Bálint és Csizmadia a színházak helyzetéről

Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság Elnöke, és Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója a Klubrádió vendégeiként beszéltek Játékszínről, Kamaraszínházról, a színház helyzetéről Ungvári Tamással. Szemléztük.

A két színházi ember felidézte, hogy részt vettek a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Színházi Társaság találkozóján, majd a rádió riportere a Játékszín és a Kamaraszínház helyzetéről kérdezte őket. „Drámai esemény volt december közepén, amikor egyszercsak közölték, hogy két budapesti színháznak megszüntetik a támogatását január 1-től. (...) Ez rettenetesen dilettáns dolog, és nagyon gazdaságtalan, szinte többe kerül a megszüntetés, mint működtetés. Ha úgy döntöttek volna, hogy erre a két színházra nincs szükség, vagy nincs pénz, akkor be lehetett volna jelenteni decemberben, és akkor fel tudtak volna rá készülni. (...) A szolidarításról is ejtsünk szót, hogy mennyire vagyunk egymással szolidárisak - nagyon kevéssé azt hiszem” – vélte Bálint András.

csizmadia

Majd Csizmadia Tibor elmondta, tudomása szerint egyelőre tárgyalások folynak a két színház ügyében, de még nincs megoldás. „A korábbi években az önkormányzati fenntartású színházaktól folyamatosan vontak el pénzeket, de a központi, tehát a minisztériumi összeg megmaradt. (...) Évek óta szó van arról, hogy ezek a színházak átkerüljenek a fővároshoz, és mindenféle alkudozások folytak ez ügyben, de lépés nem történt. Gyakorlatilag 15-20 éve terítéken van ez a kérdés. Én folyamatosan kapcsolatban voltam önkormányzati emberekkel Egerben, és folyamatosan azt kaptam, hogy "az iskola kötelező feladat, a színházcsinálás pedig önként vállalt közfeladat". Ez azt jelenti: ha van pénze csinálja, ha nincs, akkor nem. Önmagában ez a dolog sem stimmel, mert - bár mi színházi emberekként beszélünk arról, milyen fontos a színház -, nem biztos hogy az, aki a kórházi ellátásért, vagy az iskoláért drukkol, tudja, milyen fontos a színház” – tette hozzá Csizmadia.

balint

Bálint András arra emlékezett, hogy a 90-es években, amikor elnökségi tag volt, egységesen azt mondták: egyetlen bástyát sem szabad feladni, mert összedől a vár. „Szerintem aranykor volt. Új társulatok alakultak vidéken: Fehérvár, Sopron, később Szombathely, új épületeket húztak fel. A vidéki bábszínházi hálózat is akkoriban indult. Hány stúdió, kamaraszínház, sufni, kamra nyílt meg Budapesten! Erősek voltunk, és megfenyegettük az önkormányzatokat: nehogy eszükbe jusson színházat bezárni, tessék több pénzt adni, és több pénz is került! Fellendülést hozott az a korszak. (...) Pár évtizede a mozikat zárták be, most a színházak jönnek. Lehet, hogy bizonyos színházakat bezárnak, vagy más funkcióra állítanak át, vagy az állandó társulat szűnik meg” – mondta Bálint András.

Ennek kapcsán Csizmadia Tibor megjegyezte, ha mindez egy kultúrpolitika eredményeként történne, akkor tudomásul lehetne venni, de azt, ami most történik nem lehet. „Látszik, hogy a fiskális logika szempontjából miért ekkor és miért így történt, ami történt. Azért, mert megszavazták a költségvetési törvényt decemberben, utána pedig látták a minisztériumban, hogy bizonyos rovaton nincs pénz, kiderült, hogy mennyit kell megspórolni, és hogy annak a hatodrészét a két színház támogatásának elvonásával lehet megspórolni, és január 1-től Hawaii van. Nem stimmel, hogy a helyzetet nem a kultúra oldaláról közelítik meg, vagy egy színházi évadra, szakmára való tekintettel” – fogalmazott Csizmadia.

„Nagyon könnyű színházat megszűntetni, felrobbantani, egy mozdulat - lásd a Blaha Lujza téri Nemzeti. Berakták a robbanófejeket, megnyomtak egy gombot, és felrobbant a színház. De felépíteni!” – idézte fel Bálint András.

A Játékszín és a Kamaraszínház helyzete után az oktatásét és a színészekét vizsgálták. Csizmadia Tibort arról kérdezte Ungvári Tamás, mit szokott ígérni a növendékeknek, mire azt felelte: „Azt, hogy jók lesznek a színpadon, ha megfogadják azokat a tanácsokat... Ha lesz színpaduk”.

Bálint András szerint manapság a fiatalok számára kinyíltak a határok, ha valaki úgy dönt, megpróbál karriert csinálni külföldön, módja van rá. Csizmadia Tiborral egyetértettek abban, hogy sokan próbálkoznak, de keveseknek sikerül, ugyanakkor csomó színész számára megnyílt a rendezés lehetősége. „Számos kollegám úgy döntött, rendező lesz. Még többen döntöttek úgy, hogy színigazgatók lesznek. Régen, fiatalkorunkban, általában rendezők voltak az igazgatók. Most nagyítóval kell őket keresni, általában színészek igazgatnak, akik rendeznek is” – közölte Bálint, aki szerint ehhez a munkához az ambíció mellett valamilyen politikai hátszél is kell, de ez nem újdonság.

„Miközben siratjuk a színházat, legalább annyira kéne siratni a filmet és a tv-játékot, és ha ott nem történik változás, az nagyon kihat a színházi életre” – vetette fel Csizmadia Tibor, aki saját bevallása szerint üdvözölte Bereményiék szándékát, miszerint felvennék az előadásaikat a tévé számára.

Ungvári Tamás úgy fogalmazott: „Miközben itt beszélgetünk, egy Szabó György nevű fiatalember elveszítette a Trafót, amit zseniálisan csinált, (...) február 1-én pedig megnyílik az új Új Színház, ahol a nézőtéren a bőrdzseki lesz a divat”. Ennek kapcsán Bálint András elmondta, ő biztos, hogy nem fog a Gój Motorosok között ülni, de azt gondolja, az Új Színházban továbbra is színház lesz. „Nekem – most azt képzelem - nem fog tetszeni, de adjuk meg a lehetőséget. Olvasom, Kodolányit játszanának, és Gyurkovics Tibort” – tette hozzá Bálint.

„Ez egy pici szakma, itt ismerjük egymást. Itt nagyon nem lehet mellébeszélni. Mindenkiről tudjuk, mennyit tud, milyen, de talán magunkról nem. Állítólag Hamburgban minden évben összegyűlnek a világ legjobb bokszolói a nyilvánosság teljes kizárásával, és rendeznek egy versenyt, ahol eldől, ki a legjobb. Ott valóban a szakmai teljesítmény dönt. Mi egy iskolába jártunk, egy iskolában tanítottunk, együtt rúgtuk a port a színpadon, ott minden kiderül. A valamirevaló művészet mindig ellenzéki volt, soha nem kormánypárti” – összegzett Bálint András.

Forrás: Klubrádió