Szacsvay László díjat vett át

A 2009/2010-es évadban alapította meg a Pécsi Sándor-díjat a sárospataki "A Művelődés Háza és Könyvtára". Az egykori sárospataki diák színművész emlékére alapított díjat az a női- és férfi színész kapja meg, akit a sárospatakiszínházbarátok az adott színházi évadban a legjobbnak tartottak. A 2102. január 19-én Szacsvay László személyesen vette át a Pécsi Sándor-díjat.

Megtiszteltetés

- Számomra ez többszörösen is megtiszteltetés - mondta a díjátadót követően Szacsvay László. - Egyrészt azért, mert több mint negyven éve tartó pályám alatt nem nagyon kényeztettek el díjakkal, másrészt pedig azért, mert a leghitelesebbek azok az elismerések, amelyek a közönségtől jönnek, hiszen értük, nekik játszunk mindannyian. A pályám során mindig is a munkában hittem, vallom, csak az a szerepmegformálás a hiteles a színpadon, amely mögött munka van, amelyik akkor is előjön, ha egy darabot két hónapnyi szünet után veszünk elő újra. Számomra nincs különbség kis szerep, vagy nagy szerep között. Szerep van, amelynek megformálásától is függ, a közönség megkapja-e azt az élményt, amiért a színházba jött. Végül, de nem utolsósorban pedig azért megható számomra ez a díj, mert arra a művészre emlékeztet, akit a pályám elején a legnagyobb példaképemnek tartottam.
20101114szacsvayl

fotó: origo.hu
 

Egy kézfogás 
Szacsvay László kitért Pécsi Sándorhoz köthető élményére is. 
- Nagyon nagy színészegyéniségnek tartottam, ezért is sajnálom a mai napig is, hogy soha nem játszhattam vele egy színpadon. 1971-ben kezdtem a pályámat és Pécsi Sándor 1972-ben már távozott közülünk. Egyetlen egy alkalommal találkoztam vele személyesen. Egyszer magánemberként eljött egy előadásra, amelyben én is játszottam. Természetesen nem miattam jött a színházba, de jó érzés volt a példaképem előtt játszani. Előadás után a társalgóban tiszteletteljesen köszöntöttem. Ekkor ő felállt és kezet fogott velem. Ezt a kézszorítást a mai napig hordom magammal és nem csupán azért, mert az én pici kezem szinte elveszett az ő hatalmas lapáttenyerében, hanem azért is, mert megvolt benne az igazán nagy egyéniségekre jellemző vonás, hogy a kezdő színészek teljesítményét is elismerte. Ez számomra akkor hatalmas biztatást adott, amely kihatással volt a későbbi pályámra.

forrás: Észak-Magyarország