáltalán nem ismerik.

– Milyen az igazi Gogol?

Vlad Troickij: Sokkal metafizikusabb, sokkal misztikusabb, sokkal filozofikusabb. A revizor számomra nem egyszerűen egy szatíra, hanem Oroszország, illetve Ukrajna képe – ennek a világnak mindenféle apróságaival, nüanszaival és mélységével.

– Pedig A revizort Magyarországon általában társadalmi szatíraként szokták játszani.

Vlad Troickij: Mindenütt a világon így szokták játszani, de engem nem ez érdekelt. Mert akkor tulajdonképpen minden szereplőnek a nevetséges vonásait kellett volna kidomborítani, számomra azonban egyáltalán nem érdekes a buta, hülye emberek létét figyelni. Az egyik legfontosabb célom az volt, hogy ne lássak a színpadon olyan színészeket, akik ostoba figurákat próbálnak ábrázolni. A revizor szereplői mind normális, élő emberek, akik különös, furcsa helyzetbe kerülnek. De emberi nyelven szólalnak meg. Tehát egyáltalán nem próbálnak butának látszani.

– Miközben a darab mégis csak komikus alakokat ábrázol, akik így-úgy-amúgy hazudnak, alakoskodnak, tévednek, így nevetségessé válnak.

Vlad Troickij: Mi mindannyian – mint az emberek többsége – hasonlóképp viselkedünk. De nem azért vagyunk komikusak, mert hülyét akarunk csinálni magunkból, hanem épp ellenkezőleg: okosnak akarunk mutatkozni, de általában sajnos mindig kiderül, hogy kik is vagyunk valójában. Épp ezért semmiképpen nem szabad eleve komikusnak játszani a szereplőket. Mert ha elkezdenek a színészek komédiázni, meghal az előadás.