"Ez egy ócska magyar történet" - Elbocsátják a miskolci tánctagozat vezetőjét

Nem tart igényt Krámer György munkájára a Miskolci Nemzeti Színház új vezetése. A tánctagozat alapítója, a Harangozó-díjas táncos, koreográfus kilenc év után távozik posztjáról.

A boon.hu interjújából:

kramer

Hamarosan felújítja a Miskolci Nemzeti Színház Krámer rendezésében a Legenda a lóról című előadást. A koreográfusnak ez a darab immár másodszor lesz a búcsúja egy színháztól. “Azért nem teljesen ismétli meg önmagát az élet. A veszprémi Petőfi Színház akkor kinevezett igazgatója az általa vezetett intézményben gyakorlatilag megszüntette a kortárs táncszínházi műfajt, ami a korábbi igazgató, Vándorfi László teljes anyagi és erkölcsi támogatása mellett az én ottani jelenlétemet indokolta. Itt nem ez történt. Miskolcon egyszerűen lecseréltek” – fogamazott Krámer György.

Ötperces beszélgetésünk alatt Kiss Csaba igazgató azt mondta, teljesen más színházat szeretne, mint ami eddig itt működött, és teljesen más táncszínházat is. Utóbbit Kozma Attila vezetésével képzeli el. Ezért nem volna szerencsés, ha mindketten itt maradnánk. Hogy ez milyen szempont, például művészi megközelítés-e, ítélje meg mindenki saját maga. Az elmúlt évek előadásainak felét én készítettem, a másik felét az új tánctagozat-vezető. Megvizsgálta-e a döntést meghozó vezetők közül valaki, hogy mi a kettőnk közötti szakmai különbség? Szerintem nem. Nem ismerik az elmúlt kilenc évi munkásságunkat. Alkotó emberként, színpadi előadóművészként is büszke vagyok a koreográfiáimra, egy-egy sikeres színpadi szereplésemre. De arra is büszke vagyok, amit ezen túl tettem a tagozatért: jelentős értéknek érzem a Tánchétvége Miskolcon elnevezésű rendezvénysorozatot, amellyel kinyitottuk a színházat, és elhoztuk ide a kortárs táncművészet színe-javát. Büszke vagyok a Megyejárásra is – három éve lépünk fel rendszeresen táncelőadásokkal a környékbeli településeken. Közönségtalálkozók, szakmai beszélgetések, kiállítások sora van a hátunk mögött. Én ezeket a programokat fontosnak, a tagozat művészi lényegéhez tartozó eredményeknek tartom. És mindezeket nem a színház pénzéből finanszíroztuk, hanem központi támogatásból, amit nekem kellett megszerezni. Ha jól olvastam Kiss Csaba pályázatát, az ilyen akciók, ez a szellemiség nem áll távol attól, amit ő szeretne. De mi abban a progresszió, hogy engem elküldenek, és a helyemre áll az, akinek a fentiekhez semmi köze nincs? Aki az elmúlt években kizárólag a saját koreográfiái elkészítésével foglakozott? Ha tényleg a pályázatban olvasható progresszív változtatás szándéka miatt történt a váltás, akkor azt nagyon meg kellene mondani, hogy az az eddigiekhez képest micsoda” – fejtette ki Krámer György, akit
 felkészületlenül ért, amit hallott.

“Lebénultam. Bár nem hatalmazott fel rá, hogy beszéljek erről, de Kiss Csaba azt is mondta: lehet, hogy az én elküldésem az egyik legrosszabb a mostani döntései közül. És én azt mondom: igen. Mi lesz a progresszív például abban, hogy a következő évadban egy történetmesélő irodalmi adaptációt visz színre a tánctagozat? Oda nyúlnak vissza, ahol már jártunk! Nem győzött meg, hogy a fejlesztés, a színvonal emelés a váltás valódi oka. Úgy érzem, ez megint egy ócska magyar történet. Nem tudom, hogyan kell ezt szépen megfogalmazni, talán: helyfoglalás” – nyilatkozta Krámer György, aki még nem tudja mit fog tenni a jövőben, hiszen tervei Miskolcnak szóltak. “El se jutottunk odáig, hogy a terveimet kifejthessem.
 
Hirtelen az a mondat jut az eszembe, amit öntől hallottam a közelmúltban egy nyilvános beszélgetésben: „az életben eddig mindig, mindenben szerencsém volt”. Nem tudom, ezt a fordulatot is lehet-e így felfogni?” - kérdezte
Krámer György.

A teljes interjút a boon.hu-n olvashatja.

Forrás: boon.hu, fotó: terasz.hu