Pályázat címmel írt könyvet Szinetár

Az Operaház nemrég ünnepelte a Denevér- előadás báli jelenetében a ma nyolcvanéves Szinetár Miklóst. A dalszínház korábbi igazgatója nem sejtette, hogy az egész társulat köszönti. A rendezővel Operáról és az új könyvéről is beszélgetett a Népszabadság.

A Nol.hu cikkéből:

A kérdésre, ma vállalná-e az Operaház vezetését úgy felelt: “Nem hiszem, hogy a mai helyzetben vállalnám. Egyrészt annyival kevesebb az állami támogatás, hogy ebből nehéz kijönni. Másrészt 2002-ben azt határoztam el: befejezem azt a korszakot, amely akkor indult, amikor az Operában kezdtem - Tóth Aladár, Lukács Miklós és Nádasdy Kálmán idejében. Elvártam, hogy teljesen új jöjjön utánam. Hogy ez nem történt meg, az más kérdés. Ma is a megújítás lenne a feladat, bár minden ellenkező hírrel ellentétben a pesti jó Opera” – fogalmazott Szinetár Miklós.

szinetar

Arról, hogy kéne megújítani az Operát elmondta, ha tudná megújítaná. “Két dologgal vagyok itt huzamosabb ideje elégedetlen. Az egyik, hogy kormányok jönnek-mennek, és a támogatás csak csökken. A másik: a nagy repertoárhoz nincs meg a megfelelő próbamennyiség. Tekintettel arra, hogy Magyarországon ez az egyetlen opera, nagy repertoárt kell fenntartania, és ehhez megfelelő mennyiségű próbát garantálnia, ami az Erkel Színház bezárása óta lehetetlen. Meg kell cáfolnom azt is, hogy az Erkel rosszul ment. Az én utolsó évem alatt egy évadban 250 ezer néző váltott jegyet. Akkor kezdett el apadni a nézőszám, amikor az újságok azzal riogattak: be fog szakadni a teteje. Bízom az újranyitásban, csak megfelelő színvonalon vigyék tovább” – magyarázta az egykori igazgató.

Szinetár arról is beszámolt, hogy nem ragaszkodik a tradicionális, régi előadásokhoz, és nem sürgeti a korhoz igazodó újítást, hanem abban hiszek, hogy ilyen is kell, olyan is kell. “Büszke vagyok arra, hogy soha nem tartoztam semmilyen csapatba, már nem is fogok. Talán ezért időnként nem tudtak hova tenni a kritikusok. Megcsináltam például Az ember tragédiáját a televízióban, amely máig műsoron van. Az ÉS-ben a főszerkesztő kolumnás cikkben rántotta le. Tíz évig volt műsoron A víg özvegy, végigjárta Németországot, Olaszországot, Japánt, majd megvette Szentpétervár. Azt írta róla a kritika: elfelejtettem megrendezni. A Csárdáskirálynő-filmemről, amelyet most adott ki újra DVD-n a Deutsche Grammophon, meg hogy nemzetközi hakni. De nem panaszkodom, mert 180 darabot, filmet rendeztem tíz országban, és a többségük sikeres volt” – mesélte Szinetár.

Új könyvéről is beszélt, melynek címe: Pályázat. A két éve írott mű témája, hogy egy nála negyven évvel fiatalabb tanítványát megkeresik, pályázzon meg egy nagy vidéki színházat, ahol még operatagozat is van. Hezitál, végül abban maradnak, hogy pályázik, de tanácsokat kér. Így elindul köztük egy levelezés. “Aki én vagyok ebben hetvennyolc évesen, annak minden mondata valódi. A pályázót viszont négy tanítványomból gyúrtam össze, plusz a fiatalkori énemből. Maga a történet is fikció, sokféle szereplőből és ittott megtörtént esetekből összegyúrva. De hangsúlyozom, a két évvel ezelőtti világot tükrözi, ami azóta történt, kimaradt belőle, mint például az Új Színház-ügy. A könyvben a pályázat meg a levelezés csak egy forma, ürügy, hogy a gondolataimat megírjam a színházról, a világról, a politikáról, a vallásról. Inkább egy ilyet írtam, mint önéletrajzot. Végül is, igazából mindig író szerettem volna lenni. Vagy karmester” – árulta el Szinetár.

Szinetár Miklóssal a Klubrádió készített hosszabb interjút január végén, itt meghallgathatják:

1. rész

2. rész

3. rész