Valló Vihart rendez a Vörösmarty Színházban

Március 2-án kerül sor a Vörösmarty Színház legújabb nagyszínpadi produkciójának bemutatójára. Osztrovszkij Vihar című drámáját Valló Péter állítja színpadra. A Vihar című előadásban Bakonyi Csilla színésznő Varvara szerepét alakítja.

 

VARVARA: Nem is tudtam, hogy ennyire félsz a vihartól. Látod, én nem félek!
KATYERINA: Hogyne félnék, Varja, hogyne félnék? Attól mindenkinek félnie kell. Nem azért, mert megölhet, hanem azért, mert hirtelen érhet a halál, úgy, ahogy vagy, bűneid közt, rossz gondolatok közt. Én nem félek a haláltól, de ha arra gondolok, hogy hirtelen kell megjelennem Isten színe előtt, így, ahogy vagyok, amilyen most vagyok, ez után a beszélgetés után - ez irtózatos! Mi van az én gondolataimban! Micsoda bűn! Reszketek kimondani... (Mennydörgés.) Jaj!

 

A Viharról

Osztrovszkij 1859-ben, a jobbágyrendszerre támaszkodó cárizmus válságának évében írta a Vihart. Egy évvel későbbi bemutatásától egészen a közelmúltig a társadalmi és családi drámaként egyaránt olvasható művet szokás volt a politikai, társadalomkritikai szemlélet alapján színre vinni; Katyerinának anyósa, Kabanova és az általa képviselt értékrend elleni lázadását az elnyomottak zsarnokság elleni lázadásaként értelmezni. Mai szemmel nézve azonban a Vihar sokkal inkább a túlélés, a boldogságkeresés szatirikus, tragikomikus drámája. Az orosz kisváros lakói Katyerinán kívül valamennyien megkötik az életüket és a túlélésüket biztosító kompromisszumokat. Kátya viszont arra törekszik, hogy érvényesítse személyiségéből fakadó vágyait egy olyan közegben, amely nem az individualitást, nem a bensőből vezérelt magatartást, hanem a kiüresedett szokásokat és a bigott hagyománytiszteletet helyezi előtérbe, és nem tűri el a boldogság megvalósítását.

 

vihar

Bakonyi Csilla szavaival a próbákról

"Rengetegszer találok ki háttértörténeteket, amelyekre csak utalás van a darabban. Most is eljátszottam a gondolattal, hogy vajon milyen viszonyban lehetett Varvara az apjával, miért ennyire furcsa és elviselhetetlen, fojtogató számára a családi légkör, a Kabanov-ház szigora. Hogy ez a kalandozás mennyire segít, vagy visz tévútra, azt a rendező feladata mederbe terelni. Ez a legszebb az egészben: az instrukciók szerint formálni meg a karaktert."

csilla

Valló Péter rendező szavaival a darabról

„Ez egy olyan fenomenális remekmű, hogy csak kísérletezni lehet, mikor hozzányúl az ember. Színpadra lehet állítani a darab 2012-es, magyarországi, székesfehérvári olvasatát, és ez az előadás nyilván más lesz, mint egy 82-es bemutató, vagy mint a 2042-es lesz. A remekmű egy variációja, ami nem végleges, és amit meg lehet haladni, de ami szerencsés esetben minden porcikájában szól a ma nézőjéhez. Ez egy olyan bonyolult, mély színdarab, hogy az ember úgy érzi, csak futkározik a léc alatt. Világszerte állandóan repertoáron van, mert érvényes, és megkísérli megragadni az élet megélhetőségének problémáját: ez hozzánk különösen szól itt, keleten. Az orosz irodalom egyik legnagyobb remekműve. Nem véletlen, hogy a Radnóti Színházban is sok száz előadást értek meg az Osztrovszkij-rendezések – akár enyém volt, akár másé. Az írózseni rétegzett történetei közvetlenül hozzánk szólnak és szinte mindenkire hatnak. A mai Magyarországon ráadásul különösen érvényesen.

vallo

A rendezőnek a próbafolyamat előtt van több munkája, a színésznek a próbán. Az új fordítást már kézhez kaptam, és méltó a műhöz. Morcsányi Géza nagyszerű munkája. Épp annyira mai, mint a darab minden ízében aktuális cselekménye. Nekem pedig fel kellett készülnöm a legapróbb részletekig: Merre visz majd a darab? Mikor játszódik, mit fog mondani? Milyen lesz a színpadkép? Mik a ma leginkább fontos súlypontok? Milyenek a jellemek mai olvasatai? Ez az, amit tudok, eltervezek, megkomponálok előre, az előadás pedig a próbákon forrósodik fel, telik meg élettel. Ha nagyon nagy szerencsénk is van: olykor-olykor megszületik a varázslat.”

A beszélgetéseket teljes terjedelmükben elolvashatják az előadás műsorfüzetében, amely a premier napján jelenik meg.

Forrás: Színház.hu, Bárka