"Zavar van az értékrenddel" - Csurka László bátyjáról szólt

Csurka László színművésszel bátyjáról, Csurka Istvánról beszélgetett a gyász első hetében. A testvéröcs emlékezett szeretett bátyjára, az együtt töltött közös évekre. A család nevében az antiszemitizmus vádját kikérte magának. Nagy írótól vett búcsút.

Csurka László felidézte a lapnak, hogy Csurka István igazi testvérbátyként viselkedett a kisebbikkel. "Nagyon istápolt, óvott, tanácsokat adott. Ha tehette, minden bemutatóra lejött Kaposvárra, ott színészkedhettem.(...) Aztán jött 1956. Ő Pesten volt, én Kaposváron. Ő Pesten, én Kaposváron égettem meg magamat. Ő Recskre került. Én, hála istennek, nem kerültem Recskre, de kirúgtak azonnal a színházból, és el kellett hagynom Kaposvárt. Az én bűnöm az volt, hogy már az első nap, amikor kezdődtek a megmozdulások, a Kossuth-szobor előtt a Szózatot vagy a Talpra magyart mondtam. Tordy Gézával sokszor vitatkoztunk, hogy ki melyik verset mondta. Megbetegedtem, belázasodtam. Küldöttség jött a színházból, és közölte: a színház forradalmi bizottságának elnökévé választottak. Ez került a káderlapomra, Pistiére meg a recski fogolytábor, s ez negyven évig elkísért pályafutásunkon. Jött a rendszerváltozás, azt hittem, hogy majd kárpótolnak bennünket. De amikor Pisti megírta híres dolgozatát, megint sok sót kellett nyalnunk. Nyalogattuk, nyalogattuk, de mindig bíztunk abban, hogy jön még kutyára dér" - mesélte Csurka László, aki a Játékszínben Csurka István Majális című drámáját rendezte, amit műsoron kívül mutatott be a Duna Televízió 1988-ban. 

csurkalaszlo

A kérdésre, milyen volt a bátyóval dolgozni László úgy felelt, bátyja be sem járt a próbákra, teljesen rábízta az egészet. "A premieren kaptam egy borítékot, az volt benne: "Öcsém, nagyszerű, mert egyszerű. Köszönöm, bátyád." De igazán ő volt a nagyszerű, mert a magyar sorskérdések, a magyar valóság, mint minden darabjában, kiemelt szerepet kaptak a munkásságában. Alig várta már, hogy az Új Színház ilyen darabokat mutasson be. Megírta legutolsó drámáját, A hatodik koporsót, és várta, hogy bemutassák. Bemutatják, de ő már nem fogja látni. Mi nem tudtuk, hogy halálos beteg, nincs neki sok hátra. Eltitkolta előlünk. De optimista volt, hitte, hogy majd nagyon szép dolgokat fogunk művelni" - fogalmazott Csurka László, akit nagyon váratlanul ért a halála. H"ogy ezt ilyen emelt fővel viselte és titkolta, ez igazi hőstett volt. Sajnos, halnak a mélymagyarok: Mádl, Makovecz, Csurka, nincs utánpótlás. Hatalmas űrt hagynak maguk után. Ebben biztos vagyok" - tette hozzá.

Arról, mit tud képviselni mint színész bátyja világképéből, látásból, testvériességéből elmondta: "Kétezerben elkezdtünk intenzíven együtt dolgozni, megalakítottuk a Bocskai Színpadot. Itt Wass Albert, Reményik, Dzsida csodálatos verseit mondtuk, és amikor a versekre ő rámondta az igent vagy nemet, megint csak előjöttek a békési szép napok. Rájöttem, hogy mennyire egy fáról potyogtunk le, minden tanácsát megfogadtam. Hatalmas magyar sorsverseket mondtunk ezen a színpadon". 
"Réz Ádám temetésén a bátyám mondta a gyászbeszédet, és a mottója volt, amit tiszta szívből mondott: "Meghalt az utolsó magyar úr." Talán még meg is könnyezte. Ő lenne antiszemita? Ezt az egész Csurka család nevében kikérem magamnak" - hívta fel a figyelmet Csurka László, aki a Nemzeti Színház örökös tagja, de anno elküdték a színházból. "Igen, zavar van az értékrenddel. Sajnos nincs fórum, ahol elmondjam, hogy talán nem kellett volna. Leépítenek, de azzal nem mentjük meg a kasszát, ha az én kis nyomorúságos gázsim felszabadul. Ez egy vicc. Igen, vicc. Pisti is azt mondta: ezt a sok megaláztatást csak humorral lehet kezelnünk. Kérdés, végül ki nevet a végén. Akárhogy is van, én még nevethetek, de ő már soha" - nyilatkozta Csurka László.