Nincs több kantoni opera Hongkongban

Befejezte működését Hongkongban a kantoni operára szakosodott társulat. Az ősi kínai színpadi zenés műfaj rajongói attól tartanak, hogy a 300 éves hagyomány hamarosan teljesen kihal.

Az ezer férőhelyes Napsugár Színház 1972-ben nyílt meg és azóta elsősorban ez a társulat testesítette meg a dél-kínai, kantoni nyelvjárásban beszélő kisebbség zenei kultúráját. A hongkongi művészeti életben külön iskolát képviselt, s miközben a volt brit gyarmat fényes pénzügyi- és bankközponttá alakult, kitartóan ápolgatta a népi tradíciót.
A vasárnapi búcsúelőadás is telt házzal ment, de a Napsugár Színháznak ezzel végképp bealkonyult: hiába tartott ki éveken át, immár nem tudott ellenállni a telekspekulációnak. A 66 éves Jüen Sziu-faj (Yuen Siu-fai) operasztár és színpadi szerző szerint a társulat sorsa azt bizonyítja, hogy a hongkongi kulturális örökség a profithajsza áldozatává vált.
"Egy kulturális jelképet vesztünk el, legfontosabb színházunk zár be. Nincs hová mennünk, ugyanígy vesznek el más történelmi épületeink" - mondja Jüen. Más színházakban ugyan ezután is szerepelnek a műsoron kantoni operák, de egy olyan társulat sem marad, amely a Napsugárhoz hasonlóan kizárólag ennek a különleges műfajnak szentelte volna magát negyven éven át.
Az épületet 2003-ban Francis Law üzletember vásárolta meg a birtokában lévő Toyo Mall ingatlan- és beruházási cég révén, és egyes hírek szerint plázát kíván építeni a helyén. A színháznak éveken át sikerült elkerülnie a buldózereket, de lassan elvérzett a bérleti díj folyamatos növekedése miatt, és már eddig is kétszer csaknem bezárták.
A társulat korábbi bérleti szerződése 2009-ben járt le. Függetlenül attól, hogy abban az évben a kantoni - úgynevezett jüejü - operát az emberiség kulturális örökségének immateriális kincsévé nyilvánította az UNESCO, az épület tulajdonosai a médiajelentések szerint kétszeresére emelték a díjat. A kormány is kedvezőbb feltételeket próbált kieszközölni, de a megduplázott havi bérleti díj még így is 90 ezer US dollárnak felel meg.
Más jelentések szerint nem az ingatlan tulajdonosai kezdeményezték a színház bezárását, hanem maga a társulat, mert veszteségesen működött. A kantoni opera rajongói szerint így vagy úgy, de mindenképpen üzleti szempontok áldozatává vált a hagyományőrző társulat. 
Jüen, aki a Napsugár Színház utolsó előadásai közül is többen szerepelt és 7 éves kora óta játszik a kantoni operákban, tiltakozik: "Nem szabadna hagyni, hogy egy ingatlan kereskedelmi értékének áldozatul essen az általa megtestesített örökség és történelmi érték". 
A Napsugár záró előadásaira hetekkel előbb elkeltek a jegyek, ami jól mutatja, mennyire népszerű maradt mindmáig a hagyományos opera Hongkongban - egy olyan városban, amelyet a közfelfogás általában inkább a canto popzenével és Bruce Lee kungfu filmjeivel kapcsol össze.
Az utolsó előadáson Pao (Bao) bíró történetét játszották, ez a kantoni opera egy becsületes tisztségviselőnek az igazságért folytatott küzdelméről szól. 
A kantoni dialektuson kívül a műfaj jellegzetessége a gong és a cimbalom használata is, ami eltér a pekingi opera és más kínai énekes műfajok gyakorlatától. A kantoni operára is jellemzők a bonyolult jelmezek, az arc kifestése, az akrobatikus harcművészet és az ének.
A Napsugár Színház Hongkong egyik keleti elővárosának elegáns lakónegyedéhez közel működött, törzsközönsége jobbára idős rajongókból állt. A pénztár fölött gyakran függött a piros felirat: Minden jegy elkelt.