Színházi plakátkiállítás nyílik

A lengyel színházi plakát különös műfaj, legismertebb mestereinek munkái nemcsak a gyűjtemények ékességei, de sokszor hollywoodi filmek közkedvelt kulisszái is. Tomasz Boguslawski műveiből nyílik ma este hatkor tárlat a Nagymező utcai Lengyel Intézetben.

plakatok

Egy kis plakáttörténelem

A lengyel tervezőgrafika a 80-as évek küszöbén érdekes átalakuláson ment keresztül. Elérkezett az idő, hogy bemutatkozzék a tervezők egy új nemzedéke, akik mind gyakrabban manifesztálták a tradicionális, festői stílusú lengyel kulturális plakáttól való eltávolodásukat. Tomasz Bogusławski plakátjai a korszak legígéretesebb munkái voltak, melyek szakítottak az emberi alak, mint kompozíciós vezérmotívum használatával. Plakátterveinek  főhőse a semleges, sík háttéren ábrázolt, központi kompozíciós elveket követő tárgy lett. A precíz, látszólag realisztikus, eltérő festészeti technikákat elképesztő szakértelemmel alkalmazó képek mögött nyugtalanító vizuális anekdoták rejtőztek. (…)
 A 80-as években a gdański és szczecini színházak részére készített projektek gyakran meghaladták a hazai nyomdászat technikai lehetőségeit, innen Bogusławski plakátjainak színbéli redukciója, a fekete-fehér, XIX. századi illusztrált sajtó fametszeteit felhasználó grafikai kompozíciók. (…) A 90-es évek technikailag lehetővé tették a plakátok terv-hű kivitelezését. A megrendezett fotók (…) melyeket aztán digitális kidolgozásnak vetnek alá ismét a tárgyat teszik alapvető kifejezőeszközzé. (…)

Az elhasználódott, az időnek kiszolgáltatott tárgyak szimbólum rangjára történő emelése egész kiadványsorozatoknak vált jellegzetes elemévé. (…)

raport

Az alkalmazott grafika közkedvelt műfajai gyakran megjelentek Bogusławski plakátjain. A véletlen– szerű vagy talált tárgyak szerzői–színházi galériája a hétköznapi életből vett tipografikus idézetekkel gazdagodott. A hivatali nyomtatványokból vett töredékek, hivatali pecsétek és feljegyzések egyfajta elválaszthatatlan, külső kommentárként szolgáltak. Tomasz Bogusławski munkái kiváló példái a fotografikus kép jellegzetes használatának, ahol a világos, racionális perszvázió egy adag költői kimondatlansággal párosul.

Részlet Jacek Kotlica írásából a lengyel plakátművészetről és Tomasz Boguslawskiról: 

Bogusławski színházi plakátjai idomulnak is meg nem is népszerűsítő, propagáló funkcióikhoz. A grafikusra jellemző „mellékgondolatok” valójában csak az adott darab megtekintése vagy elolvasása után igazolódnak. Bogusławski nem reklámozza, hanem „leleplezi” az előadást, a rendezés alaptételét ravasz grafikai módszerrel teszi láthatóvá. Mindemellett komolyan veszi a plakátkészítést, vagyis elkötelezetten, saját, paradoxonig vitt értelmezési elképzelésével és eszköztárával valósítja meg a rábízott dicsőítő feladatot. Így volt ez azzal a plakáttal, amely Beckett „Godot-ra várva” című darabját volt hivatott reklámozni (hatalmas evőkanál, amellyel képtelenség az éhséget csillapítani), így volt Różewicz „Fehér házasságának” plakátjával (a beteljesületlen nászéjszaka emlékévé és jelképévé lényegült női harisnya), így volt gyakorlatilag minden esetben, amikor Bogusławski nekilátott egy műalkotásnak. Ezek a plakátok valójában kész műértelmezések, a darab üzenetére, általánosítására vonatkozó ötletek voltak. Hát így kell a színházat reklámozni? Rövidesen kiderült azonban, hogy ezeket a grafikai jeleket nem nagyon lehet nélkülözni, hogy a dokumentáció lényeges részét alkotják. Bogusławski plakátjai és az ő grafikai tervezésében készült színházi műsorfüzetek úgy nőttek össze az adott előadással, mint a darab tartalma a rendezői elképzeléssel. Ez vezetett oda, hogy Bogusławskiból autonóm művészegyéniség lett, akivel számolni kell. És el is számoltak vele aprólékosan, alkudozva. A hagyományos formáknak és a reklám követelményeinek való meg nem felelésért rövidesen kárpótlást nyújtottak a fényes művészi eredmények. A reklám már karrierje kezdetén társul szegült a művészhez úgy, hogy nemcsak az ő alkotásait, de egyúttal a színházat, grafikai művei többségének inspiráloforrását is népszerűsítette. Kockázatos dolog volt Bogusławskit bevezetni a színház világába. A színház nem szereti, ha külsős valaki telepszik rá, nem szereti az okoskodókat. Ha csak el nem bűvöli, meg nem hódítja őket. S ilyen értelemben Bogusławski úgy lett színházi ember, hogy közben megmaradt független grafikusnak, saját közegében alkotó művésznek.

titus

Boguslawski pályafutásáról:

Tomasz Bogusławski (1958) – grafikus, a gdański Képzőművészeti Akadémia professzora és rektora (2002-2008), melynek tervezőgrafika szakán diplomázott 1982-ben. Mestere Witold Janowski volt. A diplomatervek között szereplő Két színház című plakátját aranyéremmel díjazták a 10. Lengyel Plakát Biennálén Katowicében, kulturális-reklám plakát kategóriában. Szakterületei a kiadvány-, plakáttervezés, valamint a tervezőgrafika, többek között könyveket, bélyegeket, logókat, arculatokat tervez. Számtalan plakátkiállításon vett részt (Londonban, Pekingben, Koppenhágában, Mexikóban, Teheránban, stb.). Munkáit olyan pályázatokon díjazták mint a Lengyel Plakát Biennálé (1983, 1985, 1995, 2003), a Rzeszowi Színházi Plakát Biennálé (1987, 1988), és az Universal Design Competition (1995). Férj és feleség című munkájával elnyerte a 18. Lengyel Plakát Biennálé nagydíját Katowicében, 2011-ben pedig a 22. Lengyel Plakát Biennálén Migrén című munkájáért ezüstérmet kapott.

Michał Warda: Tomasz Bogusławski ( „Digit” folyóirat 2004/3.)