Mohács - szórakoztatva tanítanának Egerben

Mint ahogy korábban hírül adtuk, premierre készül az egri Gárdonyi Színház január 27.-én. Háy Gyula: Mohács című darabját mutatja be a társulat.

Csiszár Imre, rendező a darabról:

„Zuhanunk, zuhanunk, Szentatyám!” – írta az ifjú II. Lajos király egyik utolsó levelében a pápának. Nem írhatta volna szebben, igazabban. Az ő királysága tíz esztendeje nem volt más, mint egyetlen zuhanás. Eladó volt már minden. Eladó és ellopható. Magyarország a Mohácsot megelőző tíz évben veszett el igazán. Mohács már csak a ráadás volt. Háy Gyula drámája pontos és realisztikus pannóját festi meg ennek a kornak; az elszegényedett, már csak Jézus segítségében reménykedő királynak, a gyermektelen királynénak, a csak saját politikai sikerükkel foglalkozó Habsburg monarchiával, és a haszonszerzéssel, birtoklásvággyal eltelt magyar főurakkal, nemzetes asszonyokkal. A magyar történelem egy kivételes pillanatát élhetjük át, - van mit tanulnunk belőle… Ez egy történelmi dráma, ahol a történelem egyfajta például szolgál a mának. Háy Gyula 1960-ban fejezte be a darabot, aminek nagyon erős áthallása van a mához. 1526-ban játszódik ugyan, egy nagyon kritikus helyzetében a magyar nemzetnek, Háy elkezdte írni ’56 után, és mi most bemutatjuk ma, amikor szintén nehéz helyzetben van a társadalom. A színháznak a szórakoztatás mellett van okító, tanító, művelő szerepe is, amely segít megismerni a történelmünket. Ez a darab tragikomédia, szórakoztatva tanít és tanítva szórakoztat. Látványos, hiszen tömegeket mozgósít a színpadon, hamisítatlan történelmi környezetben játszódik, azonban a szöveg áthallásokkal teli, asszociációkra ad alkalmat. Minden korabeli és minden mai egyszerre. Magára ismerhet a néző. Személyekre, helyzetekre, mondatokra.

Venczel_Valentin_Karalyos_GaborVenczel Valentin és Karalyos Gábor (fotó: Gál Gábor)

Karalyos Gábor főszereplő az munkáról:

"Bevallom először kicsit féltem a műtől, de már első olvasáskor kiderült: nem egy száraz történelmi szövegről van szó. Sajátságos hangulata, tiszta, egyértelmű szándéka van. Mindannyiunk problémájáról szól, olyan kérdéseket feszeget, amelyek ma is aktuálisak, s a királyt is emberi oldaláról közelíti meg. Nagy várakozással és örömmel dolgozom a megyeszékhelyen. Bár eddig az intenzív próbafolyamat során jobbára csak a színészház és a színház közötti utat ismertem meg igazán, most már szeretném jobban felfedezni a várost. Közel tíz évig éltem a fővárosban, majd falura költöztem, Egerben pedig remekül érzem magam. A mostani munka közös gondolkodást igényel, az én felelősségem pedig abban rejlik, mennyire tudom befogadni a rendező elképzeléseit. Nagyon sokat kell mozgósítania az embernek egy ilyen előadás próbája alatt. Meg kell találni a megfelelő helyzetet, amit be tudok helyettesíteni az adott szituációba. Tréfásan azt mondhatnám: soha nem voltam még király, nem uralkodtam két ország fölött. Ráadásul először nem is lehet igazán tudni, hogy őrült-e az uralkodó, vagy csak annak tetteti magát, esetleg alkalmatlan-e a feladatra, vagy mások tették azzá.

MOHÁCS

II. Lajos:    Karalyos Gábor
Mária:    Marjai Virág
V. Károly:    Radvánszki Szabolcs
Ferdinánd:    Ozsgyáni Mihály
Anna:    Szik Juliska
Tomori, kalocsai érsek:    Nagy András
Burgio, pápai követ:    Venczel Valentin
Báthori István, nádor:    Pálfi Zoltán
Szalkai esztergomi, érsek:    Balogh András
Kanizsai Dorottya:    Fekete Györgyi
Perényi Ferenc, Kanizsai Dorottya fia:    Káli Gergely
Zápolya János:    Kelemen Csaba
Brodarics, szerémi püspök:    Safranek Károly
Bornemissza, budai várkapitány:    Tunyogi Péter
Trepka, udvarmester:    Fehér István
Bakics vajda:    Várhelyi Dénes
Ciprusi Hannibál:    Szívós Győző
Erzsébet:    Bánfi Kata
Gunda:    Nagy Barbara
Adelaida:    Dér Gabriella
Csikasz:    Sata Árpád
Rendező:  Csiszár Imre
Díszlettervező:  Szlávik István
Jelmeztervező:  Szakács Györgyi
Dramaturg:  Éry-Kovács András
Zene: Csiszár Virág
Ügyelő:  Ludányi Andrea
Súgó:  Tóth-Pethő Orsolya
Rendezőasszisztens:  Lázár Rita