"Ez nem az, amit próbáltunk" - Egy átdolgozott átdolgozásról

Kamondi Zoltán rendezte a fiatal lengyel írónő, Dorota Masłowska Megvagyunk egymással című drámáját, melyet a Bárka Színház mutatott be. Az előadás Lángoló kerékpár címen fut, a színház ismertetője szerint "tényeket kíván felmutatni a mai magyar helyzetről és ennek közvetlen előzményéről, a második világháborúról". Az eredeti szöveget Kabai Lóránt dolgozta át, ugyanis az a lengyel helyzetről szól, mégsem az új változat látható a színpadon. A költő erről a prae.hu-nak beszélt.

Kabai Lóránt arról számolt be a portálnak, hogy szinte véletlenül találta meg Kamondi Zoltán rendező, aki teljesen át szerette volna tenni a darabot magyar viszonyok közé. A rendezővel, Garai Judit dramaturggal, Pászt Patrícia fordítóval mondatról mondatra olvasták át az elkészült szöveget és leadtak egy “elég radikális és keményen odamondó” változatot. “Abban egyeztünk meg, hogy amikor Seress Zoltán elolvassa, nem fogunk semmiért külön harcolni, amit kér, azt kihúzzuk, elfogadjuk a javaslatait. Így kezdtük el a próbákat” – mesélte Kabai. Elárulta, hogy eleinte kihúztak egy monológot, amelyet egy 1941-es nacionalista, Az Ady-kultusz: magyar öngyilkosság című kötetből kompilált. Később, a főpróbahéten, amikor Seress Zoltán igazgató megnézte az előadást és felvetette, hogy vissza kellene lengyelesíteni a szöveget. “Azt mondta, hogy az esti próba után dönt erről. De nem döntött, csak csütörtök este, tehát a pénteki nyilvános főpróba előtt. Nem voltam ott azon a próbán, amikor ez a döntés kimondatott. (…) Nem nevezte meg az indokait. Úgy tűnt, tart a dolog hatásától, pedig addigra minden direkt aktuálpolitikai utalást kivettünk a szövegből. Még azokat is, amelyek csak nagyon áttételesen érthetők a mai magyar viszonyokra. Ezért nem értettem, hogy miért van mégis a félelem” – mondta Kabai Lóránt, aki a nyilvános főpróba előtt tudta meg, hogy gyakorlatilag minden megváltozott, a bemutatóra nem is volt kedve elmenni.

“A kiherélés abból áll, hogy tele volt magyar kulturális utalással, ami lengyel környezetben érthetetlen. Kritizálják a koherenciát, ami ebben a formában valóban hiányzik. Amiatt, hogy vissza kellett tenni a lengyel neveket, miközben más úgy maradt, ahogy volt, tehát magyarosan. A munkám nagy része megmaradt, csak ez mégsem az. Egyfelől ott van, amit beletettem, majdnem minden, másfelől viszont pont az veszett el, ami miatt erre azt mondanám, hogy ez meg van írva. Ez nem az, amire azt mondanám, hogy büszke vagyok rá. Mindennek ellenére nagyon szép az előadás, vannak benne nagyon szép momentumok. Csak tudni kell róla, hogy ez nem az, amit próbáltunk” – fogalmazott a költő.

Forrás: prae.hu