Látlelet a maradiságról - A Vihar Székesfehérváron

Március 2-án mutatta be a Vörösmarty Színház Osztrovszkij Vihar című drámáját Valló Péter rendezésében. Az előadásban a Kaposvári Egyetem két negyedéves hallgatója, Tolnai Hella és Lakatos Máté is szerepet kaptak. Cikkünkben az alkotók vallanak szerepeikről és a munkáról.

 

Valló Péter, rendező a darabról

"Azért választottam a Vihart, mert látleletet ad a maradiságról, a sárba ragadtságról, és ezzel szemben a repülni vágyásról, a boldogság ambícióiról. Egy olyan nagy küzdelmet mutat az emberi élet szépség igenléséért, egy olyan tragikusképet mutat a szebb jövő reményében, hogy ez mindenkit meg kell hogy ragadjon a lelke legmélyéig."

„Nagy istenkísértés manapság egy ilyen igazi tragédiát színre vinni egy igazi magyar színházban. Sajnos nagyon eluralta a szórakoztatóipar a színházművészetet, a szinházak arra hivatkoznak, hogy siker kell, jegyeladás, a nézők arra hivatkoznak, hogy fáradtak, elég bajuk van amúgy is, miért kell még a színházban is szomorú történeteket nézniük. A színház az emberi lelkek nemesítésére, jobbítására szerveződött, két és félezer évvel ezelőtt (legalábbis az a fajtája, amelyet mi csinálunk). Nem gondolom, hogy most ez a nehéz időszak a vesztét okozza, véget vet a színházművészetnek. Már azt is kibírta, hogy olykor évtizedekre betíltották. Egy nagyon régi történetben, folyamatban egy kis intermezzo vagyunk. Most éppen nem olyan könnyű színházat csinálni. Az ember persze a nézőket is megérti, de én rendíthetetlenül járok a saját utamon, nem hagyom magam eltántorítani attól, amihez fiatalon elszegődtem.”

viharcsilla

Bakonyi Csilla szavaival a próbákról

"Rengetegszer találok ki háttértörténeteket, amelyekre csak utalás van a darabban. Most is eljátszottam a gondolattal, hogy vajon milyen viszonyban lehetett Varvara az apjával, miért ennyire furcsa és elviselhetetlen, fojtogató számára a családi légkör, a Kabanov-ház szigora. Hogy ez a kalandozás mennyire segít, vagy visz tévútra, azt a rendező feladata mederbe terelni. Ez a legszebb az egészben: az instrukciók szerint formálni meg a karaktert."

 

almasie

Kabanova szerepében: Almási Éva

„Kabanova egy erős, egyedülálló nő. Úgy gondolom, hogy minden erős nő valamit ellensúlyoz, ezért néha sokkal könnyebben törik. Kabanova a régi rendet védi, mindenáron fönn akar tartani egy hierarchiát, mert úgy gondolja, hogy valami veszély fenyegeti azt. Veszélyt sejt fia feleségében is. Imádja Tyihont, egészen különleges ösztönnel viseltetik iránta. Furcsa anya-fiú kapcsolat ez. Ösztönszerűleg megérzi, hogy szeretik-e a gyerekét vagy sem, pontosan tudja, hogy mikor van bajban a gyereke kapcsolata. Azt hiszem, ez bocsánatos bűn.”

tamasi

Gyikoj szerepében: Tamási Zoltán

„A Vihar az egyik legnagyszerűbb orosz klasszikus. Minden van benne. Tragédia, humor, romantika, bölcsesség. És annak aktualitását, hogy csupán néhány szűklátókörű, vagy kapzsi, vagy bigott, vagy vaskalapos ember képes megnyomorítani, pokollá tenni mások életét, megfojtani minden egészséges világjobbító szándékot, megölni mindent, ami igaz, a tiszta szerelmet akár, és ha kell romba dönteni a fél világot, azt szerintem felesleges magyarázni. És annyira csak magukkal vannak elfoglalva, hogy mindezt még csak észre sem veszik. Szinte nem is elvetemültek.”

kabanovkonrad

Kabanov szerepében: Quintus Konrád

„Amikor először elolvastam a darabot, arra gondoltam: miért nem tud ez a Kabanov csak egyszer is az asztalra csapni? Miért nem tud ellentmondani az anyjának, és a saját lábára állni? Előfordul, hogy a szereplő tettei, gondolatai nem egyeznek a színészével. Aztán ahogy haladnak előre a próbák, egyre jobban kirajzolódik ki is ez az alak és miért ilyen. Számomra a legizgalmasabb: megtalálni a közös utat. Másnak lenni, úgy, hogy közben én magam is ott vagyok.”

lakatos

Borisz szerepében: Lakatos Máté

„Borisz egy nyílt tekintetű, érdeklődő, tanult, tiszta fiú, aki nem érti a környezetében történő dolgokat. Gyáva, ám tudja a hiányosságait. Kuligin állandóan a városról, az emberekről, az életről beszél neki – benne megvan mindaz, ami belőle hiányzik. Csakhogy ő sem egy cselekvő hős. Majdnem hamleti helyzet ez: kizökkent az idő, de Borisz nem érzi meg, hogy neki kellene helyretolni a dolgokat.”

viharhella

Katyerina szerepében: Tolnai Hella

„Katyerinát talán idejekorán adták férjhez egy olyan emberhez, aki, bár a maga módján szereti őt, mégis keveset ért a lelkéhez. Kátya egy naiv teremtés, és ugyanezzel a naivsággal fordul a világ felé. Nem is nagyon gondol bele, hogy merre tart az élete, egészen addig, amíg nem találkozik azzal a férfival, akibe véglegesen beleszeret, és aki miatt „bűnbe esik”. Akkor jön rá ténylegesen, hogy az élet pocsék, amikor megtapasztalja, hogy lehet jobb is.”

Videót az előadásról itt láthatnak.

tolnailakatos

OSZTROVSZKIJ: VIHAR

GYIKOJ, Szavjol Prokofjevics: Tamási Zoltán

BORISZ Grigorjevics, az unokaöccse: Lakatos Máté

KABANOVA, özvegyasszony: Almási Éva

VARVARA, Kabanova lánya: Bakonyi Csilla

KABANOV, Kabanova fia: Quintus Konrád

KATYERINA, Kabanov felesége: Tolnai Hella

KULIGIN: Kozáry Ferenc

KUDRJAS, irodista Gyikojnál: Csizmadia Gergely

SAPKIN: Tűzkő Sándor

FEKLUSA: Zsurzs Kati

ÚRINŐ: Závodszky Noémi

GLÁSA, Kabanovék szolgálója: Kondász Renáta

FÉRFI 1: Matus György

FÉRFI 2: Juhász Illés

Díszlet: Valló Péter

Jelmez: Benedek Mari

Rendezőasszisztens: Hajnal János

Rendező: Valló Péter

 

Forrás: Színház.hu, Vörösmarty Színház